A férfiak bizonytalanságaira és mentális terhelésére is kellene figyelni a közbeszédben, nemcsak az elvárásokat sulykolni feléjük – mutatott rá a Maszolnak dr. Gergely Orsolya, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának docense, akinek kutatási területe egyebek mellett az ifjúság és az internet világa közötti kapcsolat, a társadalmi nemek szociológiája. A szociológust a Maszkulinitás ma. Kutatás a fiatal férfiak attitűdjéről című tanulmány kapcsán kérdeztük, amelyet nemrég mutatott be a Filia Központ. A kutatás szerint a romániai fiatalemberek gondolkodásában egyszerre van jelen az egyenlőségpártiság és a hagyományos szerepek elvárása, és megfigyelhető a nők elleni erőszakra és diszkriminációra bátorító online tartalmak hatása. Gergely Orsolya azt tartja aggasztónak, hogy a gyerekek túl korán, szűretlenül férnek hozzá a közösségi médiából áradó torz mintákhoz, így ha a társadalom nem figyel a fiúk identitáskeresésére, a leegyszerűsített online válaszok szippantják be őket.

– A tanulmányban bemutatott eredmények ellentmondásosnak is tűnnek, hisz a válaszadó 15 és 29 év közötti fiúk, férfiak egyrészt érzékelik a nők diszkriminációját, másrészt magas azok aránya is, akik szerint túl sok joguk van a nőknek, de ugyanakkor nagy az egyetértés, hogy a nő védelemre szorul. Hogyan értelmezzük mindezt?

– Egyrészt egy ilyen kutatás egy adott pillanatot, hangulatot tükröz, ma megismételve valószínűleg más eredmény születne. Egy társadalmi átalakulás van nemcsak Romániában, hanem a világon sok helyen: a férfiak körében a férfiasság újraértelmezése zajlik, ez látszik ebből a kutatásból is. A tanulmány alapján sem találom kétségbeejtőnek a helyzetet, de biztos, hogy aggasztó a szélsőségek megerősödése.

Társadalomkutatói szempontból nem feltétlenül valódi ellentmondások, amik annak látszanak. Inkább azt tükrözik, hogy különböző társadalmi narratívák egyszerre vannak jelen a fiatalok gondolkodásában, azaz egyrészt fogják azt az üzenetet, amely a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozza, másrészt viszont egyre erőteljesebbek azok a diskurzusok is – különösen az online térben – amelyek szerint a férfiak vesztesei lettek a korábbi társadalmi változásoknak, hogy a feminizmus túl messzire ment, hogy túltoltuk a korrektséget.

Ez a két dolog egymás mellett van jelen, és azt gondolom, hogy ennek a kutatásnak az egyik fontos tanulsága éppen az, hogy sok fiatal nem egy koherens értékrendszer alapján válaszol ilyen kérdésekre, nincs egy szilárd értékrend csomagjuk, hanem egy kicsit ezt is gondolják, kicsit azt is a világról. Ha a lánytestvér, barátnő, édesanya kapcsán kérdezzük, akkor inkább egyenlőségpártiak, ha viszont ismeretlenek kapcsán, akkor inkább látják úgy, hogy a nők túl messzire mentek.

A nem teljes koherencia amiatt is van, mert különböző forrásokból származik a tudásuk: az online térből, nyílt előadásokból, írott médiából, osztályfőnöki órán kapott útmutatásokból. Egymással ellentétes üzeneteket is beépítenek a gondolkodásukba a fiatalok. Ennek egyik fő okát abban látom, hogy nagyon korai életkorban szűretlenül hozzáférhetnek online tartalmakhoz. Éppen ezért szerintem ez az igazán aggasztó, hogy az identitáskeresés életszakaszában járó gyerekek és fiatalok az online térben korlátozás nélkül hozzáférhetnek olyan tartalmakhoz, amelyek szélsőséges irányokba is vihetik a férfi- és női identitásról alkotott felfogásukat.

– Mennyire lehet jellemző a romániai magyar fiatalokra is a felmérés eredménye, következtetése?

– Óvatosan kell bánnunk az általánosítással, mert kifejezetten romániai magyar fiatalokra vonatkozó ilyen célú kutatás tudomásom szerint nem készült. Ugyanakkor más kutatásokból látjuk, hogy több témában a magyar kisebbség hozzáállása részben eltér a többségi társadalométól. Nem merném általánosítani az erdélyi magyar fiatalokra is a felmérés eredményeit, de azt is nehéz elképzelni, hogy teljesen kívül maradnának azokon a folyamatokon, amelyeket ez a kutatás is bemutat, hisz ugyanazokat a közösségimédia-felületeket használják, hasonló tartalmakat ajánlanak nekik az algoritmusok.

A különbség szerintem inkább abban lehet, hogy a globális hatások az online térből nálunk egy olyan közegbe érkeznek, ahol a hagyományos nemi szerepek eleve erősebben jelen vannak, így ebbe ez a mostani, főként online térből érkező szélsőséges narratíva viszonylag illeszkedik.

Ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk, fel kellene mérni. Magyarországi kutatások, amelyeknek van erdélyi almintája is, azt mutatják, hogy egyrészt nálunk megmaradt a tradicionális felfogás a nemi szerepekről, de jelentősen teret nyert mellette az elmúlt egy-másfél évtizedben az egyenlőséget, családi munkamegosztást, a nők szakmai kiteljesedését is támogató szemlélet. Ez főleg urbánus környezetben és a Z-generáció körében erőteljes. Ez pedig biztató, így a mostani kutatási eredményt nem látom ijesztőnek, inkább felkiáltójel, annak tudatosítására ad okot, hogy foglalkozni kell a férfiak és a fiúk szerepével, és általában a társadalomban a nemi szerep kérdéseivel.

Hol van ebben az online tér jelentősége? Az olyan jelenség motorja, mint például a manoszféra, elsősorban az angol nyelvű online tér, ahol influenszerek csatornáin, podcastjein keresztül az üzeneteikkel találkoznak a fiatalok, ezek hatnak rájuk. Ráadásul az algoritmusok működése miatt elég néhány ilyen videót megnézni, és utána egyre több ilyen tartalommal találkozik: buborékba kerülhet, ami miatt azt gondolhatja, hogy a világ már csak ilyen, kivéve ha tudatos, és diverzifikált a médiahasználata. Ez a beszűkűlés nagyobb kihívás szerintem, mint maga a manoszféra, bár az sem kicsi.

Az egyik fő kutatási területem a média hatása a gyermekekre és a fiatalokra, és az elmúlt 10-15 évben a kutatásaink eredményeként folyamatosan arra jutottunk, hogy a szülők sokkal tudatosabban kellene ezt a témát kezeljék: sokkal később kellene és szabályozottan hozzáférjenek a közösségi médiához és különböző platformokhoz a gyerekek. Csakhogy közben megkerülte a szekér a lovakat: egyszer lett mindenkinek okostelefonja és internethozzáférése, és aztán tíz év múlva kezdtük a szabályozást.

Veszélyes, ha kisgyerekkorban találkoznak például a manoszféra üzeneteivel, olyan korban, amikor még nincs egy megszilárdult értékrendjük. 16-18 évesen már kritikusan tud egy tartalomhoz viszonyulni a fiatal. A jelenség nagyon összetett, mivel itt nemcsak a manoszféra vagy egy-egy influenszer a probléma, hanem a teljes online környezet, amelyben felnőnek, és amely túlságosan nagy szerepet kap a szocializációjukban. Például egyre kisebb korban találkoznak pornográf tartalmakkal a gyerekek, és amennyiben nem kapnak más, hitelesebb viszonyítási pontokat, akkor a pornográf tartalmak által közvetített torz minták lesznek a fő fogódzóik.

Éppen ezért azt gondolom, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségekről nem ideológiai vita kell, hanem elsősorban mindennapi élethelyzetek felől közelítsünk a kérdéshez: foglalkozzunk azzal, hogyan kommunikáljunk egymással munkahelyi környezetben, párkapcsolatban, családban. Beszéljünk arról, hogyan kezeljük a konfliktusokat, mit jelent a kölcsönös tisztelet, a beleegyezés, a családi feladatok megosztása, és arról is, hogyan lehet segítséget kérni. Ugyanolyan fontos nemcsak a nők, hanem a férfiak helyzetéről is nyíltan beszélni.

Ha a közbeszéd kizárólag arról szól, hogy a férfiaknak min kellene változtatni, miközben az ő bizonytalanságaikra, identitáskeresésükre, a mentális terheléseikre nem figyelünk, akkor nagyon könnyen olyan online közösségekhez fordulnak, ahol leegyszerűsített, fehér-fekete válaszokat kapnak.

– Mit gondol, a manoszféra ebből a nagy bizonytalanságból nőtt ki?

– A jelenségről inkább hipotézisem van. Csak Kelet-Európát tekintve, nagy változás ment végbe a férfiak szerepében, néhány évtizede még magas társadalmi megbecsültségük volt: nehéz munkákat végeztek, többet is kerestek. Ez a megbecsültség hirtelen a ‘90-es években összeomlott a nehézipar bedőlésével, gazdasági változásokkal. Társadalomkutatók leírták, hogy ezek miatt nagyon sok férfi hirtelen elveszítette a társadalomban és a családban korábban betöltött szerepét.

Mindeközben az elmúlt évtizedekben a nők körében jelentősen megerősödött az önismeret, a mentális egészség, a személyes fejlődés fontossága, tudatosság a kapcsolataikban, társadalmi szerepeikben. Kialakultak a terei is annak, ahol a nők erről beszélgethetnek, tanulhatnak.

A férfiak számára azonban jóval kevesebb az olyan közösségi tér, ahol hasonló kérdésekről nyíltan és biztonságos körben lehet beszélgetni. A nők szerepének változása közben a férfiaké is változott. Sok férfi úgy élheti meg, hogy miközben a nők társadalomi pozíciója és önérvényesítő képessége nagyon erősödik, nekik újra kell definiálniuk a saját szerepüket. Az újradefiniálás önmagában nem lenne probléma, sőt egy természetes társadalmi folyamat lenne. Kevésbé problematikus, ha a norvég vagy a svéd társadalomról beszélünk, ahol az útkeresés vagy a bizonytalanság nem a nőkhöz kötött magatartás, hanem a férfiak is lehetnek bizonytalanok és útkeresők.

Nagy kérdés, hogyan kellene ezt jól kezelni. A nőkről sokat beszélünk ma, a férfiakról viszont keveset, pedig nekik is szükségük van olyan pozitív mintákra és közösségekre, amelyek segítenek eligazodni abban, hogy mit jelent ma a férfinak lenni. Ha pedig valami hiányzik a társadalomban, nem találunk rá magyarázatot, készséget, csoportot, segítséget, akkor kitöltjük azt az űrt valamilyen eszközzel, és az online tér ilyen leegyszerűsítő eszköznek tűnik. A családnak és az iskolának ebben kiemelkedő szerepe kellene legyen, hogy a szerepekről alkotott elképzeléseket már kisgyerekkorban kezdjük kialakítani.

– Hogyan és mit tud tenni a család és az iskola ezen a téren?

– Sokszor nem tudatosan eltérő elvárásokat fogalmazunk meg a fiúkkal és a lányokkal szemben a házimunka, szabadidő, párkapcsolat, esti kimaradás szabályait tekintve. Tudatosan kezdhetjük kigyomlálni a kettős mércét.

Tanulmányok szerint hasznosak a modern mesék, ahol a fiúk és lányok egyaránt kibontakozhatnak. Például a kislány nem férjhez menni akar, hanem orvos lenni. Ez nem a biológiai különbségek eltörléséről szól, hanem a lehetőségek kiszélesítéséről. Senki se érezze úgy, hogy egy álom vagy hivatás a neme miatt nem neki való. Az érzelmek kifejezése, a jobb érvelés egy vita során vagy a házimunka nemtől függetlenek.

Fontos ugyanakkor, hogy fiúk és lányok kisgyerekkortól apró feladatokkal részt vegyenek a házimunkában, hisz akkor tudunk értékelni egy munkát, ha van tapasztalatunk róla, hogy az nem magától lesz.

Tavaly végzett felmérést egy végzős hallgatónk arról, hogy a nők és a férfiak a háztartási feladatokból hogyan veszik ki a részüket Csíkszeredában és környékén, és azt találta, hogy még a magasan képzett diplomások körében is nagyon elenyésző azon férfi társak aránya, akik ebben egyáltalán részt vesznek. Ezen a téren is változtathatunk a szemléleten. Nem megy nagyon rövid idő alatt, de látok fejlődést főleg a fiatal, diplomás, városi életmódot élő fiatalemberek körében, akik babakocsival sétáltatják a gyerekeiket, elviszik apás programra.

A médiahasználattal kapcsolatban fontos a gyerekekkel beszélni arról, hogyan látják az egyes tartalmakat, amikkel találkoznak. Ha súlyos esemány a téma, megbeszélni, hogy mit tehetnek, ha ilyenbe kerülnek, vagy hogyan kerüljék el. Az intézmények, iskolák egy-egy ügy melletti vagy méltánytalanság elleni kiállásával mutathat példát. Sok apró dolog van, amit tehetünk.

Kapcsolódó

A férfié az utolsó szó és ő véd meg: így látják a romániai fiatalemberek a nők jogait

Miközben a megkérdezettek többsége érzékeli a nők diszkriminációját, a fiatalemberek csaknem fele viszont úgy véli, a nőknek már több joguk van, mint a férfiaknak.

nemi egyenlőség feminizmus femicídium nők jogai