„Mesélek apámnak, mindig itt van hogyha kell, | Büszkén búcsút int, mert fia ismét útra kel | Borban él az igazság, ezért én most elmegyek” – szinte lehetetlen nem dúdolva írni vagy olvasni ezeket a sorokat. A gyergyói 4S Street zenekar nagysikerű dalának, a Mesélek a bornak sorai ezek, ami idén rangos szakmai elismerésben részesült: a magyarországi Fonogram-díj közönségdíjra esélyes szerzeménye lett. A csupán kétéves dal eddig 14 millió megtekintésnél jár, ami főként mélyenszántó mondanivalójának és autentikus apafigurájának, a gyergyószárhegyi Jóska bácsi jelenlétének köszönhető. Április 18-ig még lehet szavazni a gyergyói fiúkra, akik villáminterjúnk során nem csupán a jelöléshez kapcsolódó örömükről és hálájukról számoltak be, hanem különleges daluknak történetét is megosztották velünk.

A 4S Street zenekart tavaly a Fonogram-díj az Év felfedezettje kategóriájának esélyesei között láthattuk, ami rangos szakmai elismerésnek minősült. Kitüntetéseknek idén sincsenek híján, ez alkalommal – ha arra érdemesnek találja őket a nagyérdemű – a Fonogram közönségszavazását nyerhetik meg Mesélek a bornak című nagysikerű dalukkal.

Fülöp Lóránd, a zenekar gitárosa megosztotta velünk, zenekaruk két nagylemezt adott ki eddig, a 2019-es debütálás után 2021-ben is remekeltek – ez utóbbin jelent meg a Mesélek a bornak, ami jóval régebbi daluk volt, sokáig azonban nem érezték magukénak, így nem is játszották közönség előtt. Egészen addig, amíg azonosulni nem tudtak a mondanivalójával. Elmondása szerint akkor öltött dalformát, és akkor vált teljesen sajátjukká, amikor a fellépések és koncertek miatt egyre gyakrabban kellett eltávolodniuk a családjuktól. Hirtelen mindannyian érezni kezdték a dalszöveg súlyát: a honvágy, a szülőktől és szülőföldtől való elszakadás mindennapos nehézséggé vált, szükségük volt kapaszkodókra.

Felvállalták hát a nagyérdemű előtt gyengeségeiket is, engedték, hadd lássa a közönség, hogy egy népszerű székelyföldi fiúbanda tagjait ugyanúgy nyomaszthatja a magány és a hiányérzet, mint bárki mást, arra azonban nem számítottak, hogy érzéseikkel a nagyközönség ilyen mértékben rezonál majd: a Fonogram-díjra jelölt dalukat mostanáig 14 millióan tekintették meg, ami azt bizonyítja, hozzájuk hasonlóan sokan élnek meg mélységeket. „Kétéves a dal, napi negyvenezren viszont még ma is meghallgatják, ami hatalmas rekordnak számít a zenekar életében. Ugyan vannak még milliós megtekintésű dalaink, a Mesélek a bornak azonban mindent visz. Mert központi motívuma az elmúlás, a hiányérzet, amivel mindenki találkozik. Főként a fiataljaink, akiknek nagyrésze külföldi munkára kényszerül. És az ő családjaik, akik várják vissza gyermekeiket” – fogalmazta meg Fülöp Lóránd telefonbeszélgetésünk folyamán.

Mint mondta, dalukkal voltaképpen arra figyelmeztetnek, hogy a gyökereinkről akkor sem szabad megfeledkeznünk, ha idegenbe sodródunk: „Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, | Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát | Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát | S annak melegét mi visszavár” – szól a refrénjük, mert meggyőződésük, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a szüleink mindig velünk lesznek, hogy a szeretteink, a kapcsolataink örökérvényűek. Ám ezek is, mint minden egyéb az életben, múlandóak, éppen ezért fontos, hogy ne szakítsuk meg a megtartó kötelékeket.

„Azért tud ez működni, mert az elmúlással előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie. Tabut érintettünk, anélkül, hogy erre törekedtünk volna: sokan vállalkoznak a külföldi munkára, a többségük nem is jön már haza, mégis jellemző, hogy szinte senki nem beszél arról, mi mindent kell itthon hagynia az anyagi biztonság reményében. Helyette inkább azt osztjuk meg, hogy mit keresünk, mit kapunk odakint. Hiába az anyagi biztonság, nem pótolja, nem fedi be a tátongó hiányérzetet. Néha pedig ránk tör a fájdalom. Mi kimondtuk ezt mások helyett is” – fűzte hozzá.

Videoklipjükben daluk üzenetét különleges képekkel nyomatékosították: a zenekar frontembere, Nicuta Alin és az „édesapa”, egy idős férfi a Gyergyói-medence dombján ül, tábortűz mellett, egymás tekintetébe és a tűzcsóvákba révedve. A Mesélek a bornak jellegzetes képe ez, szinte eggyé vált a dal és a kép, ami egyszerre hordozza a ragaszkodás, a kapcsolódás, az együvé tartozás, az elszakadás, a generációk közti különbségek és az eltávolodás minden jó és rossz érzését.

Kérdésünkre, hogy miként sikerült ennyire autentikus apafigurát találniuk, Lóránd mosolygós hangon annyit válaszolt, „Jóska bácsival egy gyergyószárhegyi sétájuk alkalmával találkoztak”. Amint meglátták, tudták, hogy ő az a karakter, akiről a daluk szól. Mivel a klipjeiket is maguknak készítik, megszervezték a forgatást, amit Jóska bácsi örömmel vállalt, mindvégig támogató társuk volt. „Sokat beszélgettünk, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Vele és a családjával is. Tavaly év elején sajnos elhunyt, de a videoklipet még látta, nagyon büszke volt” – részletezte, hogy miként vált keretessé mondanivalójuk, és hogyan ért össze a dal, a klip és az üzenet anélkül, hogy erre számítottak volna. Jóska bácsi elvesztésével az addig csak érzékelhetőből hirtelen „megfoghatóvá”, láthatóvá és hallhatóvá lett a hiányérzet.

A közönségszavazás április 18-án zárul. Ha még nem szavazott, ITT megteheti.