Az élet írta: „a kórházi kezelés mentette meg az életemet” – olvasóink mesélnek tapasztalataikról

„Hangulatingadozással kezdődött minden, azt követte a levertség, közben fokozatosan erősödött a mellkasi fájdalom, a hányinger, az ízületi fájdalom, míg végül azt éreztem, elfogy a levegő körülöttem” – számolt be márciusban zajló megfertőződéséről a korondi származású Szász Attila olvasónk, aki tapasztalatai szerint „súlyos betegségen” esett át. Nyolc napig nem bírt enni, tíz kilót fogyott, és hónapokkal a felépülése után is gyengélkedett: „elernyedtek az izmai, a járkálás nehezére esett, és a forgói is begyulladtak”.

Felhívást fogalmaztunk meg, amelyben arra kértük olvasóinkat, jelentkezzenek, ha a járvány következtében veszítették el családtagjaikat, esetleg ők maguk vészelték át a fertőzést. Az élet írta című sorozatunkban olyan személyek beszámolóit közöljük, akik a koronavírus miatt megjárták a poklok poklát. Míg egyeseknek sikerült a mélységből magasságba törniük, addig mások megválaszolatlan kérdésekkel, ürességgel, gyásszal maradtak. Ha úgy érzi, önnek is lenne egy figyelemfelkeltő története, jelentkezzen az office@maszol.ro e-mail címen.

Miután a kellemetlen tünetekkel szembesült, a 41 éves Szász Attila felhívta orvos barátját, aki a panaszok hallatán biztos volt benne, hogy a beteg koronavírussal fertőződött. Különféle gyógyszereket és vitaminokat javasolt, és kérte, maradjon otthon, míg meggyógyul. „Nyolc napig szedtem a gyógyszereket és vitaminokat, de nem segített” – idézte fel, kiemelve, hogy állapota egyre rosszabbodott.

Nehezére esett a mozgás, naponta csupán pár lépést volt képes megtenni, nyolc napon keresztül alig táplálkozott, mert hányinger, ételundor hatalmasodott el fölötte. Amikor egy hét leforgása alatt 10 kilogrammtól szabadult, azzal szembesült, hogy fogyatkozik a levegő körülötte. Ebben az időszakban már köhögési rohamok gyötörték. „Hiába kínlódtak otthon”, a házi ápolás ellenére sem javult az állapota, ami arról győzte meg, hogy komolyabb kivizsgálásra van szüksége. Visszatekintve elégedett a döntésével, mert az otthonmaradás és az időhúzás akár az életébe is kerülhetett volna.

Illusztráció | Kiss Gábor

Elmondása szerint a háziorvos röntgenre küldte, majd mentőautó szállította a székelyudvarhelyi kórházba, ahol azzal szembesítették, tüdőjének egyik fele nagy mértékben érintett. Az első tesztek azt mutatták, hogy nem covid-fertőzött, de később kiderült, mégis koronavírus okozza a panaszait. „Tíz napig kezeltek a fertőző osztályon kifogástalanul, ahol mindenki a beteg körül sürgött-forgott. Ott kezdett visszatérni az étvágyam, fokozatosan erősödtem” – idézte fel kellemes tapasztalatát, ami a kétségekkel teli időszakban arra biztatta, hogy gyógyulnia kell. Megbizonyosodott róla, hogy az orvosok azért vannak a koronavírus-fertőzöttek mellett, mert hivatásuk a segítségnyújtás: „ott tüsténkedtek körülöttünk, az hajtotta őket, hogy életet mentsenek”.

Szász Attila arról is beszámolt, hogy covid-protokoll szerint kezelték – ez annyit tesz, hogy infúziós, gyógyszeres és injekciós kezelésben is részesült, reggelente és esténként 5-6 darab tablettát kellett bevennie. Noha számára szerencsésen végződött a történet, végig kellett néznie, miként ragad el életeket a fertőzés: szobatársa édesanyjával együtt fertőződött meg, a nő, aki különféle társbetegségekkel került kórházba, nem élte túl. „Láttam embereket lélegeztetőgépen, hallottam, ahogyan azt kiáltják, hogy nem kapnak levegőt, félnek” – magyarázta beszélgetésünk folyamán, hangsúlyozva, hogy tudatosan harcolt a halálfélelemmel, nem engedte, hogy elhatalmasodjék fölötte. „A központi idegrendszerem érintette a covid és a gyógyszeres kezelés, volt olyan nap, hogy hallucináltam, mégis hittem benne, hogy meggyógyulhatok. Otthon várt a feleségem és a gyermekeim, nem is volt kérdés, hogy hazamegyek-e”.

Hozzátette, noha sikerült leküzdenie a fertőzést, annak szövődményei hónapokon át megnehezítették az életét: magas vérnyomással 6 hónapig kezelték, emellett azzal szembesült, hogy a leépült izomzatáért dolgoznia kell. Hiába erősítette magát fokozatosan, a gyors kifáradás és magas pulzus máig fennáll.

Sosem volt kérdés számára, hogy létezik-e a járvány, de azt nem hitte, hogy ennyire veszélyes. Amint eltelt megfertőződése után 6 hónap, kérvényezte az oltást, többé nem akarja felkészületlen immunrendszerre bízni a betegséggel való szembeszállást. Szász Attilának ugyanis meggyőződése, „az oltás segítségnyújtás, ha most nem hisz az emberiség az orvostudományban, akkor egy vakbélgyulladás során se merjen orvosaira támaszkodni”. A helyzet elbagatellizálására, miszerint „a koronavírus csak egy durva meghűlés”, nincs idő, mert „távol áll egy egyszerű megfázástól: amikor nem bírsz mozogni, okádozol, levegő után kapkodsz, és éjszakánként érzed, hogyan árad szét a betegség minden egyes ízületedben, akkor igenis az életed forog kockán” – figyelmeztetett.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_fX8C1fFi_KUK_Webbanner_300x250_ANIM_UJ.gif
banner_yJD1hpjB_KUK_Webbanner_970x250_ANIM_UJ.gif
banner_fZuguXC4_KUK_Webbanner_728x90_ANIM_UJ.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?