Minden év októberének első hétvégéjén tartják a feketetói vásárt, amelyre Kelet-Közép-Európa számos országából érkeznek eladók és vásárlók is, hogy a legkülönfélébb termékeket eladják és beszerezzék. Régebben fontos elemét képezték a vásárnak a népművészeti termékek, ám évről évre egyre több teret nyernek a műanyag kacatok, és egyre kevesebben vásárolják a román és magyar népviseleteket, kézműves termékeket. Az idén október 5-e és 8-a között tartott vásár legforgalmasabb napján, szombaton beszélgettünk olyan árusokkal, akik évek óta népviseleteket készítenek és árulnak, és a feketetói forgatag visszatérő árusai.

Feketetóra belépve a megszokott látványkép fogad: nyüzsgő tömeg, színes standok, és nagy hangzavar. Mindenki más-más nyelven próbálja eladni portékáját vagy éppen kialkudni egy jó árat a kiszemelt terméknek. A régiségek és fast fashion ruhastandok mellett ugyanakkor feltűnik valami: nagyon sok román és magyar népviseletet árulnak. Szóba is elegyedünk három árussal, hogy megtudjuk, fogynak-e még a népviseletek Feketetón, vagy már inkább csak a márkás ruhákért járnak ki az emberek.

„Otthon senkinek nem kell a viselet, csak a ládának és a molyoknak”

Mátyás Erzsébet rögtön rendelkezésünkre is áll. Ő régi népviseleteket, ruhákat hozott a vásárba. A szüleiét, nagyszüleiét és anyósáét, olyan ruhákat, amelyek már „sok éve a ládában porosodnak”, mert már az ő korosztályának sem kellenek. Mint elmondta, Feketetóra általában a legtöbb kalotaszegi faluból kimennek árulni, Kolozsvártól egész Nagyváradig a magyar falvakból oda gyűlnek az árusok. Erzsébet úgy látja, hogy inkább a tánccsoportok, a népművészek és a néptáncosok veszik a viseleteket és a régi tárgyakat. Mint elmesélte, ő azóta jár a vásárba, mióta „rájöttek, hogy az van”, régebben vonattal, mostanában inkább autóval, mert könnyebb.

Szerinte a vásár „ugyanúgy változott, mint a világ”, lassan átformálódtak a népviseletek és most már inkább csak a kalotaszegi cifra viseletet vásárolják Feketetón. „Az idősebbek régi népviseletét már nem veszik, nem táncolnak benne, nem kell az senkinek. Most inkább az a jellemző, hogy jönnek a táncos csoportok, és ők vásárolnak nagyobb számban újabb ruhákat. Azért néhány régi darabot is eladunk, és már annak is nagyon örülünk, mert otthon senkinek nem kell a viselet, csak a ládának és a molyoknak” – mondta.

Mátyás Erzsébet szomszédságában árult Kovács Anna is, aki Magyarvistáról érkezett első alkalommal a vásárba és kalotaszegi ruhákat, szoknyákat, mellényeket, kendőket árult. Mint elmondta, idén barátnője győzte meg, hogy menjenek el együtt Feketetóra, ám sajnos nem árult sokat a szombati napon. „Az volt a népszerűbb, akinek kicsit másabb az áruja, aki újabb dolgokat árul. Én az általam készített varrottas babákat, viseleteket, kézműves termékeket árultam, tehát mindent, amit én hoztam, én is készítettem” – mondta. Hozzátette, nála inkább magyarországiak vásároltak viseleteket, erdélyiek nem igazán.

Amióta online is lehet rendelni, nem mindenki megy már el a vásárba

Feltűnt ugyanakkor egy stand, ahol mindig akadt vásárló vagy érdeklődő. Gergely Enikő Irén inaktelki árus standja volt, aki kalotaszegi táncos ruhákat, szoknyákat, kötényt, mellényt, alsószoknyát, kendőt, gyöngyös viseletet árult. Miután szóba elegyedtünk, elárulta titkát. Mint mondta, ő is régóta jár Feketetóra, és ő azok közé tartozik, akik már az újabb népviseleteket árulják, így „jól is viszik” azokat. „Én inkább újakat varrok, újabb anyagokból, készítek népviseletet méretre, színre, és készítettem már tánccsoportoknak Svédországban és Svájcban is. Aki már ismer, eljön haza hozzám, vagy elküldi e-mailen, hogy milyen méret, szín, ruha kell, én pedig elkészítem és elküldöm neki” – mondta el. Szerinte régebben sokkal több népviseletet vásároltak Feketetón, most már egyre „gyengébben megy a kalotaszegi is”, mert a legtöbben megrendelik online. Feketetón így mindenki inkább „egy kis pótlékot vásárol”, vannak, akik vesznek még teljes viseletet, de a legtöbben azt vásárolnak, ami hiányzik: kötényt, szoknyát, mellényt, kinek mi hiányzik éppen.

Mint Gergely Enikő Irén elmondta, néhány éve létezik már a széki sátor is Feketetón, ahová be lehet ülni egy jót enni, népzenét hallgatni, dalolni, és ezt nagyon szeretik a néptáncosok, népzenészek. Az árus szerint tavaly és idén is rengetegen voltak a vásáron, szombat a legjobb nap, akkor érkeznek a legtöbben, ám nem lehet összehasonlítani a vásárlók számát a régebbivel, amikor „úgy mentek a hídon, hogy alig lehetett férni rajta”. Most már kicsit kevesebben vannak, mert amióta online is lehet rendelni, már nem mindenki megy el Feketetóra. „Magyarországon van pár ismerősöm, akik idén írtak, hogy sajnos nem jönnek, mert amiét jönnének, azt már telefonon is meg tudják rendelni, akkor meg minek utazzanak több száz kilométert. Mi azért minden évben itt vagyunk, hogy amíg tudjuk és amíg van rá igény, áruljuk és népszerűsítsük a népviseletet. Azért még van, aki nem szeret online vásárolni, mert fel akarja próbálni a ruhát, és így még lehetőség van kicsit találkozni a vásárlókkal” – emelte ki az inaktelki árus.