Nem csitul a médiafelhajtás a generatív mesterséges intelligencia körül, ami a ChatGPT „csevegő robot” tavaly őszi megjelenése indított el. Jóformán nem telik el nap, hogy ne számolnának be egy-egy újabb bravúrról, amely mind azt bizonyítja, hogy a nagy nyelvi modellek radikálisan átalakítják a társadalmunkat. Az optimisták a világgazdaság robbanásszerű növekedésére, a pesszimisták szakmák vagy komplett iparágak eltűnését várják a mesterséges intelligenciától. A józanabbak szerint egyik tábornak sincs igaza.

A mesterséges intelligencia által hajtott chatbot eredményesebb tőkebefektető, mint egy tapasztalt alapkezelő; egy kísérlet során a ChatGPT jócskán felülmúlta a vezető brit befektetési alapok teljesítményét – számolt be a „csevegő robotnak” tulajdonított legújabb bravúrról a CNN. A cikk szerint a ChatGPT által összeállított részvényportfólió 4,9%-ot erősödött, míg tíz népszerű befektetési alap átlagosan 0,8%-os veszteséget ért el a kísérlet alatt. Az amerikai hírtelevízió hozzáteszi: míg a nagyobb alapok évek óta használnak mesterséges intelligenciát a befektetési döntéseik támogatására, elemzők szerint a ChatGPT a nagyközönség kezébe adja a technológiát, és ez potenciálisan megzavarhatja a pénzügyi szektort.

Jóformán naponta jelennek meg a fentihez hasonló „felfedezések”, amelyek a nagy nyelvi modellekre épülő mesterséges intelligencia (Artificial Intelligence, AI) rajongói szerint mind azt bizonyítják, hogy a korszakos felfedezés visszavonhatatlanul átalakítja a társadalmunkat, sőt akár a végét is jelentheti a pesszimistábbak szerint. Az ehhez hasonló jóslatok nem annyira a valóságból, hanem sokkal inkább a tudományos-fantasztikus irodalomból és filmvilágból veszik az ihletet. Az AI-hívőket ugyanaz a már-már vallásos hév jellemzi, mint a Csillagok háborúja vagy Star Trek sikerszériák rajongóit. Sokan – köztük a terület kutatói is – úgy beszélnek az új technológiáról, mintha az nem egy eszköz, hanem valamiféle lény lenne.

Az AI hatalmas elvárásokat és hasonlóan intenzív félelmeket kelt egyes közgazdász körökben is. A Goldman Sachs például egy friss tanulmányában valószínűsíti, hogy a mesterséges intelligencia széleskörű alkalmazása akár 7 százalékkal, vagyis csaknem 7 billió dollárral növelheti a globális GDP-t a következő tíz év alatt. Más tudományos kutatások ugyanakkor rámutatnak, hogy a technológiát alkalmazó cégek a munkatermelékenységük három százalékpontos növekedésére számíthatnak. Ez ugyebár azt is jelenti, hogy az AI-t nem alkalmazó cégek versenyhátrányba kerülnek, és hosszabb távon hatalmas bevételkiesést könyvelhetnek el. Az idézett várakozások kapcsán a brit The Economist emlékeztet, hogy egy 2021-es tanulmány több mint 10 százalékos esélyt jósolt a „robbanásszerű növekedésre” (ezt a globális kibocsátás évi 30 százalékot meghaladó növekedéseként határozzák meg) ebben az évszázadban, sőt néhány közgazdász a globális jövedelmek végtelenné válásának lehetőségét prognosztizálta, és csak félig tréfásan.

Akadnak persze józanabb megszólalók is, mint például Jaron Lanier amerikai informatikus, akit Thomas G. Zimmermannal együtt a virtuális valóság atyjaként tartanak számon. Mesterséges intelligencia márpedig nem létezik – szögezi le a The New Yorkerben közölt cikkében, egyben hangot adva értetlenségének, hogy egyébként hozzáértő szakmabeliek miként kezelhetnek lényként egy eszközt.

Nem is olyan régen az AI-hoz hasonló rajongás fogadta a metaverzumot, még korábban pedig a bitcoin mögött álló blokklánc technológiát. Előbbitől azt várták, hogy „alaposan megváltoztathatja a világunkat”, az utóbbitól pedig lényegében ugyanazt – tételesen, hogy forradalmasít mindent a banki szolgáltatásoktól az egészségügyig, olyan fokú változást idézve elő, amilyent az analógról a digitális rendszerekre való átállás hozott. Holott ma nemhogy nem élünk mind metaverzumban, és a blokklánc még az internetalapú platformok térnyerésével összevethető hatást sem váltott ki, ahogyan a visszafogottabb „próféták” jósolták.

Ezeket az előzményeket is érdemes szem előtt tartani, amikor egyre másra bizonyos szakmák vagy egész iparágak megszűnésével riogató cikkekbe botlunk. Utóbbi kategóriába tartozna a média is. A héten a Google bemutatta a legújabb fejlesztéseit, amelyek közül a legfontosabbnak természetesen azt találta a sajtó, hogy minden idők legnépszerűbb internetes keresőjét is felszerelik generatív mesterséges intelligenciával. A háttérben értelemszerűen az áll, hogy hasonló funkciókat kapott a Google legfőbb riválisa, a Bing is. Az újítás kapcsán azonnal megkondultak a vészharangok. „A Google új mesterséges intelligenciás keresőmotorja miatt elkezdhet nagyon aggódni a média” – írta a Slate, megkockáztatva, hogy az új funkció akár „halálos” is lehet a sajtó számára.

Az aggodalom oka: a kényelem. A Google nagy nyelvi modellje, a PaLM 2 által hajtott extra funkció – a szokásos keresési eredménylista mellett – néhánymondatos összefoglalóban válaszol a feltett kérdésre, mellékelve néhány hivatkozást olyan webhelyekre, amelyekre az összefoglaló támaszkodik. A baj az – mutat rá a Slate cikke –, hogy sokan valószínűleg megelégszenek majd a kivonattal, és nem nyitják meg a linkeket. Amikor a hírportálok látogatottságának mintegy harmadát a keresőmotorok adják, és a nagy közösségi platformok, mint a Facebook és a Twitter, egyre inkább mellőzik az aktualitást, az új „kényelmi” funkció egzisztenciális veszélyt jelenthet a sajtóra. Pontosabban jelentene, ha a Google-nak nem állna érdekében azoknak a forrásoknak a fennmaradása, amelyekből a nyelvi modellje is „dolgozik”. Tartalmat készítő és publikáló portálok hiányában ugyanis a mesterséges intelligencia által hajtott keresőnek nem lesz miből összefoglalókat készítenie.

Az emberek hajlamosak eltúlozni a technológiai áttörések jelentőségét, holott nehéz volna rámutatni egy új technológiára, amely valaha is önmagában radikálisan megváltoztatta a gazdaságot – mutat rá a The Economist. Például hiába tartják úgy sokan, hogy az ipari forradalom a fonógép feltalálásának eredménye volt, valójában számos tényező együttes hatása okozta. Másik példa: a Nobel-díjas amerikai közgazdász, Robert Fogel az 1960-as években tételesen cáfolta a tévhitet, miszerint az Egyesült Államok a vasútnak köszönhetően vált agrártársadalomból ipari társadalommá. Valójában a vasútnak nagyon szerény hatása volt, mert olyan technológiát váltott fel (hajózócsatornákat), amely majdnem ugyanolyan jól bevált.

Az AI-jal kapcsolatos túlzó várakozások/félelmek figyelmen kívül hagynak olyan társadalmi tényezőket, mint az állami szabályozások vagy például a szakszervezetek. A kormányoknak egyszerűen nem érdeke, hogy nagyszámú munkahely szűnjön meg.

Hogy az említett faktorok mennyire tudják késleltetni egy technológiai áttörés térnyerését, arra a legjobb példa a The Economist szerint az automata telefonközpont: 1892-ben találták fel, de az első példányt mindössze 1921-ben üzemelték be, és további hatvan évre volt szükség, hogy kiszorítsa a három váltásban dolgozó kezelőket (többnyire nőket). Egy másik példa, ami az önvezető autók korában különösen furcsának tetszhet: a londoni metrószerelvényeket továbbra is hús-vér emberek irányítják – akiknek a fizetése ráadásul az országos átlag kétszerese –, noha évtizedek óta létezik a technológia, amely részben vagy teljesen pótolhatná őket. Sokatmondó az is, hogy a mesterséges intelligencia globális központjának számító San Franciscóban továbbra is igazi rendőrök irányítják a közlekedést a csúcsforgalomban.