Jeruzsálem Izrael fővárosa (annak ellenére, hogy néhány muszlim ország ezt nem ismeri el), a három ábrahámi világvallás - a keresztény, a zsidó és az iszlám - szent helye. Történelmét tekintve az egyik legjelentősebb város az egész világon, ahol a bibliai negyedek találkoznak a modern világgal.

A várost Dávid király építette 3000 éve, ezért Jeruzsálemet Dávid városának is nevezik. Az általa épített részt nevezik ma Óvárosnak, melyet később fallal vettek körül, és amikor már nem fértek el, akkor nem kibővítették, hanem a falon kívül kezdtek el terjeszkedni. Az így létrejövő várost is fallal vették körül, ma a városkapukon keresztül tudunk bejutni, melyből nyolc van, bár ebből csak öt használható.

Az Óváros négy részre oszlik: keleten van a mohamedán negyed, északnyugaton a keresztény, délnyugaton az örmény, és a mohamedán negyed „alatt”, délkeleten a zsidó negyed. A zsidó és arab negyed között van a Templom-hegy, mely mindkét vallásnak szent helye.

Jeruzsálemben szinte bármerre néz az ember, a történelemmel találkozik. Nem is meglepő, hiszen a keresztény, zsidó és iszlám vallásnak is itt vannak a szent helyei, és az öreg város számtalan háborút átélt már több ezer éves története során.

Jeruzsálem a keresztények számára Jézus miatt szent hely, aki az evangéliumi történetek szerint itt űzte el a kereskedőket a templomból, itt volt az utolsó vacsora színhelye, itt halt meg és támadt fel, és itt jött létre maga a keresztény egyház is. Az Újtestamentumban Jeruzsálem nagyon fontos szerepet tölt be. Történelmi jelentősége miatt volt a keresztes hadjáratok első számú célja Jeruzsálem megszerzése.

Az ide zarándokoló keresztények végigjárhatják a Via Dolorosa-t, azaz a Fájdalom útját, ahol Jézust vitték utolsó útjára. A keresztút pár száz méter és tizenöt állomásból, azaz installációból áll: Jézust halálra ítélik, Jézus vállára veszi a keresztet, Jézus először esik el a kereszt súlya alatt, egészen az utolsóig, mikor is Jézus harmadnapra feltámad.

Utolsó estéjén Jézus közösen fogyasztotta el az utolsó vacsoráját a tanítványaival a város lakóövezetében (amelyre, a hagyományosan elfogadott helyszíntől eltérően, valószínűleg egy szerény házban került sor az Alsóváros közelében). Ezután visszavonult egy mezőgazdasági részre a városfalon kívül, az Olajfák hegyén, melyet Gecsemánénak – vagyis az olajprés helyének – neveztek; itt tartóztatták le a római katonák. Azután a helyi papsági hatóságok istenkáromlásért ítélőszék elé állították a Felsőváros egyik villájában.

Másnap reggel a római elöljáró, Poncius Pilátus is ítéletet mondott Jézus felett (ez valószínűleg abban a palotában történt, amelyben egykor Nagy Heródes élt).

Jézust ekkor arra kényszerítették, hogy vigye el a keresztjét a város falain kívülre, ahol nyilvánosan keresztre feszítették egy Golgotának nevezett kivégzési helyen. Halála után Jézust a követői egy közeli sírboltban temették el, ahol teste a dicsőséges feltámadását megelőzően három napig feküdt.

A Via Dolorosa Jeruzsálem óvárosában az az út, amelyről úgy gondolják, hogy Jézus ott vitte a keresztet a Golgota felé. A kanyargós útvonal az El-Omaríja muszlim iskolától (az egykori Antónia-erőd) nyugat felé haladva a Szent Sír-templomig (Golgota) körülbelül 600 méter távolság és a keresztény zarándoklat fontos helye.

A ferencesek minden péntek délután 3 órakor keresztúti ájtatosságot tartanak az útvonalon. A latin kifejezés jelentése: a Szenvedés (vagy) Fájdalmak útja, a 15. század óta tizennégy állomása (stáció) van, ebből kilenc stáció az útvonalon, a fennmaradó öt pedig a Szent Sír-templomában van.

A Via Dolorosa vége a Szent Sír Bazilika, melyet a IV. században építettek és a XVIII. századi óta, mikor is felosztották a használati jogait, minden felekezet számot tart rá és sajátjának akarja, a keresztények szó szerint vérre mentek érte az elmúlt évszázadokban. Nem meglepő, hiszen ennek helyén történt a keresztre feszítés és a feltámadás, így az egyik legfontosabb helyszín Jézus életében.

A Szent Sír-templom magába foglalja Jézus Krisztus keresztre feszítésének és egyben közeli sírjának, valamint a feltámadásának a helyét. A templom a kereszténység egyik legfontosabb szentélye.