Európában 2023-ban rekordszámú olyan nappal kellett szembenézni, amikor a tapasztalt hőség „extrém” volt az emberi szervezet számára a 35 vagy akár 40 Celsius-fok feletti hőmérsékletek miatt. A hőségnek az emberekre gyakorolt hatását a páratartalom, a szélhiány vagy a forró beton fokozta a városi területeken – adta hírül hétfőn az AFP, a Reuters és a dpa az európai Kopernikusz szolgálat és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) jelentésére hivatkozva, írja az Agerpres.

„A 2023-as évben rekordszámú extrém hőstresszes napot regisztráltak, vagyis olyan napokat, amikor a hőérzet meghaladta a 46 Celsius-fokosnak megfelelő értéket” – áll az Európai Unió Kopernikusz Klímaváltozás Szolgálata (C3S) és a Meteorológiai Világszervezet hétfőn közzétett jelentésében. Ez a hőstressz-index figyelembe veszi a hőmérsékletnek az emberi szervezetre gyakorolt hatását más tényezőkkel – páratartalom, szél, napsugárzás – összevetve.

Természeti katasztrófák

A hőhullámon kívül a kontinensen számos szélsőséges időjárási esemény történt az év során: kétmillió embert érintettek áradások vagy viharok, súlyos aszályok sújtották az Ibériai-félszigetet és Kelet-Európát, a kontinens történetének legnagyobb erdőtüze pedig 96 ezer hektáron pusztított Görögországban – áll a Kopernikusz szolgálat éves jelentésében, amely az ENSZ időjárási, éghajlati és vízügyi kérdésekért felelős ügynökségével közösen készült.

Mindezek a katasztrófák 13,4 milliárd euróba kerültek, amelynek 80 százalékát az árvizek okozták egy olyan évben, amikor az átlagosnál jóval több csapadék volt jellemző – jegyzi meg a két intézmény.

A nyarak egyre forróbbak és halálosabbak 

A jelentés különösen a hőhullámok egészségre gyakorolt hatását emeli ki, mivel a globális felmelegedés miatt a nyarak egyre forróbbak és halálosabbak lesznek az egész kontinensen. „Európában a hőstresszes napok növekedésének tendenciáját látjuk, és ez alól 2023 sem volt kivétel” az új rekorddal, amelyet azonban a jelentés nem számszerűsít – mondta Rebecca Emerton, a Kopernikusz klimatológusa.

A hőkomfort mérésére a C3S és a WMO az univerzális hőklímaindexet (UTCI) használja, amely az emberi test által tapasztalt hőséget mutatja meg, figyelembe véve nemcsak a hőmérsékletet, hanem a páratartalmat, a szélsebességet, a napsugárzást és a környezet által kibocsátott hőt is, amelynek hatása a városokban, ahol az anyagok (beton, kátrány stb.) több napsugárzást nyelnek el, még hangsúlyosabb. A Celsius-fokban kifejezett hőérzet egyenértékeként kifejezett index tíz különböző kategóriát tartalmaz: a szélsőséges hideg által okozott stressztől (-40 fok alatt) a szélsőséges meleg által okozott stresszig (+46 fok), a 9 és 26 Celsius-fok közötti hőmérsékletet pedig hőstressz-mentesnek tekintik.

Súlyos következmények a közegészségügyben

A hőstressznek való tartós kitettség növeli a megbetegedés kockázatát, és különösen veszélyes az erre érzékenyebbek számára. Tavaly július 23-án, a hőhullám tetőpontján Európa 13%-án soha nem látott mértékű hőstressz volt tapasztalható. A rendkívüli hőség elsősorban Dél-Európát sújtotta, ahol a levegő hőmérséklete Szicíliában elérte a 48,2 Celsius-fokot, ami 0,6 fokkal alacsonyabb a kontinentális rekordnál.

A 2023-as hőség okozta többlethalálozásra vonatkozó adatok még nem ismertek, de a jelentés emlékeztet arra, hogy 2003, 2010 és 2022 perzselő nyarán több tízezer ember halt meg Európában. Az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátása által okozott éghajlat felmelegedése növeli a hőhullámok intenzitását, időtartamát és gyakoriságát. A jelenség különösen jól megfigyelhető Európában, ahol a felmelegedés kétszer olyan gyors, mint a globális átlag, miközben a globális hőmérséklet már most is legalább 1,2 Celsius-fokkal magasabb, mint az iparosodás előtt. Az európai éghajlat akut felmelegedése az elöregedő népességgel és a városi területeken élők növekvő számával összevetve „súlyos következményekkel jár majd a közegészségügyre nézve” – mutat rá a jelentés. És „a hőhullámok elleni jelenlegi intézkedések hamarosan elégtelennek bizonyulnak”.

A jelentés azt is megállapítja, hogy az olyan megújuló energiaforrások, mint a vízenergia, a szél- és a napenergia, amelyek mind az éghajlati viszonyoktól függenek, az európai villamosenergia-termelés rekordmennyiségű, 43%-át adták, mivel a viharok és az esőzések különösen a vízenergia potenciálját növelik.