A kirakatot, mint reklámfelületet éppen a vásárlóerő csökkenése hívta életre az 1929-es gazdasági világválság után. Az egyik első magyar reklámszaklap képmellékletéből körvonalazódik, hogy milyen látvánnyal csalogatták a nagyvárosi járókelőt a korabeli boltok.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

A magyar reklám virágkora az első világháború után, az 1920-as évek második felétől köszöntött be. Kedvezően hatott rá az 1929-es gazdasági világválság is, hiszen az árut nehezebb volt eladni, így állandó igény volt a jó minőségű, figyelemfelkeltő és hatékony reklámstratégiákra. Nagyszámú pályázat ösztönözte a grafikusokat alkotásra, a magyar plakátművészet pedig nemzetközi kiállításokon is kiválóan szerepelt.

Az utcakép is radikális változásokon ment keresztül, hiszen megjelentek a fényreklámok, a neonok, megnőtt a különböző méretű és formájú hirdetőoszlopok és egyéb hirdetési felületek száma. Ezzel párhuzamosan megszületett a professzionális reklámszakma, a maga szakértőivel, szakfolyóirataival. Ilyen volt az 1928 és 1938 között Balogh Sándor hirdetőiroda-tulajdonos szerkesztésében havonta megjelenő Reklámélet is, amely a ‘30-as évek magyarországi reklámművészetének leggazdagabb forrásanyagát tárja elénk. A legjelesebb műkritikusok, különböző résztémák szakértői publikáltak benne, gazdag képmelléklete a legújabb grafikai trendekről tudósított.

Ezekben az években fellendült az érdeklődés a kirakatok iránt, így 1931-től külön rovatot indítottak a témának, melyben a kirakatrendezés elméletétől a gyakorlati tanácsokig mindenről értesülhettek az olvasók. Rendszeresen tartottak kirakatszemlét is a folyóiratban, azaz magyarországi és külföldi kirakatok fotóit közölték, olykor kommentárokkal is ellátva ezeket. A fényképek elsősorban budapesti kirakatokat mutatnak, de akadt köztük egy-egy vidéki is. Arra bátorították a kereskedőket, kirakatrendezőket, hogy fényképezzék le kirakataikat és a fotókat küldjék be a szerkesztőségbe, mert a legjobbakat publikálják. Ehhez segítségül időről időre fényképészeti tanácsokat is megosztottak. Más, elsősorban németországi lapokban közölt kirakatfotókat is publikáltak, illetve az időről időre megrendezett vásárokról készített fényképeket is, így az itthoni kirakatrendezők a külföldi tapasztalatokat is kipróbálhatták, hasznosíthatták.