A romániai közlekedési balesetek gyakori kiváltóoka a sietség, nagy sebesség, figyelmetlenség áldatlan hármasa: míg a sofőr néhány plusz perc reményében száguldozik haza családjához vagy a munkahelyére bele sem gondolva, hogy valójában a saját és mások életét is elveheti felelőtlenségével. A száguldásból fakadó kamion-személygépkocsi balesetek szinte mindegyike halállal végződik, hiszen a többtonnás szerelvénynek egy apró jármű nem, csupán hasonló nagygép lehet ellensége az utakon. A kamionos tehát testközelből nézi, hogyan válik a halál martalékává a rohanás – véli Erdélyi Gyopár női kamionsofőr, aki legutóbbi interjúnk óta egy 25 méteres szerelvénnyel, úgynevezett svéd vonattal szeli az északi utakat. A biztonságos közlekedésről beszélgettünk.

Kapcsolódó

Hálószobája, irodája és konyhája a vezetőfülke, parkolókban alszik a székelyföldi női kamionsofőr

Egy átlagos munkanapon tükrök repülnek, kamionok csusszannak sáncba és erdőkbe. Ha „fehéraszfalt” keletkezik, járható a jeges út, de a hóbuckák rendszerint kifognak a leggyakorlottabb sofőrökön is.

Vagány nők nőnap kamionos

Az északi utak nem forgalmasak, így a közlekedési balesetek miatt kevésbé kell aggodalmaskodniuk a sofőröknek, mint a gyorsforgalmi európai utakon. Míg Románia hírhedt baleseteiről, ugyanis Európában vezető ország az ütközések gyakoriságát és szörnyűségét tekintve, addig Skandináviában kisebb koccanások történnek csupán, esetleg lesodródások, ha túlzottan jeges az út – de a szerencsétlenségek többségét túlélik az érintettek – részletezte megkérdezettünk.

Rossz időbeosztás, sietség, telefonálás, rendőri ellenőrzés figyelése, szabálytalan előzés kanyar előtt, esőben, útjavítások során, olykor alkohol hatása alatt, biztonságiöv nélkül a szerencsére hagyatkozva – sokaknak ismerős lehet a kép, hiszen a romániai sofőrök szinte mindegyike magáénak tudhatja legalább egyik kihágást. A felelőtlen közlekedés azonban emberéleteket követel: ennek kapcsán minisorozatot indítunk, amelyben közlekedésbiztonsági szakemberekkel, ralibajnokkal és különféle sofőrökkel járjuk körül a száguldozás veszélyeit és a vakmerőség következményeit.

Beismerte, amikor alkalomadtán haza kell hoznia egy szerelvényt az országba, szorongva és megfontoltabban vezet, mert azt tapasztalja, hogy a sietség rengeteg balesetet okoz. Éppen ezért kihívásnak tartja a romániai kamionosok mindennapjait, mert gyakran válnak érintettjeivé egy-egy közúti balesetnek. A szerencsétlenségeket pedig a mozdonyvezetőkhöz hasonlóan általában „páholyból” figyelik, mert többségük a kamionosokra nézve nem halálos kimenetelű – csupán akkor, ha két kamion ütközik –, ám a személygépkocsi-vezetők nagyrészét összezúzza.

Elmondása szerint nagy lelki teher a tapasztaltak után folytatni a munkát, hiszen minél több a baleset, annál bizalmatlanabb társaival szemben a sofőr is. Van, hogy a járművek vezetői telefonoznak, beszélgetnek, lehajolnak, közben nagy sebességgel közlekednek, amelynek következtében elveszítik az irányítást autójuk fölött, átsodródnak a másik sávra, és frontálisan ütköznek a kamionokkal. Innen pedig nincs visszaút: marad a család gyásza és az életben maradtak traumája.

Meggyőződése, hogy a sietség – nagy sebesség – figyelmetlenség kombináció tipikusan európai probléma, északon ugyanis nyugodtabbak, kimértebbek az emberek. Ha indulnak valahová, akkor azt időben teszik, nem az utakon próbálják behozni a lemaradást, illetve amiatt sem törik magukat, hogy 10 perccel korábban vagy későbben érkeznek meg. „Romániában viszont az erősebb kutya győzedelmeskedik” – fogalmazott visszafogottan a székelyföldi származású női kamionsofőr, aki azt tapasztalja, hogy itthon képesek egymást letaszítani az útról a sofőrök, csak azért, hogy néhány perccel korábban érkezzenek haza vagy a munkahelyükre. Közben dudálnak, káromkodnak, és a forgalomban nagy fejetlenségek alakulnak ki. Ennek fényében nem csoda, hogy számtalan baleset történik: hiszen a stressz még inkább elhomályosítja a figyelmet.

Kapcsolódó

A tragédia a mozdonyvezető munkájának része: nehéz feldolgozni, miként semmisülnek meg életek a síneken

Gábor Adrian „szerencsés” mozdonyvezetőként tekint önmagára, ugyanis kevés balesetben volt része, azonban ezek között akadt olyan is, ami emberéleteket követelt: látott már közelről öngyilkosságot, sínekre eső embert, vasúti átkelőknél történő autóbalesetet, tehát tudja, milyen az, amikor a szerelvény magával ragad egy életet.

vonatbaleset mozdonyvezető

Ritka, hogy a sofőrnek nagy sebesség és megosztott figyelem mellett sikerüljön úgy bemérnie a távolságot, hogy azzal másoknak se ártson: mert mindamellett, hogy a sebesség következtében elveszíti irányítását az autó fölött, azzal sincs tisztában, hogy valójában mire képes a járműve. És bizony sokan alulmaradnak ezekben az előzési versenyekben, amelyeknek voltaképpen meg sem szabadna történniük, itthon mégis hagyománya van az életveszélyes játszmákba való bonyolódásnak.

Romániában a kamionos munkája aggodalom

Míg Romániában mindenki arra törekszik, hogy a kamiont messziről el- és kikerülje, addig Skandinávia területén nem zavartatják magukat a sofőrök, ha egy szerelvény elé kerülnek – ami néha idegesítő, mert lejtőn is lassan mennek, nem törődve azzal, hogy egy több tonnás jármű próbálja tartani a tempót mögöttük. Mégis könnyebb a haladás idegenben, mert a kifejezetten kamionoknak szánt sávok, a bicikliutak és gyalogosoknak fenntartott sávok is megkönnyítik a közlekedést – tudtuk meg Erdélyi Gyopártól.

Beszélgetésünk folyamán egy 25 méteres szerelvénnyel 25 tonnányi fát szállított a rakodóhelyre. Ez összesen körülbelül 50 tonna, mégsem volt rajta nyomás, mert nem kellett különféle manővereket végrehajtania a haladás érdekében. A kétsávos utak szinte mindenhol adottak, a kaptatóknál főleg, így a személygépkocsi-vezetők sem idegeskednek a kamionok miatt, a kamionosok pedig nyugodtan végezhetik a dolgukat, mert nem dudálnak rájuk, nem húznak teljesen mögéjük a feldühödött sofőrök. Ezzel szemben Romániában – mivel egysávos a legtöbb út – megbénul a forgalom, ha több tonnányi áruval megrakva halad a kamion.

Káromkodások, hősködések közepette kerekedik balesetveszély az előzésekből, ugyanis a kamionok féktávolsága a sebesség és súly függvényében nő, nem beszélve arról, hogy az áru elhelyezése is kulcsfontosságú: ha rosszul kerül a pótkocsira, megbillen az egyensúly, és a kamionos és más sofőrök is veszélybe kerülnek. Mintha mégsem lennének ennek tudatában a forgalomban közlekedők, fejetlenül előzgetik, közelítik meg és taszítják le a nyergesvontatót.

A kamionvezetés sincs senkinek a kisujjában, és jócskán tartogat meglepetéseket: ott van például a gépjárművek lesodrásának veszélye, amit kanyarban, a pótkocsi és fülke egyensúlyának megbillenése könnyűszerrel előidézhet. És ott vannak a holtszögek is, amelyek a számtalan tükör – csak jobb oldalon 4 darab – ellenére sem biztosítják a megfelelő látási viszonyokat. Előfordul, hogy a kamionsofőr nem látja a mellette vagy háta mögött közlekedő járműveket, tehát azokat sem, amelyek előzésre készülve teljesen mögéjük húznak. Egyszer jómaga is elszenvedője volt egy balesetnek: a jeges úton egy fiatal lány átsodródott, és belecsapódott a pótkocsiba, az ütközés következtében az autó teljesen tönkrement, de a lány épségben megúszta.

Kapcsolódó

A sofőriskolák sokat tehetnek a balesetek megelőzésében, de csodára nem képesek

Közlekedésbiztonsági sorozatunk soron következő részében Dósa Csaba Leventével, az egyik csíkszeredai autósiskola oktatójával beszélgettünk.

közlekedésbiztonság autóbaleset Borbély Károly

Nem meglepő tehát, hogy Erdélyi Gyopárt nem vonzza a hazai vezetés: Romániában és Európa-szerte mindenhol nagy stressz nehezedik a kamionosokra. Nem csupán a vezetési szakaszban, hanem az éjszakai pihenőhelyeknél is. Hozzászokott, hogy Skandinávia területén nem kell attól tartania, hogy éjszaka rátámadnak, kirabolják, vagy a rendőrök büntetik meg, mert nem megfelelő helyet választott.

Van megoldás a közlekedési balesetek elkerülésére?

Úgy véli, megoldás lehetne a rengeteg kamion-személygépjármű balesetre, ha Romániában is komolyan vennék a tanulóvezetői időszakot. Norvégiában például a kezdő kamionsofőröknek még nincs hivatalos vezetői engedélyük, egy évig csakis olyan sofőrrel vezethetnek, akinek megfelelő tapasztalata van. Így különféle forgalmi helyzetekbe csöppenve nem saját tapasztalatlanságukra kell hagyatkozniuk, hanem társuk tudására, amit aztán elsajátíthatnak tőle. Matricákkal jelzik, hogy kik a tanulóvezetők, de azt, hogy alkalmasak-e kamionvezetésre, egy év lejárta után „kiképzőjük” dönti el.

Ezzel szemben Romániában hiányoznak a gyakorlati vezetőórák, a sofőriskolák leginkább városi kocsikázásba engednek betekintést, és kezdőknek egyedül kell szembenézniük a valódi kihívásokkal, amelyekre vagy találnak megoldást, vagy rosszul reagálnak, és máris balesetet generálnak. Nem beszélve arról, hogy jóllehet, megoldást találtak, de csak egy baleset következtében derül ki, hogy a módszerük, ami addigra már rutinná vált, nem célravezető.

Északon a gyalogátkelőhelyeken is megfontoltabbak a gyalogosok: senki sem veszi magától értetődőnek a biztonságot, ezért nem is ugrik látatlanban az úttestre. Körülnéz, elsőbbséget ad a nagy teherrel közeledő autóknak, és azután indul, hogy megbizonyosodott róla, mindkét oldal biztonságos.