Így teszi lóvá a román állam a saját polgárait, amikor pénzt kölcsönöz tőlük
Hosszabb ideig tartja magánál az Állami Kincstár a kisbefektetők pénzét, mint amekkora időtartamra kamatot fizet.
Általában egy év 365 napból áll, kivéve a szökőéveket, melyek 366-ból. Ha azonban az Állami Kincstár úgy látja jónak, pontosabban, ha haszna származik belőle, akkor egy év 377, 384, sőt, akár 392 napos is lehet. Természetesen ez az önkényes naptármódosítás a többséget nem érinti, hanem kizárólag azokat, akik úgy döntenek, hogy a banki kamatokat meghaladó hozam fejében megtakarított pénzüket meghatározott időtartamra a súlyos pénzügyi gondokkal küszködő állam rendelkezésére bocsátják.
Z. január 15-én vásárolt Tezaur állampapírt az Állami Kincstár egyik erdélyi kirendeltségénél. Az egyéves futamidejű kötvény kamata 7 százalék. Amikor odahaza áttanulmányozta a jegyzési űrlapot, meglepetten konstatálta, hogy a pénzt, a kamattal együtt, nem 2026 január 15-én fogja kézhez kapni, hanem adott év február 11-én, vagyis az állam által felvett hitel futamideje valójában nem 1 év, hanem 1 év és 27 nap, vagyis közel 13 hónap.
Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó állampapír kamatja ténylegesen nem 7 százalék, ahogy azt a kibocsátó meghirdette, hanem hozzávetőleg 6,52 százalék. Ami azért nem mindegy, főleg, ha a saját pénzünkről van szó.
A felfedezés keltette megrökönyödés hatására átnézte, a tavalyi jegyzési űrlapokat is, s megállapította, hogy nem újkeletű gyakorlatról van szó. A 2024. március 17-én lekötött pénzt az állam április 14-én, tehát közel egy hónapos csúszással fizeti vissza a kisbefektetőknek. A június 27-i jegyzés visszafizetési határideje július 9-e, a július 25-i augusztus 13-a, míg az október 21-én lekötött pénzt és annak kamatját november 5-én kapja vissza a kormánynak hitelező polgár. Z. tapasztalata azt mutatja, hogy az Állami Kincstár legjobb esetben is közel két héttel tovább tartja vissza és használja a kisbefektető pénzét, mint arra az egyéves futamidő feljogosítaná.
Z.-nek tavalyinál korábbi lekötései nincsenek, azonban nagy a valószínűsége, hogy ez a praktika, amire a kifogásolható a legenyhébb jelző, évek óta bevett gyakorlatnak számít a román kincstárnál. A bankok, bár felülmúlhatatlanok abban, hogyan kell rejtett költségeket belevinni egy-egy szolgáltatásba úgy, hogy ne kövessenek el törvénysértést, a lekötött pénzt mindig napra pontosan fizetik vissza a betéteseknek.
Megmarad a kamat egy része
Miért nem pontosan egy évvel a jegyzés napja után fizeti vissza az állam a kisbefektetők pénzét? A válasz pofonegyszerű: a késleltetett visszatérítéssel pénzt takarít meg, nem is keveset. Ștefan Nanu, az Állami Kincstár igazgatója január végén azt nyilatkozta, hogy 2024-ben 16,6 milliárd lej folyt be az államkasszába Tezaur állampapírok ellenértékeként. Ha a két-három-négyhetes csúszások révén az állam elblicceli csupán 0,3 százalék kamat kifizetését, az az említett összeg esetében kb. 50 millió lejes megtakarítást jelent az államkassza számára, s ugyanekkora veszteséget az államot pénzzel kisegítő polgárok számára. A központi költségvetéssel összevetve ez szerény összeg, de úgy tűnik, nem elhanyagolható, legalábbis az Állami Kincstár vezetősége így gondolja.
Ennek ellenére vitathatatlan, hogy állampapírba fektetni sokkal ésszerűbb, mint bankbetétet nyitni. A legutóbb piacra dobott Tezaur kötvények éves kamatja futamidőtől függően évi 7-7,8 százalék volt. Jelenleg nincs olyan bank az országban, mely lejalapú betét után 7 százalékos kamatot kínálna, a bárki számára elérhető legjobb ajánlatok – melyek nem kizárólag online szolgáltatásra vonatkoznak, illetve nem olyan pénzintézettől származnak, mely csak pár nagyvárosban van jelen - 6,1 százalék körüliek. Bár az állampapír valós huzama, tekintettel arra, hogy a reális futamidő több egy évnél, nem éri el a 7 százalékot, még mindig nagyobb a banki kamatoknál.
Fontos szempont az is, hogy az állampapír hozama kamatmentes, míg a banki kamatokból származó jövedelmet 10 százalékos személyi jövedelemadó terheli. Lényeges az is, hogy a banknál vannak járulékos költségek (számlavezetési díj, esetleg készpénzfelvételi díj), míg a kincstáron keresztül történő kötvényvásárláskor nincsenek.
Kapcsolódó
Hivatalba lépése óta Tánczos Barna több alkalommal ajánlotta már a lakosságnak, hogy vásároljon állampapírokat, ami biztos és viszonylag jól jövedelmező befektetés. A pénzügyminiszternek igaza van, ráadásul tudatában van annak, mennyire fontos az ingatag államháztartás számára, hogy amennyire lehetséges, függetlenítse magát a nemzetközi piactól.
Az államnak ugyanolyan fontos a kisemberek pénze, mint azoknak az inflációt meghaladó kamat. Ennek fényében joggal várhatják el, hogy a román állam, a kötvénykibocsátást menedzselő Állami Kincstáron keresztül, ne nézze hülyének őket, a saját polgárait, akiknek a pénzére ugyanolyan szüksége van, mint fuldoklónak a levegőre.
CSAK SAJÁT
