Nagy sikere volt az első alkalommal megrendezett böllérversenynek a szilágysági Sarmaságon. Az eső sem ártott a jó hangulatnak a hétvégi eseménye, mert ahogy elhangzott: nagyapáink idejében hóban és fagyban, manapság viszont már csak hidegben és esőben zajlik a disznóvágás, amit jó kedvvel, étellel és itallal lehet felejthetetlenné tenni.

Ezúttal sem maradt el sem az eső, sem a hideg, és adott volt a jó hangulat is. Húsz csapat mérte össze tudását, és hozta el a hazai disznótorok ízét, világát. Sarmaság önkormányzatának jóvoltából két-két csapat egy jókora, 200-250 kilogrammos sertést kapott, „hogy legyen miből dolgozni”.

Már reggel nyolc óra előtt a karám mellett várakoztak a csapatok, majd az átvételt követően hihetetlen rövid idő alatt perzseltek, pucoltak, és már vitték is feldolgozni a húst. Mindeközben a hölgyek a reggeliről gondoskodtak, meleg italról, ételről, és készítették a sertés feldolgozásához szükséges hozzávalókat. A csapatszellem minden sátornál érződött, hol egymás keze alá dolgoztak, hol egymás munkáján csipkelődtek, egyre jobb és gyorsabb tempót diktálva ezáltal.

Délre már elkészültek az első meleg ételek, a hagymás vér, a sült pecsenye, darálták a kolbászhúst, pucolták a fokhagymát, előkerültek a hurkatöltők. Mindenki hozott egy kis hazai ételt és italt, amivel nagy szeretettel kínálgatták a sátorhoz érkező vendégeket, csapattársakat. Olyan zökkenőmentesen és gördülékenyen zajlott az első böllérverseny, hogy a helyszínre érkezők azt is hihették, ez már a sokadik alkalom.

Mindenki díjjal tért haza

A munkának tétje volt. Az ételeket, a díszítést, a csapatmunkát profi zsűri, Daragus Attila séf értékelte. Elmondta: az értékelők már a kábítást, a szúrást is felmérték, figyelték a bontást, takarítást, és követték a hagyományos ételek elkészítését. A zsűrizést követően kiemelte, jó látni, hogy minden magyar község képviseltette magát.

Egyesek odafigyeltek az öltözetre, kötényeket, sapkákat vettek, mások azonos felsőbe bújtak, hogy lássák, egy csapathoz tartoznak. „Ez mind fontos, erősíti a csapatszellemet, azt mutatja, létezik egy szervezettség a csapatban, mert rajta van a címere vagy a jelképe a településnek, amit képviselnek” – fogalmazott a séf.

Mindent összevetve, a résztvevők jól teljesítettek, és mindenki valamilyen díjjal térhetett haza, mert a zsűri szerint, mindenki erős volt valamiben, valamit jobbat csinált, mint a másik, és ezt próbálták kiemelni. Ezáltal a legjobb melegtál díjat Szilágybagos, a szép teríték és a nagyon ízletes hurka díját Szilágynagyfalu, a legjobb és a legszebb hagyományőrzés díját Szilágyballa kapta (hordóból csapolták a bort).

A legfinomabb szalonna a szilágysámsoniaké lett, náluk nagyon jó volt a vendéglátás, a feldolgozás, és az egyik elit csapat közé sorolta őket a zsűri. Szilágycseh egy helyi terméket készített, taréjos flekkent, amivel díjat érdemeltek. Kárászteleknél nagyon gazdag volt a teríték, és kiemelten finom a májas hurka. Itt a házi kenyértől a felvágottakig, a borig, minden volt az asztalon. „Megadták a módját” – emelte ki a zsűri.

Magyarkecel a kemencés húsával tarolt, Zilah a császárszalonnájával, „de nem lehet megszólni a cérnakolbászukat sem, ami nagyon ízletesnek sikeredett”.

Az egyik legjobb, legprofibb csapat Krasznáé volt, ők készítették a leghosszabb, 100 m-es kolbászt. A legjobb sonka díját Kémer kapta, és nem mellesleg a savanyú káposztalevesük is finom volt. A leggyorsabb csapatnak, egyedi kolbásztöltőjükkel és a legfiatalabb segéddel Szilágysomlyó bizonyult. Debren csapata a fokhagymás hússal és a terítékkel nyert.

Bár majdnem minden csapat készített toroskáposztát, az egyik legfinomabb a varsolciaké volt. A kolbász kategóriában Szilágyperecsen vitte a pálmát, és a sok díszített asztal közül a legszebb a Haraklányé lett, itt a zsűri még a vesés ételüket is kiemelte. Kusaly egy olyan hurkát készített, amivel még a zsűri sem találkozott, málékásás hurkát, ami helyi specialitás. Toros káposztával a désháziak, Szilágyszeg község is tarolt.

Nagy tapsot érdemeltek a magyarországi testvértelepülés képviselői, a nagyhalásziak is, akik profi csapattal érkeztek, ők készítették a legnagyobb és a legszebb hidegtálat, és szabadon grilleztek egész nap.

A nap folyamán volt egy csapat, amelyik nagy meglepetést okozott mindenkinek: a Sarmasági Ifjak Tanácsa, amely a hagymás tojásos velővel érte el az elismerést. A zsűri szerint „reggel még a levegőben jártak”, de a végére a legtöbb készételt ők készítették el. A házigazdák, a sarmaságiak, a legváltozatosabb étellel nyertek, de díjat érdemelt a hagymalevesük is.

Daragus Attila séf megjegyezte: bár aránylag szűk körben, 100 km-en belül vannak a települések, hasonló, ugyanakkor változatosak voltak a borok; persze, mindegyik csapat hangsúlyozta, hogy „az övék kicsit finomabb, mint a szomszédé”. „Ez is a lokálpatriotizmus jele, de amúgy a Szilágyságban mindenhol jó borokat lehet inni” – mondta a zsűrielnök.

Seres Dénes, Szilágy megye RMDSZ-es parlamenti képviselője megköszönte a jelenlévőknek és Dombi Attila polgármesternek, hogy megteremtették a lehetőséget, hogy a csapatok bizonyíthassák: disznóvágáskor Szilágy megyében sok ízletes ételt készítenek. A jövőre nézve azt kívánta, hogy tartsák meg a szokásokat, az ünnepeket, hiszen ezek az igazi értékek, és sok disznóvágást kívánt a jövőre nézve.

Dombi Attila polgármester elmondta: fontosnak tartja a hagyományok megélését, átadását, és arra biztatta a jelenlévőket, hogy neveljenek sertést, és ne hagyják veszni a disznóvágás szokását.

Disznótoros káposztaleves

Szilágybagos disznótoros káposztalevest készített rántással és tejföllel, fokhagymás húst krumplival, meleg előételnek hentes pecsenyét. Zsűrizésre megtöltötték a hurkát, kolbászt, és kiolvasztották a tepertőt. Bernáth Kinga, a csapat egyik oszlopos tagja, a polgármester felesége szerint régen disznóvágáskor húslevest főztek és töltött káposztát, mindezt az aznapi friss húsból.

A szilágysámsoniak alpolgármestere, Veres Gábor és csapata disznótoros káposztalevest készített, melynek receptjét elárulta nekünk is. Nyolc liter vízbe 2-3 kg húst főzünk, ezt követően rakunk bele reszelt édes káposztát, majd kb. 5 liter savanyú káposztalevet. Felfőzzük, fűszerezzük, főni hagyjuk, beletesszük a rántást, ízesítés után egy liter tejet, majd ismét felfőzzük, és lehet tálalni.

A diósadiaknál a velős étel bizonyult a legjobbnak, mely a disznó húsos részeiből készül. Összevágják, sóval, borssal, piros paprikával ízesítik, sok hagymával, mert „ez adja meg az ízét”, majd mikor megfőtt, rántást és habarást tesznek bele – mondta Dobrai Juliánna.

Az értékeléseket követően nótázós disznótoron pihenték ki a csapatok a nap fáradalmait, majd „jövőre ugyanitt találkozunk” mottóval búcsúztak egymástól.