Van olyan erdélyi falu, ahol többen élnek, mint három megyei jogú városban együttvéve, s olyan község is, ahol 11 lakosra jut egy fizetett önkormányzati alkalmazott.

A 2021-es népszámlálás adatait böngészve hazai közigazgatási abszurdumok egész sorát fedezhetjük fel. A négy évvel ezelőtti összeírás során Szászfenesen 52 735 lakost vettek nyilvántartásba, ami Kolozsvár mögött a második legnagyobb létszám Kolozs megyében. Ezzel a népességgel a Kolozsvárral összenőtt település nem csupán Szamosújvárt (19 873 lakos), Aranyosgyérest (20 590 lakos) és Dést (31 475 lakos) előzi meg, de Tordát (43 319 lakos) is. Ebben semmi rendkívüli nem lenne, ha Szászfenes nem falu volna, a másik három település pedig nem is egyszerű város, hanem egyenesen municípum, megyei jogú város. Való igaz, hogy Szászfenes községközpont státussal rendelkezik, azonban ez falu mivoltán mit sem változtat. A hatályos közigazgatási törvénykönyv szerint a község egy, vagy több faluból álló közigazgatási egység, vagyis minden települése falu.

1992-ben Szászfenesnek még 6 ezernél alig valamivel több lakosa volt, s egy évtizeddel később is csak közel 7500. Ezt követően azonban elképesztő tempójú és teljességgel kaotikus ingatlanfejlesztés kezdődött a faluban, tucatjával húzták fel a tömbházakat, százával a társasházakat, a megfizethetetlen kolozsvári lakásárak miatt tízezrek költöztek ki, telepedtek le Fenesen.

Több előny, mint hátrány

Bár a település az utóbbi két évtizedben bőven városi méretűre hízott, a közigazgatási besorolása nem változott. Albert Zoltán alpolgármester elmondása szerint az önkormányzatban eddig nem merült fel, hogy városi rangra emeljék Szászfenest. Ennek az egyik oka, hogy körülményes folyamatot feltételez, például helyi népszavazást kellene kiírni. A másik ok az, hogy a település nem tesz eleget bizonyos minőségi kritériumoknak, például nincs kórháza, márpedig egy városban 1000 lakosra 7 kórházi ágynak kell jutnia.

Hozzáteszi, a városi rang azzal az előnnyel járna, hogy nagyobb létszámmal működhetne az önkormányzat, amelynek jelenleg nagyon leterheltek a dolgozói. Példaként azt említi, hogy Szászfenesnek két anyakönyvvezetője van, akik nehezen győzik a munkát, míg, ha városi rangra emelnék, hatot foglalkoztathatna az önkormányzat. Lennének azonban hátrányok is, például nőnének a helyi adók.

„Összességében valószínű, hogy több előnnyel járna, mint hátránnyal” – mondja Albert Zoltán.

Tény, hogy Szászfenes nem tesz eleget a várossá váláshoz törvényben előírt kritériumnak, de ugyanez érvényes egy sor városi rangú településre is. Kórháza a Bihar megyei Székelyhídnak és Vaskohnak sincs, de más megyékben is találni ilyen példákat. Az ugyancsak bihari Diófás formálisan eleget tesz ennek a követelménynek, mivel a városban működik egy elmegyógyintézet, azonban egyértelmű, hogy az előírás szellemének nem felel meg, mivel a szóban forgó egészségügyi intézmény nem a helyi lakosság ellátását szolgálja. Ezek kiragadott példák, ugyanis hosszú listát lehetne összeállítani olyan városokból, ahol kórház nincs, s egyhamar nem is lesz, mert lasszóval sem lehet fogni orvost, aki ott dolgozna. 

A legutóbbi összeírás alkalmával Tusnádfürdőn 1372 lakost találtak. Ez 2,6 százaléka Szászfenes lakosságának, azonban ennek ellenére a Hargita megyei üdülőhely városnak minősül. Borszék is város a maga 2391 lakosával, ennél a nagyobbik székely megye egy sor községében jóval többen éltek a népszámláláskor: Korondon 6394 fő, Parajdon 6542, Gyergyóremetén 5953 stb. Tagadhatatlan, hogy fürdőhelyként, Tusnádfürdő és Borszék nem falusias jellegű, talán érdemes lenne a fürdőváros kategóriával bővíteni a hazai közigazgatási egységek felosztását.

Kapcsolódó

Rengteg pénzből gazdálkodott tavaly az ország leggazdagabb községe

A Kolozs megyei Szászfenesnek jóval több pénze van, mint a romániai kisvárosok elsöprő többségének.  

Szászfenes község helyi költségvetés

Romániában 318 település rendelkezik városi ranggal, azonban csak 170-nek van legalább 10 ezer lakosa. Ezek elsöprő többsége nem csak népességével lóg ki a sorból, hanem azzal is, hogy semmilyen urbánus karakterrel nem rendelkeznek. Ezzel szemben 45 azon községek száma, amelyekben 10 ezernél többen élnek, egyesekben jóval többen. Kolozs megyében Szászfenesen kívül még két ilyen van: Apahida (17 239 fő) és Kisbács (13 922 fő). Ezek négy évvel ezelőtti adatok, azóta a nagyvárosok alvóvárosaiként működő települések népessége tovább nőtt, miközben községek és kisvárosok tömkelegéé csökkent.

A nem urbánus jellegű hazai városok zöme a kommunizmus idején kapta ezt a státust, vannak azonban olyanok, amelyeket a rendszerváltást követően léptettek elő. Adrian Năstase miniszterelnöksége idején, a 83/2004-es törvénnyel egy csapásra 27 községet minősítettek várossá, az esetek többségében anélkül, hogy objektív mennyiségi és minőségi kritériumok alapján ez indokolt lett volna.   

„Csinálj úgy, mintha dolgoznál”

Az, hogy egy sor város csak papíron az, nem álprobléma, ugyanis ezek a települések teljesen törvényesen, olyan túlméretezett hivatali apparátussal működhetnek, ami nem indokolt, egyszóval pénzkidobás. A dél-bihari Vaskoh egy halódó település munkahelyek nélkül, elöregedett lakossággal, tele lakatlan házakkal. Bár csak 2025 lakosa van, város, így városi léptékű adminisztrációval rendelkezik. Tavaly az önkormányzati alkalmazottak fizetése 3,642 millió lejbe került, miközben a város saját bevételei mindössze 3,313 millió lejt tettek ki. Az ugyanakkora népességű Nagyvárad melletti Hegyközcsatár község feleennyit, 1,774 millió lejt fordított a saját alkalmazottjaira. Vaskoh arról nevezetes, hogy 2023-ban, amikor a városházán járt a Pro TV forgatócsoportja, Florin Porge polgármester odasúgta az egyik alkalmazottak: „Csinálj úgy, mintha dolgoznál”. Pechje volt, be volt kapcsolva a mikrofon.

Hasonló az 1987 ember lakta városka, Diófás helyzete, amely 2024-ben 3,518 millió lejes saját bevételeiből 3,124 millió költött az önkormányzati dolgozók bérezésére. A város egy lejt sem hívott le uniós forrásokból, ellenben a szükséges kiadások fedezésére kapott 18 millió lejt a kormánytól.

A községek között találni olyanokat, amelyeknek normálisan nem lenne létjogosultságuk arra, hogy önálló közigazgatási egységet alkossanak. A Hunyad megyei Batrina négy faluból áll, ezekben papíron 88 ember él, a helyiek elmondása szerint az állandó lakos ennél is kevesebb. Ebben a 88 lelkes községben egy polgármester, egy alpolgármester és hat községházi alkalmazott dolgozik az önkormányzatnál, vagyis 11 lakosra jut egy fizetett állami alkalmazott, illetve tisztségviselő. Nem sokkal jobb a helyzet a Krassó-Szörény megyei Temesfőn, amelynek 166 fős lakossága van, de hosszan lehetne sorolni még azokat a községeket, ahol pár százan élnek.

Megérnek egy misét a megyei jogú városok is. A közigazgatási törvénykönyv értelmében ezeknek a lakossága minimum 40 ezer fő. Természetesen ez semmi más, mint elmélet, ugyanis a megyeszékhelyeken kívül édeskevés municípium felel meg ennek a feltételnek. Biharban a megyeszékhelyen kívül három municípium van, egyiknek a népessége sem közelíti meg a törvényben megszabott küszöbértéket: Nagyszalontán 15 792-én éltek a népszámláláskor, Margittán 13 573-an, Belényesben pedig 9745-en. Mindhárom település a 2000-es évek elején lett megyei jogú város, aminek eredményeként egyből megnőtt az önkormányzati alkalmazottak fizetése.

A tágabb értelemben vett Erdélyben a megyeszékhelyeken kívül csupán Vajdahunyad, Torda és egy kis jóindulattal Medgyes (39 505 lakos) felel meg a mennyiségi kritériumnak, s tekintettel régiós jelentőségére, valamint fejlett kulturális, oktatási, egészségügyi infrastruktúrájára, Székelyudvarhelynek lehetne még jó szívvel megítélni a municípium státust. A valóságban 31 van belőlük.

A közigazgatás tervezett reformjának keretében a kormánynak illene rendet tennie a közigazgatási egységek között, megszüntetve az jelenleg fennálló aberrációkat.