Cosette Chichirău volt parlamenti képviselő és közgazdász új, interaktív platformja átfogó képet ad a romániai állami és önkormányzati vállalati szektor teljesítményéről. A nyilvános pénzügyi adatbázis analízise felszínre hozza, hogy bár a teljes állami portfólió – 1713 cég, társulás vagy vállalat – papíron több mint 11 milliárd lejes nettó profitot termelt, ez az eredmény rendkívül megtévesztő.

A nyereség túlnyomó része, mintegy 57 százaléka ugyanis mindössze három nagy energiaipari óriásvállalat, a Hidroelectrica, a Romgaz és a Nuclearelectrica piaci helyzetének köszönhető. A felszín alatt a szektor adósságai elérik a csillagászati 145,5 milliárd lejt, miközben a pénzügyi beszámolót benyújtó cégek közül csaknem négyszáz társaság halmoz fel folyamatosan veszteséget.

Az országos képet vizsgálva a pénzügyi „vészjelzések”, azaz a mélyen pirosban ragadt mérlegek és a halmozódó adósságok földrajzilag határozott eloszlást mutatnak. A legveszélyeztetettebb zónák közé tartoznak a nehézipari és bányászati múlttal rendelkező megyék, mint Hunyad és Gorj, ahol az energiaipari és bányászati vállalkozások generálják a legnagyobb szerkezeti veszteségeket. Hasonlóan problematikus területek azok a megyék – például Bihar, Dolj vagy Teleorman –, ahol az önkormányzatok túlméretezett, 50-70 céget is számláló hálózatot tartanak fenn. Ezekben a rendszerekben a párhuzamos feladatellátás és a magas adminisztratív bérköltség törvényszerűen szüli a veszteséget. Emellett külön kategóriát képeznek az állam által fenntartott, de már működésképtelen társaságok: az adatbázis szerint 125 olyan vállalat szerepel még mindig a portfólióban, amely hivatalosan csődhelyzetben, felszámolás vagy feloszlatás alatt áll, mégis több ezer alkalmazottat tart nyilván.

A székelyföldi és közép-erdélyi régióban Kovászna, Hargita és Maros megye összképe a mérsékeltebb és fegyelmezettebb gazdálkodás irányába mutat, bár a struktúráik jelentősen eltérnek egymástól.

Hargita megye 39 regisztrált céggel a legszétaprózottabb hálózatot működteti a három egység közül, ahol a kommunális szolgáltatók és kistérségi társulások zöme a szektorális átlag közelében teljesít, ám a közműcégek adóssága a beruházások miatt folyamatos figyelmet igényel.

Kovászna megye 23 vállalattal jóval karcsúbb rendszert tart fenn, ahol a tanácsok a legszükségesebb alapfeladatokra korlátozták a saját cégek jelenlétét, így a területen lényegesen kevesebb a krónikusan veszteséges, piros mutatóval működő egység.

Maros megye mindössze 17 vállalattal „büszkélkedhet”, ami a megye gazdasági súlyához képest rendkívül alacsony szám, így a cégek működésében kevés az adminisztratív túlburjánzásból eredő hiány, bár a nagyobb infrastruktúrát kezelő társaságok tőkehelyzete itt is tartós felügyeletet igényel.

Az elemzés konklúziója egyértelmű: a jelenlegi magas energiaárak biztosította profitáramlás átmeneti kegyelmi állapotot jelent, amit a kormánynak a szektor haladéktalan reformjára kellene felhasználnia.

Az átlátható és professzionális management bevezetése a stratégiai cégeknél, az inaktív vagy csődben lévő cégek végleges törlése, valamint a veszteséges önkormányzati társaságok szigorú szerkezetátalakítása nélkül az állami vállalati szektor továbbra is jelentős kockázatot jelent a közpénzek fenntarthatóságára.

Nyitókép: Pixabay