Bár a székelyföldi, partiumi és bánsági agrárium eltérő kihívásokkal küzd, a mezőgazdasági termelők szakmai tudásukat és tapasztalataikat megosztják egymással – munkájukat Erdély-szerte három falugazdász-egyesület munkatársai segítik. A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete, a Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület, valamint a Pro Agricultura Egyesület saját régiójában támogatja a termelőket, miközben szoros szakmai együttműködésre törekednek. Ez a partnerség nem központi irányítást jelent, hanem azt, hogy a különféle térségekben felhalmozott tudás és információ minél több gazdához eljusson.

A hálózat ereje – Az erdélyi falugazdász szervezetek együttműködésében rejlő lehetőségek című pódiumbeszélgetésen fejtette ki gondolatait a közös munkáról a három egyesület elnöke: Becze István (Székely Gazdaszervezetek Egyesülete), Kovács Szabolcs (Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület) és Antal Géza (Pro Agricultura Egyesület).

Megtudtuk: a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete elsősorban Hargita, Kovászna és Maros megyében végzi tevékenységét, ahol a hegyi gazdálkodás és a kisebb családi birtokok dominálnak. A szervezetnél területi és szaktudás alapú munkamegosztás alakult ki: egyes munkatársak specifikus szakterületekre összpontosítanak, és felhalmozott tudásukat nemcsak helyben, hanem a másik két szervezet felé is átadják.

A Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület Bihar, Szilágy, Szatmár és Máramaros megyében 20 falugazdásszal és egy irodai munkatárssal van jelen. A hegyvidéktől a síkságig terjedő tájegységen a nagykultúrák mellett a szőlő-, zöldség- és virágkertészet is jelentős. Az állami szaktanácsadó rendszer hiányosságai miatt a partiumi szakemberek a román gazdatársadalom felé is nyitnak.

A Pro Agricultura Egyesület Belső-Erdélyben és a Bánságban működtet falugazdász-hálózatot. Tizenhárom munkatársuk hét megyében – Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben, Temes és Arad megyében – dolgozik. A munkaterület rendkívül sokszínű: a hegyvidéki területektől és szőlőtermő vidékektől a síkságokig, az állattenyésztéstől a nagykultúrákon és kertészeten át számos mezőgazdasági ágazat jelen van.

Elhangzott: a szórványban különösen fontos szerepe van a falugazdászoknak, mivel az állami intézményekben kevés a magyarul elérhető szakember. Antal Géza szerint éppen ezért nagy segítség, hogy a székelyföldi és partiumi kollégáktól olyan szakmai információkhoz és tapasztalatokhoz is hozzáférnek, amelyeket továbbadhatnak a térség magyar gazdáinak.

A három szervezet együttműködésének egyik lényeges eleme, hogy nem kell mindenhol ugyanazt a tudást újra felépíteniük, hiszen, ami az egyik térségben már működik, annak tapasztalatait a másik régióban is hasznosítani lehet. Becze István szerint ezért sem egyetlen központból próbálják koordinálni az egész rendszert. A három térség eltérő adottságai miatt célszerűbbnek tartják, hogy három erős centrum működjön, amelyek saját környezetüket jól ismerik, ugyanakkor szakmailag segítik egymást.

Megtudtuk: a falugazdászok munkája jóval túlmutat a pályázatokkal és adminisztrációval kapcsolatos segítségen. A szakemberek folyamatosan kapcsolatban vannak a gazdákkal, kijárnak a gazdaságokhoz, szakmai tanácsot adnak, rendezvényeket szerveznek, és az adott térségben felmerülő problémák megoldásában is igyekeznek segítséget nyújtani.

A partiumi szervezet vezetőjének megfogalmazása szerint a falugazdász munkája nem egy irodához kötött, nyolcórás munka: a szakembereknek saját körzetük van, és folyamatosan jelen vannak a gazdák között, a mezőn és a földeken. Egy-egy nagyobb rendezvényen pedig akár több megye falugazdászai is együtt dolgoznak.

A szakmai rendezvényeknek is ez a szemlélet ad értelmet. A cél nem egyszerűen az, hogy minél több eseményt szervezzenek, hanem hogy ezek konkrét segítséget jelentsenek a gazdáknak. A méhészeket, sajtkészítőket vagy pálinkafőzőket megszólító programok például a termékek minőségének javítását, a szakmai fejlődést és az engedélyeztetést is szolgálják. A rendezvényeken begyűjtött termékmintákat szakmai és laboratóriumi vizsgálatokhoz is felhasználják, így az események a gyakorlati fejlesztést is segítik.

Az együttműködésnek ugyanakkor közösségi oldala is van. A három szervezet kölcsönösen részt vesz egymás nagyobb rendezvényein, és egy jól sikerült program a másik szervezet munkáját is erősítheti. Becze István szerint ezért a három szervezetnek egymás működéséért is van felelőssége: ha az egyik helyen jó szakmai munka zajlik, az az egész falugazdász-rendszer megítélésére kedvezően hat.

A szakemberek a mezőgazdaságban zajló generációváltás kapcsán is fontos gondolatokat osztottak meg. Megtudtuk, hogy a korszerű gépek, a digitalizáció és a precíziós technológiák vonzóbbá tehetik a mezőgazdaságot a fiatalok számára, az önálló gazdálkodás megkezdését azonban sok esetben a földhöz jutás és a tőkehiány nehezíti.

A fiatalok elindításának egyik legfőbb gátja a tőke- és a földhiány, ezért olyan megoldásokra van szükség, amelyek hosszabb távon biztosítják számukra a megfelelő méretű birtokok használatát. Ennek érdekében a szervezetek azt a javaslatot szorgalmazzák a helyi önkormányzatoknál, hogy a nagyobb községi legelőket tegyék elérhetővé, és osszák fel kisebb, 50–100 hektáros egységekre a fiatal gazdák számára. Egy ekkora terület már szilárd alapot teremt a pályázati források lehívásához, a gépesítéshez és egy fokozatosan fejlődő, életképes gazdaság felépítéséhez.

A generációváltásban ugyanakkor a családi gazdaságoknak is fontos szerepük lehet. Rávilágítottak, hogy az 50–60 hektár körüli gazdaságok már olyan méretet jelenthetnek, amelyre a fiatalabb generáció önálló gazdálkodást és korszerű, fejleszthető gazdaságot építhet.

A három szervezet együttműködésének egyik legfontosabb eredménye, hogy a különböző régiókban megszerzett tudás nem marad helyben. A székelyföldi, partiumi vagy az erdélyi szórványban dolgozó falugazdászok adott esetben egymástól kérhetnek segítséget, információt vagy szakmai tapasztalatot. Ez különösen fontos azokban a térségekben, ahol kevés a magyarul is elérhető szakmai és intézményi háttér.

A szervezetek a helyi önkormányzatokkal és a mezőgazdasági intézményekkel is kapcsolatot tartanak, hiszen a helyi agrárreferensek, illetve az intézményekben dolgozó szakemberek fontos közvetítő szerepet tölthetnek be a gazdák és az állami rendszer között.

Ugyanakkor fontos a kiszámítható finanszírozás. A falugazdász egyesületek vezetői szerint a munkájuk alapját a stabil támogatás biztosítja, míg a rendezvényeket és egyes fejlesztéseket helyi, megyei és uniós forrásokból is igyekeznek finanszírozni. Az önkormányzatok több nagyobb rendezvény megvalósításához is hozzájárulnak.

A három szervezet vezetője szerint az elmúlt években kialakult szakmai kapcsolatrendszer olyan érték, amelyet érdemes megőrizni és továbbépíteni. Székelyföldön, a Partiumban, Belső-Erdélyben és a Bánságban dolgozó falugazdászok eltérő körülmények között végzik a munkájukat, de közös céljuk, hogy a gazdák számára elérhetőbbé tegyék a szakmai tudást, az információkat és a fejlődés lehetőségeit. Ehhez pedig nem egyetlen központi szervezetre, hanem három jól működő, egymással együttműködő szervezetre van szükség. Végezetül közös üzenetként fogalmazták meg, hogy az együttműködés nem elveszi a három szervezet önállóságát, hanem éppen megerősíti azt.