Nemcsak a fűszerezésen, hanem a találékonyságon, a tálaláson és a csapatmunkán is múlott a siker a hétvégén megrendezett XXI. Székelyföldi Kolbászparádén. A zabolai Mikes-birtok két csűrjében szombaton huszonhárom csapat látott munkához, hogy bebizonyítsa: a jó kolbász elkészítéséhez a megfelelő alapanyag mellett tapasztalat, türelem és némi fantázia is szükséges. A fődíjat a Röfös Kolbász csapata hódította el, amely ezzel részvételi lehetőséget nyert a jubileumi, harmincadik Békéscsabai Kolbászfesztiválra.

November 7-én már a délelőtti órákban benépesült a zabolai Mikes-kastély birtoka. A kézi húsdarálók mellett serénykedő versenyzők, a fokhagyma és a fűszerpaprika illata, valamint a hagyományos disznótoros finomságokkal megrakott asztalok jelezték, hogy ismét elérkezett a térség egyik legnépszerűbb gasztronómiai rendezvényének ideje.

A kolbászkészítésben jártas társaságok ezúttal sem csupán a hús feldolgozására összpontosítottak. A versenyzők jelentős része valóságos gasztronómiai bemutatóval készült: házi füstölt kolbászok, szalonnák, sonkák, sajtok, friss kenyerek, savanyúságok és különféle falatkák sorakoztak a terítőkön. Akadtak olyanok is, akik az egyszerű kóstolókat ötletes, szinte művészi alkotásokká formálták.

A kolbászkészítésnek is megvan a maga tudománya

A huszonegyedik alkalommal megszervezett eseményre tizenöt felnőtt-, három ifjúsági és öt iskolai csapat nevezett. A háromszéki települések képviselői mellett magyarországi vendégek is érkeztek: Békéscsabáról a Kolbászklub Egyesület, Füzesabonyból pedig a Böllérbikák és Böllérbabák kapcsolódtak be a megmérettetésbe.

A verseny szabályai azonos feltételeket biztosítottak az egyes kategóriák résztvevőinek. A felnőttek 600 lejes nevezési díj fejében tíz kilogramm húsalapanyagot és tizenöt méter kolbászbelet kaptak, míg a fiatalabbak 300 lej ellenében öt kilogramm húsból készíthették el saját különlegességeiket.

A rendelkezésre álló alapanyag azonban önmagában még nem jelentett garanciát a sikerre. A kolbászkészítőknek maguknak kellett eldönteniük, milyen arányban használják a különféle fűszereket, mennyire legyen paprikás vagy fokhagymás a töltelék, és milyen állagúra dolgozzák össze a húst.

A hagyományos székelyföldi receptek mellett egyéni elképzelések is teret kaptak. Volt, aki a jól bevált családi ízesítéshez ragaszkodott, mások merészebben kísérleteztek. A verseny egyik érdekességét éppen ez a változatosság jelentette: ugyanabból az alapanyagból egészen különböző ízvilágú kolbászok születtek.

Terített asztalok, ötletes díszítések

A rendezvény egyik leglátványosabb részét ezúttal is a csapatok bemutatkozó asztalai jelentették. Az őszi termésekből, dísztökökből, színes falevelekből, virágokból és régi használati tárgyakból összeállított dekorációk sajátos hangulatot kölcsönöztek a csűröknek.

A Mustárosék például különösen gondosan megtervezett tálalással készültek. A falatnyi harapnivalókat fából készült kínálókon helyezték el, a húsféleségeket zöldségekkel, szőlővel és apró díszítőelemekkel egészítették ki. Az őszi kompozíciókban a termések mellett még a színes krizantémok is szerepet kaptak.

A Škodások asztalán a bőséges húsos kínálatot régi kávédaráló, mozsarak, üvegpalackok és különféle termények tették hangulatossá. A csapat tagjai a kolbász mellett egy játékos gasztronómiai alkotást is bemutattak: kenyérből, szalonnából és kolbászkarikákból készítettek kisautót, amelynek kerekeit szalámiszeletek alkották.

A szörcsei csapat sem bízta a véletlenre a bemutatkozást. A füstölt húsok, szalonnák és kolbászok mellett a hagyományos falusi vendéglátás kellékei is megjelentek. Más asztalokon házi pástétomok, apró szendvicsek, különféle felvágottak és gondosan elrendezett zöldségek kínálták magukat.

A szervezők a családokra is gondoltak. A gasztronómiai versenyt zenei és kulturális programok egészítették ki, fellépett a zabolai Gyöngyharmat gyermek-néptáncegyüttes és a Gelencei Férfidalárda is. A rendezvény így nem kizárólag a versenyzőkről szólt: a látogatók a helyi termékekkel ismerkedhettek, kóstolhattak és beszélgethettek a készítőkkel.

Békéscsabai győzelem, zabolai fődíjas

A kolbászokat öttagú zsűri értékelte Vajda Zsigmond vezetésével. A bírálóbizottság munkájában Dragomir József és Jánosi Imre, a Szabadtűzi Lovagrend Erdélyi Rendjének képviselői, valamint Nagy Csaba füzesabonyi polgármester és a Békéscsabáról érkezett Vrbovszki Anna vett részt. Az elkészült termékek íze és minősége mellett a higiéniai előírások betartását, a csapatok megjelenését és a terített asztalok ötletességét is figyelembe vették.

A felnőttek mezőnyében végül a Békéscsabai Kolbászklub Egyesület bizonyult a legjobbnak, a második helyet a Škodások, a harmadikat pedig a Mustárosék szerezték meg. A Szörcsei Szabadtűzi Lovagrend különdíjban részesült.

Az ifjúsági csapatok között a székelytamásfalvi TAMISZ végzett az élen, megelőzve a Komitátusz Egyesületet és a Lécfalvi Ifjúsági Szervezetet. Az iskolák versenyében a házigazda település tanulói örülhettek a leginkább: a Zabolai Általános Iskola csapata első helyezést ért el. A kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakközépiskola diákjai a második, a sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuși Líceum tanulói a harmadik helyen végeztek.

A rendezvény legértékesebb elismerését, a fődíjat a kézdivásárhelyi Röfös Kolbász csapata kapta. Bán Szilamér, a csapat tagja már a zsűrizés előtt bizonygatta a Maszolnak: bár első alkalommal vesznek részt a fesztiválon, de meg van győződve, hogy elviszik a fődíjat! A kék kötényben versenyző társaság ezzel lehetőséget szerzett arra, hogy Békéscsabán, a harmincadik Csabai Kolbászfesztiválon is bemutassa tudását. A verseny kupáit a Szabadtűzi Lovagrend Erdélyi Rendje, a díjakat pedig a Zabola Estate biztosította.

A zabolai rendezvény sikerét nem kizárólag az eredményhirdetés mutatta. A csűrökben egymás mellett dolgoztak tapasztalt kolbászkészítők és a mesterséggel még csak ismerkedő fiatalok, miközben a látogatók betekintést nyerhettek a hagyományos húsfeldolgozás fortélyaiba.

A Székelyföldi Kolbászparádé több mint két évtizedes története azt is bizonyítja, hogy a disznótoros hagyományoknak ma is van közösségteremtő erejük. A régi receptek, a vendégszeretet és a baráti versengés olyan találkozási alkalmat teremtenek, amelyben a gasztronómia mellett a helyi közösségek összetartozása is fontos szerepet kap.