Főleg tűzesetekhez riasztják a községekben tevékenykedő önkéntes tűzoltóegységeket, de műszaki mentéshez is gyakran kérik a segítségüket. Ugyanakkor bajba jutott macskákhoz, vagy kerítésléc közé szorult kiskutyákhoz nem sűrűn hívják őket, a vidékiek „megoldják” a hasonló helyzeteket. Május 4-e Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepe. Ebből az alkalomból beszélgettünk Sipos Tiborral, a Csíkszentkirályi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjával.

A katonaság idején kezdődött Sipos Tibor kapcsolata a tűzoltással, ugyanis a hadseregben tűzoltó alakulatnál teljesített szolgálatot. Mint mesélte: ott érezte meg a „füstszagot”, ami egy életre benne maradt, és leszerelés után önkéntes tűzoltónak állt. „Szerettem volna valamit tenni a közösségért, és lassan húsz éve gyakorolom ezt a hivatást” – mondta el Tibor, aki „civilben” autószerelő műhelyt vezet.

Az önkéntes tűzoltóság vállalásához elsősorban elhivatottság és akarat kell, vallja, a többi készséget, tudást különböző képzések, gyakorlatok során el lehet sajátítani. Az elmúlt években a hivatásos tűzoltóság is tartott kiképzést, de több alkalommal érkeztek Magyarországról is szakemberek, akik tudásuk átadásával segítették a székelyföldi önkéntes tűzoltók fejlődését, tudtuk meg. „A mostani kezdőknek az alapokat már mi magunk is meg tudjuk tanítani” – szögezte le Tibor.

Tűzoltás és műszaki mentés a leggyakoribb

A csíkszentkirályi alakulatnak jelenleg 23 tagja van. Általában tűzesetekhez riasztják őket a leggyakrabban, de az is gyakran megesett, hogy műszaki mentés során kérték a segítségüket, például aszfaltra ömlő üzemanyag semlegesítését kellett megoldaniuk, vagy éppen sérült jármű eltávolítását az úttestről. Ezen kívül különböző események, versenyek, rendezvények biztosítását is elvállalják igény esetén, de kiveszik a részüket jótékonysági gyűjtések szervezéséből, lebonyolításából és szerveztek már tűzoltóbált is. „Attól függ, mire van éppen szükség” – jegyezte meg a lehető legnagyobb természetességgel Tibor.

Beszámolója szerint vészhelyzet esetén a legtöbben a 112-es központi segélyhívó számot hívják, onnan a riasztás a hivatásos tűzoltókhoz fut be, majd szükség esetén ők értesítik az önkéntes tűzoltók parancsnokát. Fontos tudni, hogy akár közvetlenül is lehet értesíteni az önkénteseket, ezzel pedig időt lehet nyerni – mutatott rá. Vészhívás esetén a csapattagok közül aki tud, indul segítséget nyújtani, van olyan, akit még a munkahelyéről is elengednek ilyen esetekben.

A kapkodás veszélyei

Számos sikeres mentőakcióban vett részt Sipos Tibor az elmúlt húsz évben. Az egyik legemlékezetesebb esete talán az volt, amikor védőfelszerelés nélkül sietett segíteni a szomszédja kigyulladt házához. Az oltás során a palatető beszakadt alatta, és súlyos térdsérüléseket szenvedett.

„Éppen a szomszédunkban volt a tűz, nem voltam beöltözve, csak hamar átfutottam. Ebből tanultam: inkább késsek egy-két percet, de öltözzek be rendesen” – jegyezte meg. Hozzátette: mindegyik esetnek megvan a maga jellegzetessége. A sérülések egyébként nem gyakoriak, bár különböző kézsérülések, vágások „előfordulnak”. De volt különös baleset is: egy versenyen történt meg, hogy „az egyik kolléga a nagy sietségben a másikat a sugárcsővel szájbavágta”.

Szent Flórián keresztény vértanú, a tűzoltók védőszentje. A 3. század második felében élt, az l. Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört keresztényüldözések idején szenvedett vértanúhalált. Sírja felett templomot építettek, ahol híres kegyhely létesült. A tűzoltók, a kéményseprők, valamint Linz, Felső-Ausztria és Krakkó védőszentje. Kezdetben az árvizek ellen kérték segítségét. A hagyomány szerint ifjúkorában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai, ennek hatására a 15. század végén már inkább elsősorban a tűzzel hozták kapcsolatba. 1999 óta ünnepnapján, május 4-én tartják a tűzoltók világnapját.

A csíkszentkirályi önkéntes tűzoltók jó kapcsolatot ápolnak a környező települések alakulataival. Csíkszentsimon, Csíkszentimre, Csíkszentmárton tűzoltói egymást rendszeresen segítik a tűzoltások, mentések alkalmával. Emellett természetesen a hivatásos tűzoltókkal is kitűnő az együttműködés – szögezte le Tibor.

Az önkéntes tűzoltók parancsnoka önkormányzati alkalmazott, a többiek önkéntesen, a „lehetőségeik szerint” vesznek részt a tevékenységekben. Az utánpótlás kérdése egyelőre megoldott az alakulatnál, de szívesen látnának még fiatalokat a csapatban. „Az utóbbi időben mindenkinek egyéb dolga van, pedig erre szabadidőt kell áldozni. Ha valaki belevág, akkor lehetőség szerint jó volna minél több időt szánni rá. Igyekszünk azért rendszeresen összegyűlni” – emelte ki.

A színes hírek között gyakran olvashatunk tűzoltókról, akik bajba jutott macskákat segítenek le egy fáról, vagy szűk helyre beszorult házi kedvenceket mentenek, ám a vidéki önkéntes tűzoltók nem igen találkoznak hasonló esetekkel. „Faluhelyen az ilyen apróbb dolgokat megoldják maguknak az emberek, de ha valaki hív, akkor szívesen megyünk és segítünk” – zárta beszélgetésünket Sipos Tibor.

(Borítókép: Illusztráció | ISU Harghita)