A kutatók szerint ez az úgynevezett kulturális evolúció ma már erősebben alakíthatja az emberiség sorsát, mint a természetes szelekció. Jó példa erre a vírusokkal szembeni védelem. Eszerint amikor egy vírus megtámad egy fajt, az általában a genetikai evolúció révén immunissá válik a vírussal szemben. Az ilyen evolúció azonban csak lassan működik, úgy, hogy a vírusra érzékenyebbek ennek során kihalnak, és csak az ellenállóbb egyedek adják tovább a génjeiket.

Napjainkban azonban az embereknek többnyire nem kell genetikailag alkalmazkodniuk az ilyen fenyegetésekhez. Ehelyett vakcinák és más orvosi módszerek kifejlesztésével alkalmazkodunk, amelyek nem egy ember munkájának eredményei, hanem sok ember kulturális tudásának „mutációi”. Tehát a vakcinák kifejlesztésével gyakorlatilag az emberi kultúra javítja a kollektív ”immunrendszerét”.

Ráadásul néha a kulturális evolúció még genetikai evolúciót is eredményezhet. A klasszikus példa erre a laktóztolerancia. A tehéntej ivása először kulturális vonásként kezdődött, és az emberek egy csoportjának genetikai evolúciójához vezetett. Ebben az esetben a kulturális változás megelőzte a genetikai változást.

Nem teljesen új ez a megközelítés egyébként, a kulturális evolúció koncepciója már Charles Darwinnál is felmerült, amikor felfedezte, hogy a viselkedésminták hasonlóan fejlődhetnek és öröklődhetnek át az utódokra, mint a fizikai tulajdonságok.

A most megjelent tanulmányban a kutatók azt állítják, hogy az emberi történelem során a kultúra átvette a DNS-től az evolúció irányítását. Ma pedig már a kulturális változások lehetővé teszik, hogy úgy fejlődjünk, ahogy azt önmagában a biológia nem engedné.

Ennek oka pedig az, hogy az emberi kultúrában kommunikálunk, tanulunk egymástól, és így sokkal gyorsabban át lehet adni a túlélésben előnyt nyújtó jellemzőket, mint genetikai úton.

A kultúrák pedig folyamatosan fejlődnek, egy ember nagyon sok mindenkitől tanulhat, a nagyobb csoportok gyorsabban oldják meg a problémákat, mint a kisebbek. Ezzel szemben genetikai úton sokkal lassabban megy a változás, körülbelül 20 év alatt öröklődik csak tovább a genetikai anyagunk a gyermekeinknek.

A kutatók azt gondolják, hogy az emberi kultúra megjelenése fontos evolúciós mérföldkövet jelent.

Az élet története során a hasonló kulcsfontosságú átmeneti állapotok óriási hatással voltak az evolúció ütemére és irányára. Kezdetben a DNS-sel rendelkező sejtek megjelenése az evolúcióban egy nagy átmeneti állapot volt, majd amikor megjelentek a nagyobb, összetett belső struktúrákkal rendelkező sejtek, az ismét megváltoztatta az evolúció irányát. Később a sejtek növényekké és állatokká való fejlődése egy következő nagy változás volt, akárcsak a nemek evolúciója, a szárazföldi életre való áttérés és még sorolhatnánk a hasonló nagy lépéseket.

Az ilyen események megváltoztatták az evolúció működését, a kutatók szerint a kultúrák kialakulását is felfoghatjuk hasonló lépésként, amiben az emberek egyedi élőlényekből kulturális csoportokká válnak. Kissé hasonlóan, mint ahogy a hangyakolóniák és méhkaptárok működnek, azonban ezeket még mindig a genetikai evolúció hajtja, az emberiség szuperorganizmusa pedig teljesen új elvek mentén fejlődik az ismeretlen jövő felé.