Vasárnap tartották a Csíkrákos mellett magasodó Bogát-hegyen álló, Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt kápolna búcsúját. Az eseményen több száz hívő vett részt, a szentmisét celebráló Sebestyén Péter csíkszenttamási plébános a hagyományos székely értékek megtartását emelte ki a modern világ kihívásaival szemben, de nem feledkeztek el az Anyák napjáról sem.Bármely irányból közelít az utazó Csíkrákoshoz, a Bogát-hegynek nevezett magaslaton található kápolna mindenhonnan felséges és kivételes látványt nyújt. A Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt kápolna búcsúnapja május 1-je. Bő egy órával a 13 órás mise kezdési időpontja előtt indultunk neki Csíkrákos utcáinak, az udvarokról itt is, ott is a búcsúra igyekvők bukkantak elő, többen székely népviseletbe öltözve indultak neki az útnak.A hegy aljához érve a legtöbben megszusszantak, hogy aztán újult erővel vágjanak neki a hegyoldalnak. Családok, baráti társaságok vonultak méltóságos csendben, halkan beszélgetve a fehér falú kápolna felé, örvendetesen sok gyerek és fiatal volt a búcsújárók között, sőt, több babakocsit toló apuka is igyekezett a csúcs felé. A kicsiny toronyban a harang fél 1-kor csendült meg, figyelmeztetve a híveket, hogy lassan ideje elfoglalni a szabad ég alá kirakott padokon, székeken a helyeiket. Több százan érkeztek a szentmise kezdetére, sokan ülőhely hiányában körülállták a szabadtéri oltárt, ahonnan Sebestyén Péter, csíkszenttamási tiszteletes köszöntötte a híveket.A tűző napsütést csak olykor enyhítették a Csíki medence fölé kúszó felhők, így sokan esernyők alatt hallgatták a szentmisét. A közeli Csíkszentmihályon született tiszteletes a katolikus, hagyománytisztelő, templomba járó csíki székelyek által őrzött értékeket emelte ki prédikációjában, míg a helyben szolgálatot teljesítő Búzás Árpád nem feledkezett el az édesanyákról sem, akiket székely népviseletes lányok verssel is köszöntöttek.Az esemény a magyar- és székely himnuszok eléneklésével ért véget, majd amilyen rendben fel-, olyan fegyelmezettséggel levonult a tömeg a hegyről. Az út melletti árusoknál ki-ki vásárolhatott kedvére való vásárfiát. Volt ott minden, mézeskalács, vattacukor, ruhanemű, játékok sorakoztak az asztaloknál. A búcsújárók a közeli vendéglő udvarát is megtöltötték, ahol mindenki leöblíthette az út porát és felfrissülhetett. Rég nem látott ismerősök örvendeztek egymásnak, családok, szomszédok, rokonok ülték körül a faasztalokat, majd mindenki hazavonult, hogy elfogyassza az előre elkészített ünnepi ebédet. Mi is így tettünk, miközben a Hargita felől magasodó, esővel fenyegető felhők csendesen elvonultak Alcsík felé.