Hargita megyében nem csupán a megélhetés eszköze, hanem a helyiek számára hagyományokon alapuló életforma is a hegyvidéki gazdálkodás. Mihók-Bogdán Barnabás, a Gyimes-térségi mezőgazdasági építkezésért és hegyvidéki gazdálkodásért felelős falugazdásza érdeklődésünkre részletesen mesélt arról, hogyan zajlik mindez a mindennapokban.

A szakembertől megtudtuk, hogy a jogszabályok szerint hegyvidéki zónának minősül minden település, amely legalább 500 méteres tengerszint feletti magasságon, vagy 350–500 méter között, de jelentős – 15–20 százalékos – lejtésű terepen fekszik. E sajátos környezet sok szempontból korlátozza a mezőgazdaság lehetőségeit.A meredek lejtők, valamint a gyengébb talajminőség miatt a klasszikus szántóföldművelés kevésbé jellemző. A hűvösebb klíma, a kevesebb napfény és a rövidebb tenyészidőszak tovább szűkíti a mozgásteret. Gépesítés helyett gyakori a kézi munka, vagy kis méretű, speciálisan erre a célra alkalmas gépek használata.

A hegyvidéki gazdaságok alappillére az állattenyésztés. A tejhasznú szarvasmarhák – például a holstein-fríz vagy a szimentáli – tartása elterjedt, de a kisebb testű fajták – kárpáti borzderes – jobban bírják a meredek terepet. Emellett jelentős a juh- és kecsketartás, főként legelőalapú rendszerekben, ahol a tejből, sajtból, húskészítményekből helyi termékek készülnek. A sertéstartás inkább háztáji jellegű, külső takarmányellátással. A természetes rétek kaszálása kulcsfontosságú: a széna biztosítja a téli takarmányt. Tavasztól őszig pedig az extenzív legeltetés kerül előtérbe – ez nemcsak költséghatékony, de környezetkímélő megoldás is. A kaszálók és legelők fenntartását uniós támogatások is segítik, amelyek hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez és a táj fenntartásához – ismertette a falugazdász.

Hagyományok megőrzése

A gazdálkodás része továbbá az erdőgazdálkodás: a törvényes fakitermelés mellett fontos szerepet kap a gombaszedés, gyógynövénygyűjtés, valamint az egyéb erdei termékek hasznosítása. Bár a szántóföldi növénytermesztés ritka, kisebb parcellákon burgonyát, zabot, rozst, lucernát, valamint hidegtűrő zöldségeket, például káposztát és hagymát termesztenek. A hegyi környezet kiváló feltételeket biztosít a méhészkedéshez is. Bár nem ez a domináns ágazat, fontos szerepe van a családi gazdaságokban és a helyi gazdaság sokszínűségében. A méz mellett a gazdák egyre gyakrabban készítenek sajtot, lekvárt, szalonnát, pálinkát – ezek háztáji feldolgozása és értékesítése pedig az agroturizmusban is szerepet kap. A hegyvidéki gazdálkodás így nemcsak a természeti adottságokhoz való alkalmazkodásról szól, hanem a hagyományok megőrzéséről és a jövő lehetőségeiről is – olyan mezőgazdasági kultúráról, amely emberközeli, fenntartható és értéket teremt a maga csendes, természetes módján – részletezte Mihók-Bogdán Barnabás.

Kérdésünkre, hogy miként tudják értékesíteni a termékeiket a hegyvidéken gazdálkodók, a falugazdász kifejtette: Hargita megyében a hegyvidéki gazdák számára az értékesítés egyik legfontosabb eszköze a 2010-ben bevezetett Székely Termék védjegy, amely a helyi, hagyományos és kézműves termékek minőségét hivatott tanúsítani. Míg a program kezdetekor mindössze 15 termelő csatlakozott, mára már több mint 160-an használják a címkét. A védjegy célja, hogy elősegítse a helyi termékek piacra jutását és népszerűsítését. Az értékesítést helyi termelői piacok – például a Csíkszeredai „Hagyományos- és helyi termékek vására” – és online platformok is támogatják, ahol a termelők közvetlenül elérhetik a vásárlókat, például Facebook-csoportokon keresztül.

A szakember elárulta, hogy a jövőben Hargita Megye Tanácsa tovább kívánja erősíteni a rendszert: terveik között szerepel egy prémium Székely Termék kategória bevezetése, állandó mozgóbolt kialakítása, valamint az online értékesítési lehetőségek fejlesztése, akár mobilalkalmazások segítségével is, amelyek közvetlen kapcsolatot biztosítanak a termelők és fogyasztók között.

Ígéretes jövő

A jövővel, a fiatalok érdeklődésével, a kilátásokkal kapcsolatban érdeklődve megtudtuk: a hegyvidéki gazdálkodás Hargita megyében egyre több kihívással jár, ám biztató jelek utalnak arra, hogy a fiatalok körében is mutatkozik érdeklődés – különösen, ha megfelelő támogatást és jövőképet kapnak. A tendencia sajnos az elvándorlás irányába mutat: sok fiatal inkább városi vagy külföldi munkát választ. Ugyanakkor számos gazdaság öröklés útján fiatalok kezébe kerül, még ha sokszor csak mellékjövedelem-forrásként is működik.

A hegyvidéki gazdálkodás jövője mégis ígéretes lehet, különösen a környezettudatos fiatalok számára, akik értékelik a kisebb ökológiai lábnyomot és a kézműves, bio, helyi termékek iránti növekvő keresletet. Ahhoz, hogy ez az életforma valódi perspektívát kínáljon a fiataloknak, kiemelten fontos a gyakorlatorientált mezőgazdasági képzés, az ösztöndíj- és pályázati lehetőségek, a közös géphasználat és szövetkezeti együttműködések támogatása. Szintén lényeges a piacra jutás segítése – rövid ellátási láncok, erős helyi márkák, online értékesítési platformok révén –, valamint a közösségi szemléletformálás: sikeres fiatal gazdák bemutatása, példaképek erősítése és fiatalokat összekötő mezőgazdasági hálózatok létrehozása – értékelte Mihók-Bogdán Barnabás.