Kézdivásárhelyen található Románia egyik legnagyobb porcelánbaba-gyűjteménye, az Olga galériában több száz mesés példányt lehet megtekinteni. A Sokadalom során a babák iránt érdeklődőknek előadást tartott Lucia Meirosu Skjevik, Norvégiában élő babakészítő, akivel interjút készítettünk. 

– Mit kell tudni önről és a babákkal való kapcsolatáról?

– 27 évet éltem Romániában és harmincat Norvégiában. A babák világát húsz évvel ezelőtt fedeztem fel, Norvégiában volt egy szomszédom, aki porcelánbaba készítésére oktatta az érdeklődőket, én is elvégeztem a tanfolyamot a Doll Artisan Guild-nél, ami egyféle civil szervezet az Amerikai Egyesült Államokban. Modern babákkal kezdtem el foglalkozni, mivel azokat könnyebb elkészíteni. Ahogy fejlődtem, elkezdtem másolatokat készíteni régi babákról, először a német, majd a francia gyártmányúakról. Aztán versenyeken is részt vettem, és húsz év után eljutottam oda, hogy megkaptam a Triple Crown of Doll Making címet (szerk. megj. – ez egy rangos elismerés, amellyel a floridai székhelyű Doll Artisan Guild tünteti ki a szakavatott mestereket). Én egyébként pedagógus vagyok, matematikát és kémiát oktatok.

– Tehát akkor ez egy hobbi…

– Igen, valóban hobbi, ugyanakkor képzéseket tartok azok számára, akik érdeklődnek a babakészítés iránt. Tanítom, hogy miként kell porcelánt készíteni, a festést és a ruhácskák varrását is. Ez a régi babákról készített másolatokra vonatkozik, hogy minél hűbben el lehessen készíteni azokat. 

– Hány babát készített eddig?

– Sokat, de mégse túl sokat. Tudni kell, hogy egy tökéletes másolat – amelyekkel aztán versenyzek – elkészítése nagyjából fél évet vesz fel. Először tanulmányozom a történelmet, megvizsgálom a másolni kívánt babákat, majd összegyűjtöm hozzuk az anyagot. Csak természetes anyagokkal dolgozom, így selyemmel és kenderrel, hiszen akkoriban nem használtak mesterséges anyagokat.

– Milyen babákat másol általában?

– Az előadásomra például német és francia babákat hoztam. Tudni kell, hogy a másolatok sem szériadarabok, mondhatnám úgy, hogy egyedi és eredeti másolatok, ez jelezve is a babán. Például ha versenyre készülök, több fejet is készítek, amelyik a legjobban sikerült, azzal nevezek be a versenyre.

– Hogy került Kézdivásárhelyre, miről szól az előadása?

– Két évvel ezelőtt volt már alkalmam látni ezt a csodálatos gyűjteményt, én gyakorlatilag fel akartam venni valakivel a kapcsolatot Romániában, akinek gyűjteménye van, vagy babákat készít. Babakészítőre nem akadtam, viszont Nagy Ibolya gyűjtővel összehozott a sors. A gyűjtemény csodálatos, és az ingatlan is talál a kollekcióhoz, egyszerűen fantasztikus. Az előadásomban a bru és jumeau francia babákról beszélek. Egy ilyen eredeti baba nagyon értékes, inkább árveréseken lehet csak velük találkozni. A vevők elsősorban amerikaiak vagy japánok, és a tehetősebb réteget képviselik, mert ezek nagyon drágák. Hogy egy példát említsek: egy ilyen baba néhány évvel ezelőtt 250 ezer dollárért kelt el egy árverésen. A vevők általában milliárdosok, nekem soha nem lenne pénzem egy eredeti babára, így érthető, hogy miért készítek másolatokat. Jó tudni, hogy a piacon vannak olyan babák, amikre azt mondják, hogy eredeti, de nem az. Az előadásomban azt is elmagyarázom, hogy miről lehet felismerni egy másolatot.