Egy szerencsés véletlennek köszönhetően fedezte fel a magashegyek világát és vált elkötelezett túrázóvá a csíkszeredai András Róbert. A hétköznapokban egy biztonsági céget irányító hegymászó csupán néhány éve hódol a magasság meghódításának, ám máris figyelemreméltó eredményeket tudhat magáénak. A következő hónapokban minden eddiginél nagyobb kihívás előtt áll: szeretné teljesíteni a Seven Volcanic Summits, vagyis a hét vulkán kihívást, ami a kontinensek legmagasabb vulkánjainak megmászását jelenti. Négy csúcsra már sikeresen felért, ám három, köztük az Antarktiszon található Mount Sidley még hátravan. András Róberttel beszélgettünk kihívásokról, kalandvágyról, motivációról.

Bár hegyek között, a Hargita hegyláncai és a Csíki havasok ölelésében nőtt fel, csupán néhány éve ragadta el a magashegyek világa a csíkszeredai András Róbertet. A hétköznapokban az egyik legismertebb csíkszeredai biztonsági céget irányító beszélgetőtársunk szakmai úton járt Nepálban egy magyarországi barátja meghívására. Egy olyan oktatási központot látogattak meg, ahol a nepáli fiatalok készülnek fel különböző kihívásokra, például, ha felvételt szeretnének nyerni a gurkha seregbe, a szinapúri rendőrség (Singapore Police Force), vagy éppen a francia idegenlégió kötelékébe.

„Másfél hetet töltöttünk Pokharában, aztán egy hétig Kathmanduban voltunk, és ott a Thamel negyedben betértünk egy üzletbe. A tulajdonos megkérdezte, hogy milyen nyelvet beszélünk, mondtuk, hogy magyarul. Ekkor az üzletben hátra vitt minket és megmutatta a Magyarok a világ nyolcezeresein – plakátot. Megmutatta a vendégfüzetben, hogy Erőss Zsolték is vásároltak nála. A következő utamon vittem egy képet a csíksomlyói szűz Máriáról, ami azóta is ott van a kis sarokban a plakátok fölé helyezve. Mondtam, legyen ez a hely a magyarok találkozóhelye, és azóta is rendszeresen járnak oda magyarok” – idézte fel András Róbert.

Mint megosztotta: egy, a Mount Everest alaptáborában készült fotót látva arra gondolt, ő is szeretne egy olyat magáról. Elkezdett kutakodni az interneten, hogy hogyan juthat el oda, és talált egy bukaresti túraszervező céget, akikkel felvette a kapcsolatot. Ezután felgyorsultak az események, a sikeres kapcsolatfelvétel után hamar megvalósult az álom: egy expedíció tagjaként rövidesen az Everest-alaptáborban találta magát.

„Akkor minden nap jégkorongoztam és azt gondoltam, hogy jó kondiban vagyok, így belevágtam. Úgy gondolom, hogy fizikailag jól ment bár volt bennem szorongás, főleg, ahogy közeledtünk ötezer méteres magasság felé. Sokat hallottam, hogy ezen a magasságon jön a fejfájás, a hányinger, de jó tempóban tudtam haladni és gond nélkül eljutottam az alaptáborba. Később értettem meg, hogy erre a túrára ez a felkészülés elég volt, de kevés magasabb csúcsok eléréséhez” – mondta interjúalanyunk.

Mint megosztotta: már az alaptáborból visszafelé tartó út során érdeklődött a vezető Serpájuktol, hogy hogy mit javasol a következő lépésként, mi lehetne egy következő magasabb csúcs? A serpa a Lobuche csúcsát javasolta, amely már hatezer méternél magasabb (a Lobuche egy 6000 méter feletti himalájai csúcspár, amely különösen a Mount Everesthez vezető túraútvonal miatt ismert, szerk. megj.).

Fontos a helyes energiabeosztás

Ide egy magyarországi csapattal vezetett Róbert útja, és szintén siker övezte a vállalkozást és elmondása szerint rengeteget tanult ezeken az utakon. „Megtanultam, hogy fontos a lassú haladás, a megfelelő folyadék- és energiabevitel, a frissítés, a réteges öltözködés. Megértettem, hogy a magashegyi túrázás alkalmával mennyire fontos az egészség megőrzése és az energia helyes beosztása. Nagyon sok mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy sikeres legyél. Egyszer megkérdeztem egy nyolcezezes mászót, akivel találkoztam, hogy mit kell kívánni egy mászónak a magashegyeken? Azt mondta: jó időt és szerencsét. Most már tapasztalatból tudom, mennyire igaza volt. Lehetsz akármilyen felkészült, ha az időjárás nem megfelelő, vagy nincs szerencséd, lebetegedsz, megfázol, gyomormenésed lesz, esetleg megsérülsz, eltalál egy lezuhanó kő, elromlik vagy elveszik fontos felszerelésed...” – mondta el András Róbert.

A 2022-ben kezdődött szenvedély évről-évre újabb kihívásokat tartogatott Róbert számára. Hamarosan a Kilimandzsáró csúcsát vette célba egy kolozsvári cég szervezésében. Az afrikai nomád körülmények újabb tapasztalatokkal gazdagították, rövidesen pedig Argentína magashegyei között találta magát. A hétezer méter körüli argentin hegyek egyébként sok Himalája-mászónak a legfontosabb edzőterepe. A különleges légköri viszonyok, a könnyebben elérhető alaptáborok ideális körülményeket biztosítanak a felkészüléshez.

Következett a sorban tehát az Aconcagua, Dél-Amerika legmagasabb hegye (6961 méter).  „Érdekes volt, ahogy megérkeztünk Mendozába, a hotelba, ahol a szállásunk volt, leültünk a hallban, sorra érkeznek az emberek a hegyről. Nagyon sokan innen indulnak és ide érkeznek. Jöttek leégve, elfáradva, mondták, hogy nehéz volt, hideg volt, szeles volt, véletlenül sem volt szó arról, hogy milyen jó volt valami. Úgyhogy így mentünk neki a hegynek. Aztán tizenháromól hatan tudtunk felmenni” – osztotta meg Róbert.

Ehhez a túrához kapcsolódik még egy érdekes momentum, ugyanis a sikeres mászás után készíttette el az első tetoválását. Korábban kifejezetten ellenezte, ám ezen a hegyen valami történt, amit nem tud megmagyarázni. „Érdekes érzés ott fent lenni, megérezni mennyire kicsi vagy”. Az argentínai túrát követően egy hegy motívum került a lábára, és egy "soha ne add fel" mondat a karjára, ami a nehéz pillanatokban motiválja, hogy tovább menjen.

Az Aconcagua egyébként a hét hegycsúcs kihívás egyike (a „Seven Summits” a hét kontinens legmagasabb hegycsúcsainak megmászása, szerk. megj.). Ezután Oroszország és a 6642 méteres Elbrus következett, amely Európa legmagasabb csúcsa és egyben a legmagasabb vulkánja.

És ha már vulkánok, el is jutottunk az idei évhez, ami januárban egy mexikói túrával indult Róbert számára. Méghozzá a Pico de Orizaba megmászásával, ami Észak-Amerika legmagasabb vulkánja. Ennek teljesítése után pedig „rohant” Chilébe, ahol a Ojos del Salado 6893 méteres vulkánja várt rá, ami Dél-Amerika és egyben a világ legmagasabb vulkánja Chile és Argentína határán. A chilei túra számos kihívás elé állította Róbertet és csapatát. A világ egyik legszárazabb vidékén kellett helytállni, dacolva a mostoha körülményekkel, az Atacama sivataggal, a vulkáni pusztasággal. Az expedíció során bőven akadtak érdekes pillanatok, például annak a két hölgynek az este, akik Dacia Sanderoval vágtak neki a sivatagnak és a beragadt autójukat ki kellett ásni, hogy végül más autóval tovább tudjanak menni.

Akadnak egyéb „meleg pillanatok” is ezen a túrán a csapat számára: „Volt olyan, hogy egyszer csak kövek repültek szembe, vagy nem indult az autó a sivatag közepén, de volt, amikor majdnem felborultunk. Megtörtént az is, hogy a csapat egyik tagjának a hátizsákja elgurult és nem állt meg, vagy elmaradt a Duffel bag az autóról, szerencsére egy másik csapat felvette, így visszajutott a tulajdonosához. Szóval voltak és mindig vannak érdekeségek” – osztotta meg Róbert.

Három vulkán még hátravan

Az Ojos del Salado csúcsának elérése azt jelentette, hogy Róbert a hét kontinens hét legmagasabb vulkánjából négyet már sikeresen megmászott, hátra van még három. Ezek elérésére már pontos ütemtervvel rendelkezik csíkszeredai beszélgetőtársunk. Júniusban a Mount Giluwe 4367 méteres vulkánja következik (Óceánia és Ausztrália), szeptemberre tervezte az iráni Damavand 5609 méter magas csúcsát. Ez utóbbi a jelenlegi háborús helyzet miatt kérdésessé vált. Az utolsó vulkán az antarktiszi Mount Sidley lehet (4285 m), amely nehézségét és költségeit tekintve is a legnagyobb kihívás Róbert számára.

„A Giluwe nem túl magas, de dzsungel, víz, sár veszi körül, logisztika szempontjából jelent igazi kihívást. Az iráni mászással nem tudom, mi lesz, de szeptemberre terveztem. Az Antarktisz pedig különlegesen nehéz vállalkozás. Ehhez sok pénzre van szükség, de még ha ez a része meg is van, akkor is számos feltételnek kell megfelelni. Egyetlen cégnek van a területen bázisa, és néhány külsős céggel működnek csak együtt világszinten. Jelenleg úgy tűnik, hogy sikerült bekerülni egy expedícióba, amelyben három romániai és nyolc orosz mászó kapott helyet. Érdekes, hogy az antarktiszi vulkánt igazoltan magyar ember még soha nem érte el” – mondta Róbert.

A Sidley-hegyre szervezett expedíció költsége megközelíti a 110-130 ezer dollárt. A szervező cég szigorú feltételekhez köti a részvételt, elég megemlíteni, hogy egységes felszerelést ír elő a legnagyobb biztonság érdekében. Nem csoda, szélsőséges időjárással, extrém hideggel kell szembenézniük a mászóknak.

„Le kell csökkenteni mindenféle kockázatot. Hideg van, mínusz 30-50 fokos hőérzettel, a ruházat, az energiapótlás, felkészültség nélkül nem lehet sikeres senki. Anyagilag is megterhelő, ezért mindenképpen keresek támogatókat. Igaz, a többi túra is költséges, de azokat még úgy, ahogy megoldottam saját erőből” – osztotta meg András Róbert.

Természetesen a kalandok sora nem érne véget az Antarktiszon, még ebben az évben tervben van a Pamír hegységben, Kirgizisztán és Tádzsikisztán határán található Ibn Szína-csúcs vagy Lenin-csúcs elérése (7134 méter), ugyanakkor egy nepáli ikonikus hegy megmászására kapott meghívót egy olyan túraszervező irodától, akinek szervezésében már volt magashegyen. „Számomra nagy megtiszteltetés, habár nem tudom, fel vagyok-e nőve a feladathoz, de teljes odaadással készülök, hogy ne okozzak csalódást és hasznos tagja legyek az öt fős csapatnak” – fogalmazott a meghívás kapcsán.

Mint Róbert elmondta: családja elfogadta új szenvedélyét, tudják: temperamentuma miatt még ötven éven felül sem tudja elképzelni, hogy nyugalmasabb hobbi után nézzen. „Ilyen önfejű vagyok, hogy megyek. Nekem kellenek a célok, azok éltetnek, és olyan célok, amiket csak úgy belépve az utcáról nem lehet teljesíteni. Hogy miért vagyok ilyen, hogy mi hajt? Valószínű, sok mindenre vissza lehetne vezetni. Kistermetű vagyok, ez gyerekkoromban sem volt másképp, mellőzve voltam a kortársaim körében, nem vettek be játékokba, nem igazán voltak barátaim.  Mindig volt bennem bizonyítási vágy. Így lettem taekwondós, húsz éven át versenyeztem és elég szép eredményeket értem el, ahhoz képest főleg, hogy későn kezdtem, húsz évesen, a forradalom után, mert addig nem lehetett. Abbahagytam, hogy a vállalkozásomra tudjak koncentrálni. Ma már olyan kiforrott csapattal dolgozom, hogy rá tudom bízni a kollégákra a céget, ha egy expedícióra elutazom” – mondta el a hét vulkán kihívás teljesítésére készülő András Róbert.