Miközben az EU arra készül, hogy – a koronavírus elleni oltásokhoz hasonlóan – közösségi szinten szerezze be a földgázt, a németek egy lépéssel ismét a többi tagország előtt járnak. Ausztráliából származó folyékony hidrogénnel váltaná ki részben az orosz földgázt.

Az ausztrál Fortescue Future Industries (FFI) legkésőbb 2030-tól évente ötmillió tonna folyékony hidrogént szállít az E.ON német energiaóriásnak. Az említett mennyiség kiváltaná a jelenleg Oroszországból beszerzett földgáz mintegy harmadát – mutat rá a felek megállapodásáról kiadott közlemény.

„Két nagy nemzetközi vállalat egyesíti erőit, hogy «hidrogénhidat» építsen Ausztrália, illetve Németország között” – írták, hangsúlyozva, hogy a közös értékek mellett a két vállalat „az ekkora léptékű projekt megvalósításához szükséges közös képességre alapoz”.

Mire jó a hidrogén?

A hidrogént jelenleg főleg alapanyagként használják ipari és vegyi eljárásokban. A világ hidrogéntermelésének 43 százalékát főként a műtrágyák alapanyagául szolgáló ammónia előállítására használják fel, 52 százalékát pedig szénhidrogének finomítására és kéntelenítésére.

A hidrogén ugyanakkor energiaforrásként alternatívát nyújthat a szennyező kőolajra, földgázra vagy szénre a lakások fűtésében, a légi és tengeri közlekedésben, valamint a közúti teherszállításban. Főként olyan ágazatok karbonmentesítését segíthetné elő, amelyekben műszaki szempontból nem lehetséges vagy nem versenyképes a közvetlen villamosítás. Ugyanakkor a hidrogén segítségével elraktározhatóvá válik a nap- és a szélerőművek által megtermelt áramfölösleg, amit egyébként csak helyet és hűtést – tehát további energiát – igénylő akkumulátorházakban tudnánk eltárolni, ráadásul méregdrágán. Nem utolsó sorban a hidrogén segítségével áthidalhatók lennének a szezonális energiakereslet okozta ingadozások.

Jelenleg az Európai Unió tagországaiban előállított hidrogén kevesebb mint 1 százalékát használják energiahordozóként. Ez az arány 2050-re elérheti akár a 20 százalékot az unió hidrogénstratégiája értelmében. Ugyanakkor a közlekedésben felhasznált energia 20–50 százalékát és az iparban felhasznált energia 5–20 százalékát teheti ki a tiszta hidrogén.

Miért szürke, és hogyan lesz zöld?

Hagyományosan a hidrogént fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő. Globális szinten a földgáz 6, a szén 2 százalékát használják fel hidrogéntermelésre.

A hidrogén nagy része viszont víz formájában lelhető fel, ehhez a hidrogénhez pedig vízbontás – a hidrogén- és oxigénatomok elektrolízissel történő szétválasztása – révén juthatunk hozzá, a kémiai folyamathoz pedig villamos energiára van szükség. Tiszta vagy zöld hidrogénről akkor beszélhetünk, ha az elektrolízishez megújuló energiát használunk fel, egyébként bizonyos mértékben környezetkímélő, úgynevezett szürke hidrogénhez jutunk.

Globális szinten vízelektrolízissel a hidrogén kevesebb mint 0,1 százalékát állítják elő. Az Európai Gazdasági Térségben az elektrolizátorok teljes beépített kapacitása körülbelül 1 GW, ami a teljes hidrogéntermelési kapacitás 1–4%-át teszi ki.

Jelenleg évente körülbelül 70 millió tonna hidrogént állítanak elő világszerte. A teljes mennyiség zöld hidrogénnel való helyettesítéséhez körülbelül 3600 TWh villanyáramra lenne szükség, ami több, mint az egész Európai Unió éves villamosenergia-termelése.

Nem a lakossági fogyasztás a fő cél

Olaf Scholz német kancellár a nemrégiben tartott brüsszeli G7-csúcs sajtótájékoztatóján világossá tette, hogy az Ukrajna elleni háború miatt Oroszország ellen bevezetett szankciókat elsősorban azért nem lehet kiterjeszteni az energiaszektorra, mert abban az esetben vállalatok sokasága kényszerülne lehúzni a rolót.

Az FFI-vel kötött megállapodás szerint az ausztrál zöld hidrogén „elősegíti a középvállalkozások ezreinek széndioxid-mentesítését szerte Németországban és Hollandiában, valamint más európai városokban és közösségekben, ahol az E.ON energiát szolgáltat”.

Érdekes egybeesés: az E.ON-nak szállítandó ötmillió tonna éppen egyharmada lenne az ausztrál vállalat által 2030-ban előállítandó folyékony hidrogénnek. Egyúttal hatalmas mennyiségi ugrás a 100 ezer tonnához képest, amelyre az FFI januárban kötelezettséget vállalt a polimereket gyártó német Covestroval kevesebb mint két hónapja kötött megállapodásban.

Összehasonlításképpen: az EU hidrogénstratégiája eredetileg 2030-ra 10 millió tonnás termelést írt elő uniós szinten – illetve ehhez szükséges elektrolizátorok telepítését. Ezt a célt az orosz gáztól való függőség csökkentését célzó új terv révén évi 20 millió tonnára emelték – az importot is beleértve.

Megéri szállítani a földgolyó másik oldalára?

Az Andrew Forrest – Ausztrália második leggazdagabb embere – által alapított Fortescue Metals tavaly júniusban jelentette be, hogy 2030-ig összesen 15 millió tonna zöld hidrogént állít elő a zöldenergiával foglalkozó leányvállalatán, a Fortescue Future Industriesen keresztül. Ehhez 200 gigawatt szél- és napenergiát használnak fel. A Fortescue februárban megkezdte a világ legnagyobb elektrolizátorgyárának építését, amelynek köszönhetően várhatóan 2024-re elkezdődhet a nulla kibocsátású üzemanyag kereskedelmi termelése.

A németekkel kötött megállapodás végrehajtása a cégalapító szerint 50 milliárd dolláros beruházást igényel. Utólag a Fortescue közleményben tisztázta: a vezérigazgató által említett összeg nem jelent kötelezettségvállalást, mindössze „magas szintű becslés” arra vonatkozóan, hogy mennyibe kerülhet a projekt.

Kérdés továbbá, hogy miként lehet cseppfolyósítani ilyen nagy mennyiségű hidrogént, és versenyképes áron elszállítani a földgolyó egyik oldaláról a másikra. Andrew Forrest keddi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: meggyőződése, hogy „elháríthatóak a költségakadályok”, és belátható időn belül a folyékony hidrogén lesz „a leggyakoribb tengeren szállított áru”. Ha a németeken múlik, mindenképpen így lesz. Robert Habeck gazdasági miniszter, kancellárhelyettes a múlt héten bejelentette, hogy a hidrogén-infrastruktúra fejlesztését felgyorsítják annak érdekében, hogy 2024 nyarára az ország „nagymértékben” függetlenné váljon az orosz gáztól. Egyúttal közölte, hogy Németország felgyorsította és kibővítette a hidrogén-partnerséget, amelyet egy éve írtak alá az Egyesült Arab Emirátusokkal egy „hidrogénellátási lánc” kiépítése céljával.