banner_066Zffpe_maszol_6fel_rmdsz-02.png
banner_VnNOCp39_maszol_6fel_rmdsz-01.png

Háromszáz milliárd dolláros pofont készítenek Moszkvának

Egyre több szó esik a nyugati kancelláriákban arról, hogy a külföldön befagyasztott orosz vagyont – mintegy 300 milliárd dollárt – lefoglalják és átadják Ukrajnának. A jogi buktatók mellett a kérdés azért is kényes, mert veszélyes precedenst teremthet.

Oroszország 2022. február 24-én kezdődött inváziója szinte felfoghatatlan pusztítást és mérhetetlen szenvedést okozott Ukrajnának. A háború előtt 44 milliós ország lakosságának mintegy harmada kénytelen volt elhagynia az otthonát – a többség, mintegy nyolcmillió ember külföldön él menekültként, a többiek a biztonságosabb nyugati régiókban. A gazdaság kibocsátása harmadával csökkent 2022-ben, a szegénységben élők aránya csaknem megötszöröződött, a háború előtti 5,5 százalékról 24,1 százalékra. Komplett városok, térségek hevernek romokban.

Kevesen vitatják, hogy Oroszországnak fizetnie kell a háború okozta károkért és szenvedésért, az utóbbi időszakban pedig felerősödtek azok a hangok, amelyek a nyugati országokban lefoglalt orosz devizatartalékok felhasználását sürgetik háborús jóvátételként vagy akár az ukrán háborús kiadások finanszírozására.

Illusztráció: Pixabay

Az ötleteléstől az „aktív mérlegelésig”

A Világbank számára készült legfrissebb elérhető jelentés szerint az invázió első éve alatt végrehajtott rombolás hatásainak elhárítása 411 milliárd dollárt emésztene fel a következő 10 évben. (Összehasonlításként: Ukrajna éves GPD-je 150 milliárd dollárra rúg.) A költségek az idő múlásával csak nőnek, részben az állagmegőrzés hiánya, részben a további rombolások következtében. (Például az idézett becslés a Nova Kahovka-i gát áttörése előtt készült.)

A moszkvai jegybank eszközeiből mintegy 260 milliárd eurót zároltak tavaly a világ fejlett ipari államait tömörítő G7 csoport országaiban, valamint az Európai Unióban és Ausztráliában, miközben Kijev jelentős külső forrásokat igényel, nemcsak az újjáépítés költségeinek fedezésére, hanem a kormányzat folyó kiadásainak finanszírozására is. A kormány december végén közölte, hogy késhet a bérek és a nyugdíjak kifizetése, ha záros határidőn belül nem érkeznek meg a beígért nyugati támogatások. Nemcsak a nyugdíjakra nincs elegendő saját forrása Kijevnek, de a belső menekültek segélyeire vagy az infrastruktúra – utak, hidak, épületek – sürgős javításaira sem.

Júniusban három neves amerikai szakértő, köztük a Világbank korábbi elnöke, Robert Zoellick javasolta, hogy az érintett országok helyezzék át letéti számlákra,  lényegében foglalják le a befagyasztott orosz vagyont. Ez reményt adhat Ukrajnának és az orosz agresszió által megkárosított más államoknak, illetve segíthet a jövőbeli rendezésben – érveltek hozzátéve, hogy az „ellenintézkedés” arra késztetné Oroszországot, hogy a háború után teljesítse jóvátételi kötelezettségét, vagy pedig akaratán kívül kártalanítsa az agressziója áldozatait. Az Economist hasábjain megjelent írás szerzői leszögezték: bár egyesek attól tartanak, hogy a lépés miatt egyes országok elfordulhatnak a dollártól vagy az eurótól mint tartalékvalutától, ez semmiképpen nem jelentene kockázatot az amerikai és az európai valuta stabilitására.

Illusztráció: Adobe Stock

Az azóta eltelt hónapokban többen is megfogalmazták kételyeiket. Az orosz tartalékok elkobzása nemcsak drasztikus szakítást jelentene az eddigi gyakorlattal, de komoly jogi és gazdasági kockázatokat is magában hordozna. Ennek ellenére az ötletelés helyét átvette az “aktív mérlegelés”.

A váltás mögött az áll, hogy a külföldi segélyek egyre vékonyabban csordogálnak, így nehéz pótolni az elapadt ukrán állami bevételeket. Az Egyesült Államok által ígért 60 milliárd dollár elakadt a washingtoni törvényhozásban a Republikánus Párt radikális csoportjának ellenállása miatt, az 50 milliárd eurós európai uniós támogatást pedig a magyar kormány vétózta meg.

Veszélyes precedens

Abban kvázi egyetértés van, hogy a nemzetközi jog kirívó megsértése választ igényel, ahogy abban is, hogy bármit lép a Nyugat, kulcsfontosságú, hogy messzemenően tiszteletben tartsa a nemzetközi jogot. Tudniillik az Egyesült Államok és szövetségesei nem csupán egy ország és az egy nép védelmében támogatják tízmilliárdokkal Ukrajnát, hanem azért is, mert az orosz agressziót a második világháború utáni világrend elleni támadásként értékelik.

Nyilvánosan eddig Washington nem támogatta a befagyasztott orosz vagyon elkobzását, de a szövetségesekkel folytatott háttérbeszélgetéseken emellett érvelt, tudta meg a Financial Times. A lap betekintett egy dokumentumba, amely a G7-ek számára készült, és amelyben amerikai tisztviselők a nemzetközi jog által megengedett „ellenintézkedésnek” nevezik az orosz vagyon elkobzását, amely „arra késztetné Oroszországot, hogy véget vessen agressziójának”. A felvetés szerint a vagyonelkobzás legitimnek tekinthető, ha „az Oroszország illegális inváziója által megkárosított” vagy „jelentős mértékben érintett” államok hajtják végre. Az amerikai koncepció szerint ebbe a kategóriába sorolhatók a szövetséges államok is, amelyek Ukrajnát a háború ideje alatt finanszírozzák. A lefoglalt vagyont részletekben folyósítanák Ukrajnának egyfajta előlegeként annak a háborús kártérítésnek, amit a nemzetközi jog szerint Oroszországnak fizetnie kell az agressziójáért. A javaslatot a G7-ek vezetőinek februári találkozóján vitathatják meg, az ukrajnai invázió második évfordulójára készülve.

Jogász szakértők ugyanakkor kockázatosnak tartják a lépést. A központi bankok külföldön tárolt eszközeit a nemzetközi szokásjog védi. Ha a Nyugat olyan intézkedést hoz, amely kétségbe vonná ezt az elvet, azzal évtizedekre kiható, veszélyes precedens teremtene.

Ingrid Brunk, az amerikai Vanderbilt Egyetem jogi karának professzora hangsúlyozta, hogy az „ellenintézkedések”, amelyekre Washington hivatkozik, eredetileg nem a kártalanítás eszközei, hanem azt a célt szolgálják, hogy egy jogsértő államot a kötelezettségei teljesítésére kényszerítsék. A devizatartalékok a legszentebb és sérthetetlenebb eszközök a globális pénzügyi rendszerben – magyarázta az FT-nek a nemzetközi jog szakértője hozzátéve, hogy a vagyonelkobzás az adott esetben „nem bölcs ötlet”.

Potenciális orosz retorziók

Egyes elemzők már a háború korábbi szakaszaiban elfogadott szankciók kapcsán figyelmeztettek, hogy ezek eredményeként hosszabb távon meginoghat a nyugati tartalékvaluták státusa. Ha egy állam ugyanis potenciálisan nyugati szankciókkal szembesülhet, akkor logikusan csökkenteni akarja a dollárnak vagy az eurónak való kitettségét.

Fotó: Agerpres/EPA

Az orosz vagyon elkobzása azt üzenné az olyan országoknak, mint Kína vagy Szaúd-Arábia, hogy az euróban vagy dollárban tárolt devizatartalékai nem feltétlenül vannak biztonságban. Az Európai Központi Bank korábban figyelmeztette is a tagállamokat az euró nemzetközi szerepének alapját képező „jogi és gazdasági alapok” aláásásának veszélyére.

Európai szemszögből azért sem árt az óvatosság, mert az elkobzandó orosz vagyon legnagyobb részét – 190 milliárd eurót – az Euroclear európai letétkezelő tárolja. Az Egyesült Államok mindössze 5 milliárd dollárt – dollárban denominált készpénzt és államkötvényt – zárolt. A második legnagyobb összeget, 19 milliárd eurót Franciaország zárolta. Más részesedések sokkal kisebbek, Németország például mintegy 210 millió euró fölött rendelkezik.

Az európai döntéshozók inkább tartanak Oroszország retorziójától, ami részben az európai bankok és nagyvállalatok lényegesen nagyobb oroszországi kitettségének tudható be. A Kreml nyíltan meg is fenyegette az érintett döntéshozókat, hogy az orosz devizatartalékok elkobzását Moszkva az Oroszországban zárolt nyugati vagyon kisajátításával torolja meg. Az Oroszországban zárolt pénzeszközök legnagyobbrészt európai – főleg francia, olasz és német – vállalatoké, és becslések szerint értékük meghaladja a nyugaton zárolt orosz vagyonét. Egy európai tisztviselő az FT-nek nyilatkozva emlékeztetett: „több veszítenivalónk van”, az amerikaiakkal vagy a britekkel összehasonlítva.

Nem véletlen, hogy éppen Nagy-Britannia támogatja nyíltan a vagyonelkobzás gondolatát. David Cameron brit külügyminiszter egy december végi parlamenti meghallgatáson kijelentette, hogy London kész lépéseket tenni Washingtonnal karöltve akkor is, ha a többi G7-országot nem sikerül meggyőzni.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_fX8C1fFi_KUK_Webbanner_300x250_ANIM_UJ.gif
banner_yJD1hpjB_KUK_Webbanner_970x250_ANIM_UJ.gif
banner_fZuguXC4_KUK_Webbanner_728x90_ANIM_UJ.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?