Változnak a lehetőségeink, a szokásaink, az életvitelünk – és ezzel együtt az illemszabályok is. Nem kell évszázadokra visszatekintenünk: a digitalizáció és az online térbe költözött világunk alapjaiban írta át az emberi kapcsolatainkat. Kevesebb a személyes együttlét, üzenetek mögé bújva röviden és tárgyilagosan kommunikálunk, a „kötelező” udvariassági körök is elmaradnak. Már a hétköznapi „hogy vagy?” kérdés is egyre ritkább.

Szüleink, nagyszüleink még arra tanítottak, hogy illedelmesen köszönjünk, érthetően beszéljünk, ne könyököljünk az asztalnál, és a színházban a sorok között ne háttal, hanem szembefordulva haladjunk el mások előtt. Illik szépen kérni, és megköszönni dolgokat. De vajon mennyit változtak ezek a szabályok az évek során? Mely normák halványultak el, és milyen újak léptek a helyükre? Erről beszélgettünk Gyéresi Júliával, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusával, beszédtechnika tanárral.

– Valóban eltűnőben vannak a klasszikus illemszabályok, vagy csak átalakultak?

– Az ember társas lény, ezért mindenkor vannak olyan elemi illemszabályok, amelyek betartása mindenkitől elvárható a civilizált együttélés érdekében. Mennyire elegánsan és máig érvényesen fogalmaz Szabó Magda írónő: „Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.” Természetesen a folyton változó, alakuló világunkban az illemszabályok is alkalmazkodnak az adott kor etikettjéhez. 

– A személyes érintkezések csökkenésével változtak az udvariasság megnyilvánulási formái? 

– A világjárvány során az évekig tartó elkülönülés nem tett jót a társas kapcsolatoknak. A tükörneuronrendszerünk, amely elősegíti mások cselekedeteinek megértését és az együttérzés kialakulását, csak a személyes érintkezések során aktiválódik igazán. A képernyőn keresztül nem. Meg kell tanulnunk már gyerekként olvasni egymás testi jeleit, jelzéseit, hogy boldogulni tudjunk a hétköznapokban. Ehhez pedig néznünk, figyelnünk kell egymást. A tükörneuronok kulcsszerepet játszanak a tanulásban, különösen az utánzáson keresztül, ami a gyermekek fejlődésében kiemelten fontos. A képernyő folyamatos bámulása hatalmas rombolást okoz, a figyelemzavar megnyolcszorozódott az utóbbi időben az iskolás gyerekek körében. Egyre több a viselkedészavaros gyerek. A gondolkodó agyat kizárólag a megértett és átélt valóság képes fejleszteni. Az embert pedig elsősorban a viselkedése jellemzi. A felnőtt, a szülő, a nagyszülő, a pedagógus járjon elől jó példával, hogy legyen kit leutánozzon a gyerek.

– Mit veszítünk azzal, hogy egyre kevésbé futjuk le a „kötelező” udvariassági köröket, és például a „hogy vagy?” kérdésre kivárjuk-e egyáltalán a választ?

– Folyamatosan megfosztjuk magunkat az érzékelés, az érdeklődés, a rácsodálkozás, a kapcsolódás, a megértés csodájától. Mert az agy meg akarja érteni az ok-okozati összefüggéseket! Ahhoz pedig idő kell és aktív figyelem. A virtuális tapasztalat nem alkalmas a valóságos életfeladatokra való felkészülésre. Ne felejtsünk el beszélgetni! Hiszen a világot a nyelven keresztül gondoljuk el, a szavak az élet építőkövei.

– Milyen hatással van a digitalizáció az illemszabályokra? Az online kommunikáció mennyiben írta át a hagyományos udvariassági normákat?

– Egyre inkább csak szemlélői vagyunk a körülöttünk zajló eseményeknek, nem pedig aktív résztvevői, és ez a megváltozott, elkényelmesedett attitűd elsősorban a technikai fejlődésnek köszönhető. Minden ott van egy gombnyomásnyira. Elüldögélünk a számítógép előtt, kukkoljuk mások életét, és odakommentelgetünk ismeretlen emberek kiírásai, képei alá. Ahelyett, hogy élnénk, új élményeket szereznénk, utazgatnánk, ápolnánk a kapcsolatainkat személyes találkozások, meghitt beszélgetések alkalmával. Nemcsak az anyanyelvünk elsajátításába nevelődünk bele, hanem a környezetünkben tapasztalt viselkedéskultúrába is! Amit átéltünk és megtanultunk gyerekként, az befolyásolja a felnőtt életünket is.

– A fiatalabb generációk számára mennyire fontos az illem, és mit tartanak ma udvarias vagy mit illetlen viselkedésnek?

– Minden egyes generáció viselkedéskultúráját a hétköznapi együttélési körülmények teremtik meg, és a technikai fejlődés hatására formálódó társadalmi elvárások alakítják ki. Meg kell tanulnia mindenkinek alkalmazkodni a többiekhez, a körülményekhez, az elvárásokhoz. Mi még azt tanultuk: „Úgy bánj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled is bánjanak!” Mindenki érzékeny, mindenki elvárja, hogy elfogadják, szeressék, értékeljék. Ezért nem értem a másokon átgázoló embereket, amikor önmaguk számára több tiszteletet követelnek, miközben semmibe veszik a környezetükben élőket.

– Melyek azok az illemszabályok, amelyek továbbra is érvényesek, és melyek azok, amelyeket már idejétmúltnak tekinthetünk?

– A köszönés, a kézfogás, az egymás szemébe nézés, a mosoly és az érthető bemutatkozás soha nem lesz idejétmúlt udvariassági gesztus. Ahogyan az sem, hogy az áldott állapotban lévő nőkre, az idősekre odafigyelünk, előre engedjük őket, átadjuk nekik az ülőhelyünket, segítünk, ha kell. Nem hülyézzük le, és nem alázzuk meg egymást sem nyilvános térben, sem négyszemközt. Az a nézet, hogy a férfiak minden helyzetben előnyben kell részesítsék a nőket (ajtónyitás, ülőhelyek felajánlása, kabát le- és felsegítése) már nem általánosan elfogadott elvárás. Az olyan formális megszólítások, mint a „maga” vagy a „kérem” sokak számára ódivatúnak és távolságtartónak tűnhet. Ehelyett ajánlott mindig megkérdezni, hogy „miként szeretnéd, hogy szólítsalak?”

– Melyik a 10 legfontosabb illemszabály?

1. Mindig köszönjünk, amikor belépünk egy helyiségbe, vagy találkozunk egy ismerőssel.
2. Ne vágjunk állandóan mások szavába. Azt is tanítani kellene, hogy ha párbeszédbe elegyedsz valakivel, akkor két-három mondatonként tarts egy kis szünetet, hátha a beszélgetőtársad is meg szeretne szólalni.
3. Bármilyen kedvességet, segítséget, ajándékot kapsz, mindig köszönd meg!
4. Találkozókon, közösségi helyeken kerüld a mobiltelefon használatát.
5. Tartsuk tiszteletben egymás személyes terét, ne hágjunk senkinek a sarkára.
6. Figyeljünk oda a helyszínhez és alkalomhoz illő öltözködésre, a lábbelink tisztaságára és a személyes higiéniánkra.
7. Legyünk udvariasak, tisztelettudóak, kedvesek. Ha feltétlenül kritikát szeretnénk megfogalmazni, akkor ne személyeskedjünk, szorítkozzunk a tényekre.
8. Ne hangoskodjunk közösségi helyeken, ne zavarjunk másokat.
9. Legyünk nyitottak és érdeklődőek más kultúrák, szokások iránt. Ne szóljunk le senkit neme, életkora, foglalkozása, kinézete, vallása miatt!
10. Bátorítsunk, támogassunk másokat, erősítsük nap mint nap a társas kapcsolatainkat.

– Lehet-e az udvariasságot tanítani a mai világban?

– Nemcsak, hogy lehet, de kell is! Főként a felnőtteknek kell példamutatóan viselkedniük a gyerekek, a kamaszok előtt. Ha a szülő káromkodik, ordibál, töméntelen alkoholt fogyaszt, állandóan a képernyőt bámulja, mindent kritizál, soha semmivel nem elégedett, akkor a gyermeke azt tanulja el. A gyerek mindig a szülő tünete, amit lát, azt viszi ki az otthonából a világ elé.

– Milyen új illemszabályok alakultak ki a modern korban, különösen az online térben?

A konstruktív és hatékony kommunikáció elősegítése lett a fő cél. 

A digitális etikettet illik betartani:

• udvarias kifejezések használata;
• a nagybetűs írás kerülése, mert az online térben kiabálásnak számít;
• a privát szféra tiszteletben tartása: mások személyes adatait nem illik megosztani, ahogyan privát információit sem engedély nélkül;
• mindig oda kell figyelni arra, hogy mit posztolsz másokkal kapcsolatban, különösen ha azok nem egyeznek bele a publikus megosztásba.

A kommentelési kultúra is kiemelt fontosságú:

• tartsd a véleményed kifejtését civilizált keretek között, és kerüld a gyalázkodó vagy sértő hozzászólásokat;
• igyekezz konstruktív lenni, ha kritikát fogalmazol meg;
• várj türelemmel mások válaszaira, hiszen az online kommunikációnak van egy saját ritmusa. Amennyiben vitás helyzet alakul ki, fontold meg, hogy ne reagálj azonnal, hanem adj időt magadnak és másoknak is a gondolkodásra;
• ha csoportokban vagy fórumokon kommunikálsz, tartsd be a csoport szabályait és irányelveit.
• légy tudatos az online profilod tartalmával és az imázsoddal kapcsolatban, mert az hosszú távon befolyásolhatja a hírnevedet;
• kerüld a kétes forrásokból származó információk megosztását, és törekedj a hiteles információk közvetítésére;
• tartsd szem előtt, hogy az írott szöveg nem hordozza a beszéd során megjelenő nonverbális jeleket, ezért próbálj meg empatikusan viszonyulni másokhoz;
• fontos, hogy figyelj a másik személy érzéseire és reakcióira, különösen vitás helyzetekben;
• az online teret túlságosan kitöltik a képek és videók, ezért figyelj arra, hogy a megosztott; tartalom releváns és tiszteletteljes legyen. Ha valaki képet vagy videót készít rólad, kérjen tőled engedélyt a megosztás előtt.

– Mit tehetünk azért, hogy az illem és a tisztelettudó viselkedés a mai világban is érték maradjon?

– Amiről folyamatos a diskurzus, az a fókuszban marad. Azt tapasztalom, hogy ha a fiatalok felé érdeklődéssel közelednek a szülők, a nagyszülők, a pedagógusok, akkor azt jó néven veszik. Egy tizenhárom-tizennégy éves fiatal már elvárja, hogy ne lekezelően, kioktatóan kommunikáljanak vele. A kényszer és a büntetés nem vezet sehová. A szeretetteljes közeledés és az őszinte érdeklődés feloldja a nemzedékek közötti feszültségeket. Mert minden korban mindenki csak arra vár, hogy kivívja mások megbecsülését, és élete végéig képes legyen megtartani azt.