A háromszéki Demeter Annuska mintegy kéttucatnyi bakával és csendőrrel levelezett az első világháború alatt, képeslapgyűjteményében 750 darab, udvarlóktól kapott képes levelezőlap maradt fenn. A sajátos kommunikációs forma aranykoráról és a háborús viszonyok közepette kialakult női szerepekről tanúskodnak ezek a képeslapok, amelyekből Bálint nap alkalmából közlünk válogatást.

A szerző, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár könyvtárosa. A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

A cikknek külön aktualitást ad az is, hogy 2020-ban van a modern képes levelezőlap megjelenésének 150. évfordulója. A szakirodalom által leginkább elfogadott álláspont szerint August Schwartz nevéhez köthető az első illusztrált levelezőlap megjelenése. Az oldenburgi porosz könyvkereskedő 1870-ben, a francia-porosz háború kezdetén a postai levelezőlap címzési felületének bal felső sarkára nyomtatott egy tüzért, aki egy ágyú mögött áll, ezzel pedig megalkotta a modern képes levelezőlap, valamint a tábori postalap elődjét.

A modern kommunikációs eszközök (mobiltelefon, tablet, laptop stb.) és az internet által felgyorsított információközlő korban nehéz elképzelni, hogy mekkora jelentőséggel bírt a könnyen postázható, aprópénzért hozzáférhető képes levelezőlap. Már a 19. század utolsó harmadától kezdődően népszerűvé váló postai újítás aranykorszaka az első világháború éveire csúcsosodott ki, és a legújabb technológiai vívmányok megjelenéséig fontos szerepet töltött be az emberek mindennapjaiban.

A ma már kevésbé használt kommunikációs forma 20. századi fontosságáról, más korabeli levelezőlapok mellett, Demeter Annuska első világháborús hagyatéka tesz tanúbizonyságot. A háromszéki Kökösben, 1901-ben született lány 1914 és 1918 között kapott képeslapjai egy olyan eseménysorozatba nyújtanak betekintést, amikor komoly információhordozó szereppel bírtak a postára feladott lapok. Az otthontól távol került katonákról, arról, hogy a férj, a fiú életben van-e, milyen az egészségi állapota, a legegyszerűbb módon és a legrövidebb idő alatt a képes levelezőlapokon keresztül értesült a család. A fiatal bakák nemcsak a családtagoknak küldtek illusztrált postai küldeményeket, hanem kedveseiknek is.

Az állóháború eltolódásával a katonák számára lelki gyógyírként is fontos szereppel bírt a képes levelezőlapok használata. Ebben a korszakban nemcsak a hadiipar fejlődött látványosan, hanem az írás használata is, amely az első világégés időszakában sok katona számára biztosította az alkalmi félrehúzódást, így legalább elméleti síkon vissza tudtak rázódni a korábbi civil életbe, a levél/képeslap megírásáig, vagy a számukra érkezett lap(ok) elolvasásáig. A fent leírt célhoz hasonló okokból, több mint félezer képeslap érkezett Annához.

A katona segítségére voltak az érzelmek, vágyak kifejezésében a képeslapon lévő illusztrációk és a hátoldalukra választott, ráírt versek. Egyik legkiemelkedőbb kuriózuma a korabeli képes levelezőlapoknak az, hogy a fiatalok a bélyeg alá rejtették a személyesebb hangvételű gondolataikat. A postafőnök, a szülők és más kíváncsi vagy illetéktelen szemek elől ugyanis csupán a bélyeg helye maradt rejtve. Megfigyelhető, hogy az udvarlók gyakran odaírták a legmerészebb, legszemélyesebb érzelmeiket, vágyaikat. Sőt akadtak olyan képeslapok is, ahol az őszintébb szavak nem fértek el egy bélyeg alá, ezért az udvarló akár több bélyeget is megvásárolt, hogy letakarja a személyesebb titkát.

A fiatal udvarlók gyakran csupán a keresztnevüket vagy annak a becézett változatát írták a lapok valamely sarkába, ami elegendő volt Annának ahhoz, hogy beazonosítsa a feladót. Ezért a feldolgozás során szinte lehetetlen a legtöbb feladó pontos beazonosítása.

A háborús propaganda a képeslapokon is visszaköszön. A besorozásokkal együtt megsokszorozódtak a házasságkötések, hazafias dolognak számított „hadifeleséggé” válni. Ennek megfelelően gyakori illusztráció a férfi társaságában boldog nő, a megfelelő nosztalgikus, szerelmes versikék kíséretében.

Ahogy a háború egyre jobban elhúzódott, a propaganda is újjáértelmezte az otthon maradt nők és gyermekek ábrázolását. A hazaszereteten és lojalitáson túl, az illusztrált propagandalapok a fiatal párok mellett az otthon maradt, törékeny és könnyen sebezhető női modellek és a pajkos gyermekek megjelenítésével kívánta emlékeztetni a fegyverforgatókat arra, hogy kiért és miért harcolnak.

A propaganda rendelésére készült képeslapokon a nők tekintetében a várakozás, a hűség, a magány vagy épp a szórakozott, vidám, ám mégis az ismeretlen utáni vágyakozó érzelmek fejeződnek ki. Miután a rövidre ígért háború egyre inkább elhúzódott, a nőt gyakran ábrázolták ház, szoba, kert, park közelében, egyedül vagy egy vidám, de akár sebesült baka társaságában is. Az idealizált családi ház, társ vagy társaság illusztrálása a stabilitást, a biztonságot, a valakiért való küzdést és a leendő békét kívánta stimulálni.

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő és lezáró trianoni békeszerződés évében megszakadt a szerelmes képeslapok sora, ugyanis az udvarlók hosszú sorából Demeter Annuska végül – szinte napra pontosan egy évszázaddal ezelőtt – 1920. február 17-én frigybe kelt a nála tíz évvel idősebb Illyés Dáviddal. Negyvenkét évig tartó házasságukból két gyermek született.