A hétvégén zajlott le ezúttal a háromszéki Csernátonban az hagyományos disznótor, amelyen öt csapat vett részt Erdélyből, az anyaországból és a Vajdaságból. A találkozót 2010 óta rendszeresen megszervezik, mindig más településen jelennek meg a böllérek, hogy bemutassák a népszokásokat.

Ahány ház, annyi szokás – ennek szellemében zajlik a disznótoros is, amelyet harmadszor fogad be Bod Péter szülőfaluja, hiszen az első alkalommal a magyarországi Bogyiszlón megtartott rendezvényt minden évben más-más testvértelepülésen szervezik meg.

Idén a házi- és az ötletgazda településen kívül a szintén anyaországi Sármellékről, illetve Csíkcsicsóból, valamint a délvidéki Törökfaluból érkeztek részvevők, egy németországi csapat pedig „igazoltan hiányzott”. A disznótoros a pandémia idején kényszerpihenőn volt, így nem csoda, hogy a részvevők feltöltődve mutatták be a csernátoni sportcsarnok mögötti téren, hogy egy-egy vidéken milyen szokások dívnak és milyen étkek születnek a disznótorok alkalmával.

A székelyföldi csapatok a megszokott kolbász és hurka páros mellett disznófősajtot, tűrt és csavart húsokat készítettek, ezekről egybevágott mind Csernáton, mind Csíkcsicsó képviselőinek (Szotyori Szabolcsnak és Kelemen Zsuzsának) az elmondása. Az is kiderült: a paprikával csínján bánnak Erdélyben, inkább csak a színe miatt használják a fűszernövényt. Nem úgy a bogyiszlóiak, akik sátránál Tóth István polgármester a Maszolnak elmondta, ők bátran paprikáznak, legyen szó resztelt májasról vagy bogyiszlói pecsenyéről. Kedvencük a kárászpaprika, de minél csípősebb valami, annál jobban kedvelik, lévén hogy Kalocsa környéki, szintén paprikatermelő vidékről érkeztek. A magyarországi elöljáró elmondta még, gyakorlatilag dupla annyi, vagy még több paprikát használnak, mint az erdélyi testvéreik. A paprikának idővel feleződik az erőssége, kéthavonta elveszíti csípősségének a felét.

A vajdasági csapat malacot forgatott nyárson, a román miccs szerb megfelelőjét, a csevapcsicsát is elkészítették, reggelire pedig morzsás vért sütöttek. A sármellékiek ízvilága már hasonlított a Székelyföldön megszokotthoz: hurkát és kolbászt töltöttek, hagyományos káposztalé levest is főztek, amibe hús, savanyított káposzta, paradicsomsűrítmény és rántás került – mondta a négytagú csapatot összefogni próbáló Steffel Nóra.

A főzőcskézés közben Ábri Béla és zenekara szórakoztatta a szép számban megjelenteket, forró borral és meleg teával traktálták a szemlélődőket, száz liternyi hagyományos agyasleves is főtt. A rendezvény disznótoros vacsorával ért véget.