Sok termelő és kereskedő rájátszik az általános drágulásra, s nagyobb mértékben emeli az árakat, mint az indokolt lenne.

A gazdasági szakemberek egy része úgy véli, hogy az elmúlt időszak száguldó inflációját nem lehet kizárólag a koronavírus-járvány idején alkalmazott válságkezelés és a megdrágult energia számlájára írni. Meggyőződésük, hogy az árak rohamos emelkedéséhez hozzájárult a gyártók és a kiskereskedelmi vállalatok profitéhsége, melyek visszaélve a gazdasági konjunktúrával, nagyobb mértékben drágítottak, mint amennyi indokolt lett volna.

A jelenségnek már neve is van, mégpedig a greedflation – írja a Ziarul Financiar (ZF). Ez a magyarra nehezen lefordítható angol szakszó az infláció és a mohóságot, kapzsiságot, pénzsóvárságot jelentő greed összeolvasztásával jött létre, nagyon plasztikusan tükrözve a jelenség lényegét.

„Legyen szó a rozslisztről vagy a madárinfluenzáról, mindkettő hatással van a tojás árára. Amikor ezek egyike bekerül a hírekbe, az ágazati termelők emelhetik az árakat, az emberek pedig nem panaszkodhatnak” – idézi a Bloomberg Ken Jaroscht, aki egy amerikai sütőipari vállalat tulajdonosa.

„A cégek kihasználták, hogy az ügyfelek drágulásra számítottak azt követően, hogy a sajtó az alapanyagok árának az emelkedéséről írt. A vállalatok kihasználták ezt, a drágítást pedig a megemelkedett költségek számlájára írták. Mindez észrevétlen maradt” – nyilatkozta a brit Financial Times gazdasági lapnak Albert Edwards, a Société Générale bankcsoport globális stratégiai menedzsere.

A jelenség természetesen nem csak a nyugati világra érvényes, hanem Romániára is. A fogyasztóvédelem (ANPC) minden bizonnyal így gondolta, amikor kartell gyanúja miatt vizsgálódni kezdett az étolaj-, a cukor- és a vajgyártók háza táján. Az ügynökség gyanúját az keltette fel, hogy míg februárban az átlagos infláció éves szinten 15,5 százalék volt, addig ezen termékek 30-60 százalékkal drágultak 12 hónap leforgása alatt.

Az energia olcsóbb lett, az árak maradtak

„A termelők 12 lejre vitték fel az étolaj árát, de a balhét a kiskereskedők vitték el. Az emberek azt mondták, hogy a kereskedők drágítanak, pedig mi 12 lejért vettük az olajat, és 12,3 lejért adtuk. Most, az étolaj ára 6-6,5 lejre csökkent. Mivel az ár a felére csökkent, arra gondolok, hogy a drágulás részben mesterséges volt, ha nem is ismeri ezt senki be” – nyilatkozta a ZF-nek Feliciu Paraschiv, a Paco kiskereskedelmi lánc tulajdonosa.

Kapcsolódó

Két év alatt átlagban harmadával drágultak az élelmiszerek

Idén februárban az élelmiszer átlagosan 33,16 százalékkal került többe, mint két évvel korábban.  

infláció drágulás árak pénzromlás

Elmondása szerint a cégnek 200 beszállítója van, s közülük naponta 3-5 drágít. Legutóbb a csirkehúst drágították meg a termelők. „Honnan jön a drágulás, ha a gáz ára szabályozva van, a villanyáramé szabályozva van, a gázolaj olcsóbb lett, a bérek pedig nem nőttek nagy mértékben? Hovatovább a baromfitakarmányként használt gabona olcsón érkezik Ukrajnából. Akkor miért nő a csirkehús ára 25 százalékkal? A termelők azt mondják, hogy nem bírják tovább, hogy megnőttek a költségek. Szerintem azért csinálják ezt, mert megtehetik” – mondta Paraschiv.

A greedflation jelenségre utal az is, ami a tejtermékek piacán történik. A termelők állítják, hogy az elmúlt hónapokban a tej felvásárlási ára kb. 30 százalékkal csökkent. Jelenleg a feldolgozók már csak 2-2,4 lejt fizetnek a tej literjéért, miközben a boltokban a termékek ára változatlan, sok esetben meghaladja a 10 lejt.

Hasonló jelenségre hívja fel a figyelmet Dan Balaban, a Davino borászat társtulajdonosa. „A mi ágazatunkban a nagy problémát a palack jelenti. Ennek az ára duplájánál is többre nőtt, mivel az üvegipar nagyon energiaigényes. Amit nem értek, az az, hogy miért nem csökken a palackok ára, miközben az amszterdami tőzsdén az energia ára már hónapok óta alacsonyabb, mint 2022 januárjában, visszament a 2021-es szintre. A jelenlegi ár harmada annak, amekkora a háború kitörése után volt. Akkor a palackok ára miért nem változik?” – kérdezte az üzletember.