Megjelent a közkedvelt Bagossy Brothers Company legújabb lemeze, a Csillag az Égen, amelyen saját dalaikat népzenei köntösbe öltöztették. Ebből az albumból készült egy színpadi adaptáció is, melynek rendezője Vecsei H. Miklós volt, aki így fogalmaz a produkció kapcsán: „Ez nem csak egy hangszerelési változtatás. Deszkás gyergyói hip-hoposként húszévesen elfordultak ettől a típusú zenétől, de rájöttek, hogy itt nem csak a zene a lényeg, hanem valami furcsa csörgedezés, ami ott van bennünk”. Bagossy Lászlót, a zenekar basszusgitárosát kérdeztük a szerzeményekről, az előadásról, ahol ők is táncra perdülnek, és szóba jött a közelgő karácsonyi ünneplés is.

– Sokszor hangoztatjátok, hogy szerettek folyamatosan megújulni, azonban most az eddigi legnagyobb durranást vállaltátok be: dalaitokat áthangszereltétek népzenei hangzásúra és népzenei betéteket illesztettetek beléjük. Honnan pattant ki ez az ötlet?

– Legalább másfél éve beszéltünk először arról, hogy valami nagyon mást kéne csinálni, mint amit eddig csináltunk, hogy tudjunk önmagunk számára is izgalmasak maradni. Talán onnan jött az ötletnek a csírája, hogy azon gondolkodtunk, mi az a plusz elem, amit akár egy koncertbe be tudnánk emelni, ami nem feltétlenül a zene, ami nem annyira hozzánk tartozik. Így jött a tánc, a néptánc, és bár egyikünk sem néptáncol, viszont nagyon-nagyon szeretjük és a lelkünkhöz közel áll. Ezért a néptáncot akartuk becsenni, így már adta magát az ötlet, hogy a dalokat áthangszereljük népzenei köntösbe. A legtöbb ilyen táncelőadásnak szokott lenni története, ezért a dalokat olyan sorrendbe állítottuk, hogy lehetőség szerint legyen egy dramaturgiája és egy történetet mondjon el a nézőnek, a hallgatónak.

– Hogy kell elképzelni az áthangszerelési folyamatot, hogy történt a konvertálás?

– Először is megkerestük a zenészeket, akik autentikusan tudják képviselni a népzenélést, akikkel együtt zenéltünk és fognunk zenélni. Név szerint Korpos Szabolcs nagybőgővel, Csibi András brácsával és Oláh Dani cimbalommal, és Kozma Zsombink (szerk. megj. a Bagossy Brothers Company tagja), aki népzenésszé avanzsálódott, semmint könnyűzenésszé. Illetve kiegészültünk még egy népdalénekessel, Antal Csengével is. Ők hozzák a népzenei részét, mi pedig a Bagossyval hozzátesszük a könnyűzenei részét, némi átfedéssel. Molnár Szabolcsot kértük fel népzenei rendezőnek, zenei kurátornak, aki nem csak Erdély szinten nagyon neves népzenész, prímás, ismeri a népzene csínját bínját. Az elsődleges kérésünk az volt hozzá, hogy főként gyergyói dallamokat szeretnénk hallani a mi dalainkban, és januártól elkezdtünk folyamatosan összejárni az otthoni stúdiónkba.

Molnár Szabinak mindig az volt a munkametódusa, hogy beült az autóba vagy adott esetben a motorra, és amíg eljött Csíkszeredából Gyergyóba, az adott dalt nagyon sokat hallgatta és agyalt rajta, hogy milyen gyergyói dallamokat hall bele. Nagyjából a motívumok így születtek meg, és neki két-három hónapos ingázás, nekünk meg ugyanennyi otthonlét után fel is vettük a stúdióban a dalokat demó jelleggel. És amikor egy-egy dal nagyon jól lett, és éreztük mi is, hogy tök jó hallgatni, éreztük, hogy ebből lemezt kell csinálni.

– Szerintetek van olyan dal, ami áthangszerelve még jobb is, mint az eredeti? Bár gondolom, hogy nem föltétlenül jobbnak nevezhető, hanem teljesen másnak. Valami olyannak, ami üdítően hat rátok is.

– Nagyon sokszor gondolkodtunk ezen, mert nagyon sok dalnál éreztük azt, hogy még az is lehet, hogy Norbi (szerk. megj. Bagossy Norbert, a zenekar frontembere) régen – ha tudat alatt is, de – azért írta, hogy majd ebbe a műsorba helyet tudjon kapni. A műsorunkban a Csak az ég tudja című dal még mélyebbre sikerült. Ez alatt a legények katonának mentek és ott vannak a háború kellős közepén, és azon gondolkodnak, hogy innen egyáltalán hazajut-e élve az ember. És hogyha így gondol bele a néző és a hallgató a dalba, akkor egy sokkal mélyebb rétegbe kerül ez az értelmezés.

– Miért tartottátok fontosnak, hogy a fizikai album tartalmazza az inspirációs népdalokat is?

– Maga a gyergyói népzene egy relatív friss és üde színfoltja a népzenei mozgalomnak. Nagyon sok dalt ismerünk Csíkból, Mezőségről, a Marosmentéről és a többi népzenei régióból, és bár Gyergyót is feltárták ezelőtt 120 évvel, de nem történt vele nagy áttörés. Berecz András volt, aki nagy szeretettel kezdte el népszerűsíteni a gyergyói népzenét, lemezt is készített. Mi is valahol missziót éreztünk ebben, és ahogy a népzenészek csatlakoztak hozzánk, rajtuk is ugyanezt éreztük. Van egy hatalmas nagy adatbázis arról, hogy milyen dalokat gyűjtöttek itt, szóval van mit népszerűsíteni. Így lett ez a nevelőjellege is, hogy akit érdekel, az tudja, hogy mi volt anno Gyergyóban.   

– Elkészítettetek egy színpadi adaptációt is ehhez az albumhoz, ahol táncosokkal kellett együttműködjetek. Mesélj a közös munkáról, hogy hogyan hangolódtatok egymásra.

– Berecz András azért is érdekes szál, mert a fiát, Berecz Pityut kerestük meg koreográfusként. Ő nagy szeretettel elfogadta, bár senki nem tudta még elképzelni, mi lesz ebből. Pityu ajánlotta nekünk Vecsei H. Miklóst rendezőnek, mert kellett egy olyan ember, aki átlátja az egészet, és el tudja mondani, hogy mikor mi történjen a színpadon ahhoz, hogy még hatásosabb legyen, még nagyobbat üssön. Társkoreográfusunk Szabó Kincső, aki főként a táncoslányok részeivel foglalkozott. Maga a tánccsoport pedig a Bartók csoport, mely gyakran vetekedik a hivatásos táncosok színvonalával is, nagyon ügyes fiatalok. Közülük tizenegy pár jött, így állt össze a nagy csapat.

– És hogy jutottatok el odáig, hogy ti is táncoljatok?

– Ez egy odaszólásból indult, miszerint, ha lesz egy ilyen produkciónk, akkor nekünk is táncolni kell. És akkor mindenki nagy elánnal mondta, hogy persze, megtanulunk majd valamilyen legényest. És amikor az idő előrehaladtával egyre sürgetőbb lett ez a dolog, akkor adtunk egy próbát neki. Zsombi a covid-időben kezdett el táncolni, konkrétan a YouTube-ról nézett oktató videókat, Tőkés Csaba Zsolt tartalmait. Amikor már lehetett koncerteket tartani, akkor is mindig táncolt a backstage-ben vagy ahol laktunk éppen, szóval Zsombinak ez elég jól ment. Aztán elkezdte összerakni azokat a figurákat, amiket még mi is megbírunk, mi pedig megtanultuk őket.

– A Csillag az Égen c. produkciót háromszor adtátok elő októberben az Erkel Színházban, háromszoros teltház előtt. Hogy éreztétek magatokat, miután átadtátok ezt a hosszas munkát a közönségnek?

– Volt már abban tapasztalatunk, hogy milyen érzés hosszú munka után egyszeri műsort átadni, nagykoncertet tartani: tavaly az MVM Dome-ban és jövőre, március 8-kor is ugyanott. Nagyon jól beletapintottál, hogy ezek mindenképp érdekes folyamatok, mivel nagyon hosszú munka, és tudja az ember, hogy a végén átadja, és onnantól fogva ez egy kicsit el is illan.

Ez esetben az volt a mázli, hogy háromestés volt, emiatt a babér learatása vagy legalábbis a munkánk gyümölcsének megízlelése hosszabb folyamat volt. De végén úgyis volt mindenkiben egy üresség-érzés, mert kár, hogy vége van, lehetett volna még csinálni egy hónapon keresztül. Ez nem az a produkció, amivel egy egész nyáron keresztül tudunk menni, a nagyságából adódóan is csak néhány hely jött szóba, ahova el tudjuk vinni. Lesz még belőle, de nem olyan sok.

– Milyen visszajelzés érkezett a közönség részéről? Milyen energiák voltak részükről a helyszínen és milyen üzenetek, kommentek érkeztek utólag?

– Amikor ott voltunk már az Erkel Színházban, eleinte az látszott a közönségen, hogy tanácstalanok, ők se tudták pontosan, hogy ez mi lesz. De aztán a produkció közben nagyon élvezte és érezte a közönségünk a műsort, nagyon sok mosolygós arcot láttunk, nagyon sok meghatódott arcot láttunk, de sokszor mi is meghatódtunk adott jeleneteknél. A Hegyilevegő csoportunkban előszeretettel szokták egymással megosztani az élményeiket a rajongók, és ott is olvastuk, hogy mindenki nagyon varázslatosnak gondolja ezt, ami összejött, és mi is így éreztük. Örülünk, hogy ez a kettő így összeért.

– Ha már szóba jött a varázslat, a közelgő karácsony is ilyen varázslatos időszak. Hogy kell elképzelni Bagossyéknál az ünnepet? Mindenki otthon, meghitten tölti vagy összeül a csapat és nagy banzáj van?

–Gyakran szoktuk hangoztatni, hogy a mi életünkben ez az ünnepi periódus nem csak a karácsonyra éleződik ki. A gyergyószentmiklósi városnapok a decemberi hónap elején vannak, ezért az itteniek már átváltanak az ünnepi üzemmódba, az egész adventi időszakot jól meg tudják élni. Minden vasárnap van egy városi gyertyagyújtás, a legutóbbi alkalommal pont ki is tudtunk menni.

Nekünk ilyenkor még koncertes időszak van, de mióta tavaly kijött az ünnepi lemezünk, így decemberben mi is ünnepibb koncerteket adunk, idén pedig elvisszük templomba is. Már voltunk Szentesen és Székesfehérváron is templomokban, és ezek a koncertek teljesen más hangulatúak, a mi ünnepi készülődésünket is nagyban elősegítik. A stábbal is össze fogunk ülni egy nagy ünneplésre, évlezárásra, de mivel évközben sokat vagyunk távol a családtól, így a konkrét ünnepet többnyire mindenki a családjával tölti, meghitt lelkületben.  

– Mit szeretnél karácsonyra? Lehet ez akár egy ajándék és érzés is.

– Annak nagyon örülnék karácsonyra, ha kapnánk egy olyan biztosítást, hogy mindenképp megtörténik majd a jövő évi erdélyi Csillag az Égen előadás.

– Mit kívánsz karácsonyra a rajongóknak, olvasóknak?

– Azt kívánom, hogy próbáljanak időben megérkezni az ünnepre, ne csapjanak össze a hullámok az fejük fölött. Ez az üzenet lehet egy figyelmeztetés, hogy már most érdemes lelassítani a hónap elején, hogy aztán 24-én valóban meg tudjon érkezni az ember az ünnepi asztal mellé.