Konfliktuskezelésről, modern technológiáról, a tanító-gyerek kapcsolatról beszélgettünk Molnár Zoltán Józseffel, aki immár huszonnégy éve tanítóként dolgozik a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban. Pályafutását 19 évesen kezdte el Kolozsváron, a Ion Agârbiceanu Általános Iskolában, ahol két éven keresztül egyengette a kisdiákok útját, majd ezután váltott a jelenlegi munkahelyére, ahol töretlenül oktatja tovább a generációkat.

Bár a nagyszüleink idején leginkább tanító bácsik uralták ezt a pályát, jelenleg az figyelhető meg ‒ főleg az elemi tagozaton‒, hogy elnőiesedett a szakma, ma már inkább az a meglepő, ha nem tanítónővel, hanem tanító bácsival találkozik a gyermek. Molnár Zoltán József szerint valószínűleg azért választják a fiúk közül csak néhányan ezt a pályát, mert kevés példát láthatnak, esetleg úgy érzik, hogy ez a szakma nem róluk szól. Rámutatott, már az ő idejében is nagyon kevesen voltak fiúk az évfolyamon, akik mégis nekifutottak, végül más szakmát választottak.

A tanító szerint a legtöbb ember úgy gondolja, hogy egy hölgy könnyebben boldogul ezen a téren, ugyanis olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami a gyermeknevelésben is segít. „Ezzel nem érthetek teljesen egyet, mert nagyon sok olyan dolog van, ami egy férfi számára előnyt jelenthet. Például sokszor úgy érzi, nem is kell annyira megdolgoznia azért, hogy a gyerekek odafigyeljenek rá, meghallgassák és komolyan vegyék” – mutatott rá. Hozzátette, férfiként talán az is előnyére szolgál, hogy a kisdiákok apukája és anyukája is lehet egyben a tanítás ideje alatt. „Úgy gondolom, hogy más kötődés alakulhat ki köztem és a gyerekek között, mint egy tanítónő és a diákjai között, de ezt az ember nehezen láthatja át” – jelentette ki.

Minden tanító-gyerek kapcsolatban kell lennie szeretetnek

Az Apáczai Csere János tanító bácsija következetes tanítóként határozza meg magát, aki igyekszik egy szabályrendszert felállítani, amit a gyerekek követhetnek. „Sokszor a szigorúságot abban nyilvánul meg, hogy a tanár, a tanító visszaél a státuszával. Az én esetemben a szigor inkább az, hogy felállítunk egy szabályrendszert és megegyezünk valamiben, ezeknek a betartása pedig nagyon fontos számomra” – magyarázta. Hozzátette, ezt legtöbbször be is tudja tartani, viszont huszonnégy év után is el tud lágyulni, mert a gyerekek nagyon jól tudják, hogyan juthatnak el az ember szívéhez. „Legtöbbször megpróbálok következetes lenni és talán szigorú is. Akik nem a saját tanítványaim, hanem más osztályokban tanulnak, a legtöbbször azt gondolják, hogy én egy nagyon szigorú tanító vagyok, de a sajátjaim egy idő után megszokják ezt” – mutatott rá.

Szerinte csak úgy működhet jól egy osztály, egy csoport, egy közösség, ha a szabályokat mindenki egyformán betartja. Ugyanakkor hozzátette „minden tanító-gyerek kapcsolatban a tanító is szereti a gyerekeket és a gyerekek is a tanítókat. Én úgy érzem, hogy elég jóban vagyok velük, és öt év után megszakad a szívem, hogy el kell engedni őket, de tudom, hogy ez így van rendjén”.

Vannak generációs különbségek

Ennyi év távlatából jól megfigyelhetők a generációk közötti különbségek is, Molnár Zoltán József szerint nem nehezebb, csupán másabb foglalkozni a mostani gyerekekkel, mint a néhány évvel ezelőtti generációval. Van, amikor nagyon nehéz megérteni, hogy számukra mi a fontos, de ez inkább amiatt van, mert mi öregszünk és jóval nehezebb átlátni azt, hogy a mostani generációnak mi a fontos – mutatott rá.

Az Apáczai tanító bácsija szerint talán azért is nehezebb egy újabb nemzedékkel, mert nemcsak a gyerekek változnak, hanem a szülők is, akiknek már más elképzeléseik vannak arról, hogyan neveljék a csemetéiket. Molnár Zoltán József szerint, hogyha ez nem találkozik azzal, hogy a tanító mit lát járható útnak, gondok is adódhatnak.

„Teljesen más jelenti a szabadságot a mostani generációknak és teljesen más jelentette ezelőtt húsz évvel az akkori gyerekek számára, ez pedig nehéz nekünk, mert mi tanítottuk azokat a gyerekeket is és a mostaniakat is. Úgy érzem, valójában az a legnehezebb, hogy megtaláljuk azt a közös utat, amit én járhatónak találok” – mutatott rá. Hozzátette, ha a szülői közösség és a kisdiákok is ráéreznek arra, hogy a tanító jót akar, akkor könnyebb megtalálni a közös  utat.

A gyerekeknek nincs másra szükségük, csak egymásra és a természetre

Molnár Zoltán József elmondta, próbálja felhasználni a modern technológia adta lehetőségeket a tanórákon, de leginkább készülődéseiben segít nagyon sokat neki. Véleménye szerint, a mai világban egyre inkább minden a technológia körül forog,  ez pedig a gyerekekre is kihatással van,  egyre több időt töltenek képernyők előtt. „Kezdem úgy érezni, hogy az iskola lassacskán be kell vállalja azt, hogy a csendet, a nyugalmat nyújtsa a tanulóknak, amit az állandóan gyorsuló, szaladó világ nem tud biztosítani” – jelentette ki.

A tanító szerint, akármilyen hihetetlennek tűnik, a diákjai jól elvannak az okostelefonok, tabletek nélkül is, ugyanis nekik nincs szükségük másra, csak egymásra és arra, hogy kint legyenek a természetben. Molnár Zoltán József abban hisz, hogy a gyerekek sokkal többet tanulhatnak a szabadban a táborozások alkalmával, mint a tanteremben töltött időszak alatt, ezért igyekszik sokat kirándulni az osztályával, akár a közelben levő Hója erdőben, de minden nyáron szervez  tábort, negyedik osztályban pedig egy nagyobb erdélyi körútra viszi őket. Bár nagy felelősségnek tűnik általános iskolásokkal útnak indulni, az Apáczai tanítója szerint a szabályok segítenek abban, hogy ilyenkor gördülékenyebben menjenek a dolgok.

Konfliktusok kezelése a diákok között

Molnár Zoltán József szerint minden osztályban vannak csúfolkodások, összezörrenések a gyerekek között, ilyenkor egy tanítónak nincs mit tennie, mint várni. „Ez nem azt jelenti, hogy karba tett kézzel ül és nem tesz semmit, hanem azt várja, hogy lássa, ez  rendszeres-e,  mi van a hátterében, azután megpróbál beavatkozni és megoldani a helyzetet” - magyarázta.

Ilyen esetekben, hogyha a pedagógus nem tudja megoldani a helyzetet, akkor nagyon fontos, hogy segítséget kérjen. A tanító szerint nehéz egy  embernek megoldani ezeket a helyzeteket, de ezért van egy iskolapszichológus, és a szülők is, akik meg tudják adni a választ arra, hogy mi áll a háttérben. Molnár Zoltán József elmondta, ilyen esetekben a gyerekek másképp látják a történéseket és minden szülőhöz egy szűrőn keresztül jutnak el az események. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerek hazudik, csupán annyit, hogy a saját szemszögéből látja. „A lényeg, hogy el kell jutni oda, hogy mindkét fél megértse azt, hogy a társa, miként érezte magát ebben a helyzetben, és valahogy egy hosszútávú megoldást találni, hogy az ember minimalizálja ezeket a konfliktusokat” – magyarázta.