Románia nyugati határ menti megyéiben a kritikusan alacsony munkanélküliségi arányra panaszkodnak a nagyvállalatok. Arad megyében például a múlt év végére másfél százalék alá csökkent a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek aránya, miközben az állami állásközvetítő ügynökség közel háromezer szabad állást kínált fel. Mindennek – és a híresztelések – ellenére nem jellemző, hogy Magyarország keleti megyéiből tömegesen áramlanának a munkások a romániai gyárakba. Valóban szállítanak buszokkal Elekről, Kevermesről vagy Battonyáról munkába igyekvőket az aradi ipari övezetbe, de ők zömmel olyanok, akik az elmúlt tíz évben, kihasználva az akkori alacsony ingatlanárakat, a határhoz közeli magyarországi településeken vásároltak házat, de Aradra ingáznak dolgozni.

A romániai munkaerőhiány egyik fő oka, hogy az aktív lakosság majdnem egyharmada Nyugat-Európában vállalt munkát a jobb kereseti lehetőség és a magasabb életszínvonal reményében. Az Arad Megyei Foglalkoztatási és Munkaerő-elhelyezési Ügynökség aligazgatója Horváth Levente közlése szerint országos szinten a foglalkoztatottak száma 8,6 millió fő.

Ebben benne van minden 15 és 74 év közötti személy, aki valamilyen módon munkát vállalt az elmúlt évben, és kapott legalább egyszer fizetést. „Ezzel párhuzamosan körülbelül 4,2 millió román állampolgár dolgozik a határokon túl. Nincs még egy olyan ország Európában, talán Lengyelországot leszámítva, amelynek ennyi polgára dolgozna külföldön” – részletezte a Maszolnak az aligazgató.

Krónikus munkaerőhiány

Románia nyugati határvidékén számos multinacionális vállalat telepedett meg, és évek óta krónikus munkaerőhiánnyal szembesülnek. Horváth Levente a Temes és Bihar megyei kollégákkal folytatott konzultációk alapján azt mondta, hogy az egész határ menti térség munkaerőhiánnyal küszködik.

„2018-ban sajnos mi is elértük a kritikus határt, azt a bizonyos 1,37 százalékot, amilyen alacsonyan még soha nem volt a munkanélküliségi arány Arad megyében – folytatta az aligazgató. – Ez azt jelenti, hogy a nyilvántartott munkanélküliek száma nem haladja meg a 2900 főt, ami nagyon kevés ahhoz képest, hogy a múlt év végén Arad megyében több mint 2800 munkahelyet tudunk kiajánlani”.

A törvény szerint minden munkaadónak kötelessége bejelenteni a foglalkoztatási ügynökségnél, ha szabad állásra vár jelentkezőket. Elméletileg tilos az üzletek kirakatára kifüggeszteni, hogy valaki elárusítót, árumozgatót, felszolgálót stb. keres anélkül, hogy ezt az állami munkaközvetítővel közölné, de nyilván, ennek ellenőrzésére nincs sem idő, sem kapacitás.

A nagyobb vállalatok általában „leadják” az álláskínálatot, és ebből az látszik, hogy Arad megyében a szabad munkahelyek majdnem 75 százaléka az autóiparban van, a képzeletbeli dobogó második helyén a kereskedelem áll, a harmadikon pedig a textil- és bőrdíszműipar. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindenki megtalálja a szakmájának, hivatásának, képesítésének vagy elképzelésének megfelelő állást, mert a legtöbb helyen – Horváth Levente szavaival élve – „a könnyen betanítható, szakképzetlen munkaerőt is elfogadnák”.

A vendégmunkások többsége a maga útját járja

Visszatérve a 4,2 millió külföldön dolgozó román állampolgárhoz, Horváth Levente megjegyezte érdekességként, hogy az európai országok foglalkoztatási ügynökségeinek közös szolgáltatását, az Európai Foglalkoztatási Mobilitási Portált (EURES) kevesen veszik igénybe, azon keresztül mindössze 19 070 romániai kapott munkát külföldön a tavaly, közülük pedig csak egy dolgozik Magyarországon. Vagyis a vendégmunkások többsége önerőből, barátok, ismerősök vagy rokonok ajánlata alapján keres munkahelyet a határon túl.

Az EURES-en keresztül magyarországi lakos nem vállalt munkát Romániában, ezért Horváth Levente szerint nem állítható, hogy a határ menti, közeli magyarországi települések munkakereső lakosságának mentőövet jelentene a romániai álláskínálat. Úgy vélte, az itteni kereseti lehetőségek és a munkakörülmények nem túl vonzók a magyarországiak számára.

„Az esetek kilencven százalékában a cégek minimálbérrel alkalmazzák az új munkaerőt. Lehet, hogy adnak plusz juttatást, de papíron ez a kezdő fizetés. Nem tudok olyan magyarországiról, aki úgy döntött volna, hogy az ottani keresetét felcseréli romániaira. Láttam én is vállalati buszokat, amelyek Battonyáról, Méhkerékről vagy Dombegyházról hozzák a munkásokat, mert ezek a települések azon a száz kilométeres körzeten belül vannak, ahonnan még érdemes ingáztatni a munkásokat, de azok a személyek inkább csak olyan romániaiak, akár kettős állampolgárságúak is, akik az utóbbi években ott telepedtek le, de hazajárnak dolgozni” – jelentette ki a szakember.

„Battonya, egy álom!”

A Románia európai uniós csatlakozását közvetlenül megelőző évben, illetve az azt követő három-négy esztendő alatt több mint hatszáz battonyai ingatlant vásároltak meg romániai lakosok, főleg aradiak, de Erdélyből, sőt Konstancáról is érkeztek vevők. Nálunk akkoriban voltak a „csillagos égben” a lakásárak, míg a kelet-magyarországi, fürdőhellyel és határátkelővel is rendelkező kisvárosban abban az időben potom pénzért lehetett többszobás, közművesített, összkomfortos családi házat vásárolni nagy telekkel.

Erdei Emese aradi testnevelőtanár is Battonyára költözött a családjával. „Amióta az eszemet tudom, kertes házról álmodtam – mesélte. – Aradon vagy a környékén soha nem tudtam volna házat venni, Battonyán viszont nagyon olcsón sikerült megvásárolni. Naponta 28 kilométert ingázom Aradig, s ugyanannyit vissza, pont fél óra az út, mivel a város szélén felhajtok az autópályára, így gyorsan beérek az iskolába. Forgalom alig van, a határon gyorsan megy minden. Sokakat ismerek, akik hasonló helyzetben vannak, főleg délután három és öt óra között látni ennek jelét, amikor valamelyest sor van a vámban, de én ritkán járok ezekben az órákban. Imádok kertészkedni, a munka kikapcsol, van három cicánk, két kutyusunk, ki lehet ülni az udvarra, csend van, jó levegő, a kertünk végében folyik az ér, akár horgászhatnék is, a szomszédaink pedig csodálatosak!”

Erdei Emese is találkozott olyan vállalati busszal, amely a munkásokat szállítja a gyárakba, és úgy tudja, hogy ezeken tősgyökeres battonyaiak is utaznak.

Lement a nagy hullám

„Semmi különleges nincs ebben, amióta Románia is az Európai Unió tagja, és zökkenőmentesebb a közlekedés a határon, mindig is volt arra példa, hogy innen jártak át dolgozni Aradra – mondta érdeklődésünkre Marjai János battonyai polgármester. – Most többen vannak, mint mondjuk egy éve, de így is csak öt-hat személyről tudok, akik az aradi ipari övezetben dolgoznak. Nálunk nagyjából tíz éve volt a nagy hullám, főleg a Leoniba jártak sokan, de azóta lecsengett, és úgy látom, hogy inkább a környező településekről, Elekről, Lőkösházáról, Kevermesről toboroznak mostanában.”

A Békés megyei település elöljárója úgy vélte, hogy azoknak a battonyaiaknak a 60-70 százaléka, akik Aradra ingáztak, visszamentek és a környéken, például Makón helyezkedett el. „Egyrészt nem jött be nekik a munkahely, vagy a fizetés vagy a munkakörülmények miatt, emellett nyelvi nehézségek is voltak, és az sem mindegy, hogy ha valaki ledolgozik mondjuk tíz évet Aradon, ám azután nem jár majd neki a nyugdíj idehaza. Erre is felhívom a figyelmet, amikor ezek a cégek toborzást szerveznek nálunk. Az is közrejátszott abban, hogy most kevesebben vannak, mint a kezdetekkor, mert ha leépítés volt valamelyik gyárban, először a tőlük, a külföldiektől váltak meg” – magyarázta a polgármester.

A szintén Békés megyei Dombegyház polgármestere, Varga Lajos abban bízik, hogy ha Románia is tagja lesz a schengeni övezetnek és szabadon átjárható lesz a határ, a befeketők létesítenek majd leányvállalatokat a környéken, és nem a munkaerőt fogják utaztatni. Dombegyházon több tucatnyi aradi család lakik már, akik a határon túlra járnak dolgozni, de Varga Lajos tősgyökeres dombegyháziról nem tud. „Biztos nem jellemző, legfeljebb egy-két személy, ha van közöttük” – fűzte hozzá.

Pécskán keres munkásokat a Mercedes

Az Arad munkaerőhiányt jelzi az is, hogy Pécskán több mint egy éve látható a kecskeméti Mercedes-autógyár köztéri álláshirdetése. A 3400 lejes fizetés ellenére sem találtak olyat, aki vállalta volna a napi ingázást. Aki a határon túlra megy, meg sem áll Nyugat-Európáig, ahol ennél többet kap – állította Antal Péter polgármester.

„Első perctől mondtam, hogy Pécskán vagy Aradon nagyon nehéz lesz munkásokat találni, akik ilyen feltételek mellett elmennének oda dolgozni. Elsősorban kevés a munkanélküli, másrészt pedig messze van Kecskemét, ahhoz, hogy naponta két-három órát az utazással töltsenek el, lakást bérelni pedig nem érné meg” – jelentette ki a Maszolnak.

A pécskai elöljáró szerint a mezővárosban és a közigazgatásilag hozzá tartozó falvakban (Tornyán, Szederháton és Óbodrogon) mintegy hétezer aktív kereső személy van, akiknek a fele helyben talált munkát, a másik fele pedig Aradon, többnyire az ipari övezetben dolgozik.

Szerbiából toboroztak volna

A határ menti térség munkaerőhiányát néhány éve  szerbiai munkavállalókkal próbálták megoldani, árulta el Horváth Levente, aki akkoriban a munkaügyi minisztérium RMDSZ-es államtitkáraként dolgozott. „Ám az alkalmazásuk túl bonyolult lett volna, mivel harmadik országból származónak minősülnek – tette hozzá. – Az Európai Unión kívüli munkavállalókra az úgynevezett kontingentálási szabályozás vonatkozik, azaz négyezer főben volt megállapítva az alkalmazható, nem uniós állampolgárok számának a felső határa. Ezt a múlt év végéig egy kormányhatározattal megduplázták, úgyhogy a hivatalos adatok szerint körülbelül 3600 török, 2100 chilei, 1700 moldovai és 1550 vietnami állampolgár vállalt munkát a múlt év végén Romániában.”

A munkaerőre „éhes” nagyvállalatok igényeit kielégítheti az, hogy egyes sajtóhírek szerint az aradi és a kürtösi ipari övezetben néhány gyár bezárja a kapuit, illetve átcsoportosítja a gyártórészlegeit, és közel háromezer főnyi munkaerő „szabadul fel”.