Két év szünet után mindenki várta már, hogy egy igazi vásári hangulatban legyen része, és ezt meg is kaphatta az október 6-án megkezdődött őszi feketetói vásáron. Az ország minden részéről érkeztek árusok, nem véletlenül: a jó hangulat garantált, ugyanakkor több tízezer nézelődő fordul meg ilyenkor a sokadalomban. A portékák Európa számos országából származnak, volt, aki Olaszországból, Franciaországból, Németországból hozta el termékeit, és olyan is akadt, aki a kontinenst bejárva gyűjtögette össze szép lassan áruját.

A legalább 200 éves múltra visszatekintő vásár idén október 6–9. között zajlik, mi a vásár második napján, pénteken jártunk ott. Bár általában a hétvégi napokon a legnagyobb a forgalom, már pénteken is megtelt a Sebes-Körös partján elterülő Körösfeketetó, a szokásos módon pedig a Nagyváradot és Kolozsvárt összekötő E60-as európai út ottani szakaszán is megbénult a forgalom.

Úgy tűnik, a feketetói vásárt sem kerülte el a gazdasági válság szele, egy egyszerű ebéd legalább annyiba kerül, mint egy fesztiválon, és meglepő volt azt tapasztalni, hogy a ruhák ára is nagyon felment: kötött pulóvert 25–30 lejért kínáltak, de a kabátok, nadrágok, felsők értéke is 50 lejtől kezdődött. A régiségek nagyjából a megszokott áron voltak elérhetőek, festményt lehetett vásárolni már 80 lejtől, a régi fényképezőgépek ára 150 lej körül kezdődtek, az ékszerek, gyűrűk, dísztárgyak pedig 20 lejtől.

Nem a nyelv számít

A vásáron a legkülönfélébb termékeket lehetett kapni, befőttektől a ruhaneműkön át olyan tárgyakig, amelyeknek funkcióját talán még maga az árus sem ismerte... Sokan érkeztek portékáikkal Bihar, Kolozs, Szatmár és Szilágy megyéből, de az ország keleti és déli részéből is rengetegen voltak, sőt Magyarországról is érkeztek árusok. Egyetértettek abban, hogy „most nem a nyelv számít”, és igyekeztek több nyelven is megszólalni: így lehetett hallani tört magyarral, angollal elkiáltott árajánlatokat, de sokszor a vásárlók egymásnak segítettek a fordításban, hogy ki tudjanak alkudni egy-egy jobb árat.

A szemet gyönyörködtető rengeteg termék közül rögtön kitűntek Cociș Elisabeta kézzel készített, mintás bőr övei. Mint később elmesélte, ő Magyarláposról érkezett, Máramaros megyéből, és szüleitől örökölte a mesterséget. Csak azután kezdett el maga is öveket készíteni, miután előző munkahelye bezárt, ám azóta csak ezzel foglalkozik, kézzel készíti a tehénbőrből készült díszes öveit és vásárokon árulja őket, ugyanakkor külföldre is szállít, Franciaországba, ahol fia dolgozik. Egy öv nagyjából 30 lejbe került, de több megvásárlása esetében ezt az árat is le lehet alkudni 20–25-re.

„Más templomba jár vasárnap, én pedig vásárra”

Ahogy haladtunk a régiségek között, feltűnt egy kis „mellékutcában” a nyugágyán pihenő árus. Anti a Bihar megyei Révről származik, régiségeket hozott a feketetói vásárra: gyerekmosógéptől kezdve régi bútorig, szánkóig, sportfelszerelésig minden megtalálható nála. Ő Európát járja a munkahelye miatt, útjain szokta összegyűjteni portékáját. Mint mondja, mindent megvesz, ami tetszik neki. „Én nem nyerészkedésből csinálom ezt, ez hobbi számomra. Mindig megkérdezem a vásárlót, hogy mennyit ajánl egy-egy tárgyért, és nagyjából annyiért adom el. Nekem ez pihenés, ide nem dolgozni jövök” – mondja. 

Hasonlóan gondolkodik a vásárról egy másik árus is, aki Nagyváradról érkezett termékeivel. Elmondta, ő lakásközvetítőként dolgozott tíz évet, eközben gyűjtött össze nagyon sok régiséget, tárgyat. „Hobbi szinten már azelőtt is gyűjtöttem régiségeket, de egy ideje rendszeresebben járok vásárokra árulni is, Nagyváradon hetente, de ide is kijövök minden évben. Más templomba jár vasárnap, én pedig vásárra. Itt minden olcsó és alkudható” – mondta mosolyogva szlogenjét.

A feketetói vásár szombaton és vasárnap tart még, mint korábban beszámoltunk róla, idén is megállnak a Kolozsvár és Nagyvárad között közlekedő személyvonatok a helyszínen, mindkét irányban. A vásárra való belépés 5 lejbe kerül személyenként, ám mint minden, még ez is alkudható.