A kérődző állatok takarmányalapját biztosító legelők és kaszálók Hargita megye mezőgazdasági területeinek a gerincét jelentik. Ezért a gyepterületek megóvása rendkívül fontos, a minőségük megőrzése azonban odafigyelést igényel: a rosszul időzített kihajtás, a túllegeltetés és az elbozótosodás egyaránt a területek folyamatos degradációjához vezethet.

Hargita megyében összesen 394 ezer hektár mezőgazdasági területet tartanak számon, amelyből 72 ezer hektár szántóföld, míg a fennmaradó részből 139 ezer hektár legelő és 178 ezer hektár kaszáló. A két gyepkategória együtt a megye mezőgazdasági területeinek mintegy 81 százalékát teszi ki, ami kiemelkedő takarmányalapot biztosít a kérődző állatok tartásához. Erről a gazdaságos állattartási formáról, a legelők állapotának megőrzéséről, a vízmegtartás kihívásairól és a vonatkozó jogszabályi keretekről Gál Benedek, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság mérnöke beszélt a nemrég megrendezett Pásztornap a Hargitán elnevezésű szakmai rendezvényen.

Megtudtuk: a nagy kiterjedésű gyepvagyon ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden területet megfelelően hasznosítanak. Gál Benedek szerint több mint 60 ezer hektár gyepterület bozótosodott el az elmúlt időszakban. A gyepek ugyanakkor gazdasági szempontból sem hasznosulnak megfelelően, hiszen a rajtuk megjelenő növényzet nem biztosít értékelhető takarmányt, ráadásul az elbozótosodott területekre alaptámogatás sem igényelhető.

A szakember a bozótosodás és a vadkárok közötti összefüggésre is felhívta a figyelmet. Az elhanyagolt területek búvóhelyet biztosítanak a vadállatoknak, köztük a medvéknek, így a településekhez közeli bozótos területek felszámolása a vadkárok kockázatának mérsékléséhez is hozzájárulhat.

A gyepterületek használatát a vonatkozó jogszabályok és a településenként elkészített legelőgazdálkodási tervek szabályozzák. Ezek alapján a községi legelőkre több évre szóló bérleti vagy koncessziós szerződéseket kötnek, amelyekben a használat, az állatlétszám és a fenntartás feltételeit is rögzítik.

A legelők megfelelő állapotának megőrzése közös érdek, ezért a szerződésekben azt is egyértelművé kell tenni, hogy a szükséges fenntartási munkálatokat és azok költségeit melyik fél vállalja. A bérleti díj meghatározásánál pedig a gyep termőképességét és a fű értékét veszik figyelembe.

A legelő megfelelő állapotának megőrzéséhez a szükséges fenntartási munkálatokat – a terület megtisztítását, a fölösleges cserjék eltávolítását és a vízelvezetést – is el kell végezni. A gyep állapota ugyanakkor a vízmegtartás szempontjából sem mellékes.

Gál Benedek szerint a túllegeltetett, teljesen letarolt gyep gyökérzete meggyengül, emiatt a csapadékvíz nehezebben jut a talajba. Ez különösen a meredekebb területeken jelent problémát, ahol a víz könnyebben lefolyik. Az egészséges, megfelelő gyökérzetű gyepszőnyeg ezzel szemben segíti a víz talajba jutását.

A legeltetés időpontját sem lehet pusztán naptári dátumokhoz kötni: a kezdést és a befejezést az időjáráshoz, a talaj állapotához és a gyep fejlettségéhez kell igazítani. A túl korai legeltetés során az állatok visszarágják a fejlődésben lévő növényeket, ami az egész éves hozamot is kedvezőtlenül befolyásolhatja, a túl késői legeltetés pedig a következő tavaszi kihajtást késleltetheti. Az átgondolatlan legeltetés így akár egy-két év alatt is hosszú évekre leronthatja a gyep állapotát.

A gyepterületek felülvetése szintén része lehet a legelőgazdálkodásnak – mutatott rá a szakember. Ennek lehetősége és módja a legelőgazdálkodási tervekben is szerepel, a megfelelő növényfajok kiválasztása pedig az adott talaj- és helyi adottságoktól függ. Az előadásban elsősorban a hüvelyesek közül a fehér- és vöröshere, valamint a legelőgazdálkodási tervekben meghatározott pázsitfűfélék szerepeltek lehetséges növényként.

A legelők és kaszálók tehát nem pusztán a mezőgazdasági terület egy kategóriáját jelentik, hanem a Hargita megyei állattartás egyik fontos erőforrását. A gyepterületek állapotának megőrzése egyszerre jelenthet gazdasági, takarmányozási és környezeti érdeket.

Gál Benedek végezetül hangsúlyozta, hogy Hargita megyében a gyepterületek az agrárium igazi kincsei, megóvásuk pedig mindannyiunk közös felelőssége. „A gyepterületeket ebben a szellemben kellene kihasználni, és minden gazdát és egyesületet arra buzdítok, hogy óvják, őrizzék meg ezt a kincset, ezt a zöld aranyat, mert ha mi nem tesszük meg, senki más nem fogja helyettünk” – fogalmazott a szakember.