Az erdélyi közönség többnyire magyarországi előadókról néz tartalmakat online, most azonban itt a lehetőség, hogy saját zenészeit is lássa alkotás közben. Erdély első zenés valóságshow-ja minimális támogatással, de maximális lelkesedéssel készült: a „Muzikusz Transzilvanikuszok” végre kilépnek a komfortzónából.

Dobai Csaba – vagy ahogy a legtöbben ismerik Csabika, a hangmérnök – tizenöt éve csöppent bele a zeneiparba: rengeteget turnézott és turnézik mind a mai napig erdélyi magyarországi és romániai zenekarokkal, fesztiválokon, klubokban a hangkeverő pultnál ügyeskedik, de olyan külföldi előadókkal is dolgozott már, mint Sofi Tukker vagy éppen John Newman. Hét éve belevágott a tartalomgyártásba is, ami szintén a zene világa körül forog: zenei workshopokat, találkozókat szervez, színpadON podcastjében pedig zenészekkel és háttérben dolgozó zenei szakemberekkel beszélget. Azonban ezúttal egy jóval nagyobb fába vágta a fejszéjét. Piszkosul kicsi stábbal, minimális, szinte teljesen elenyésző támogatással, az összes kreatív, tartalmi részt a nyakába véve kitalálta és létre is hozta Erdély első zenés reality műsorát. Tette mindezt úgy, hogy maguk a reality szereplői sem tudtak a forgatásról, meglepetésszerűen repítette őket a mélybe, a komfortzónájukon kívül.

Ki a fene az a Muzikusz Transzilvanikusz?

A műsorban Csabika műsorvezetőként, narrátorként van jelen, de a színfalak mögött egyszemélyes producerként működik. Meghatározott egy igencsak egyedi cirkuszi artistát, az úgynevezett Muzikusz Transzilvanikuszt, aki nem más, mint az erdélyi zenész, dalszerző. „Bár elég jól bánik a hangszerével, zseniális ötletei vannak, mégis makacs, nehezen lehet kimozdítani a komfortzónájából, és foggal-körömmel ragaszkodik a saját, megszokott dolgaihoz” – így jellemezte a műsorvezető ezt a különleges lényt.

Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy az erdélyi zenész-dalszerzők nehéz helyzetben vannak, hiszen az erdélyi magyar fesztiválok, klubok, koncertek nagyrészt magyarországi előadóktól hemzsegnek, és a zenei oktatás is sokkal színvonalasabb külföldön. Ilyen körülmények mellett a sikerre vágyók vagy kiköltöznek Magyarországra vagy még messzebb, vagy maradnak itthon, kissé láthatatlan köntösben. Csabika szerint, „nálunk is rengeteg tehetséges zenész van, csak a legtöbben nem tudnak róluk, mivel nincs túl sok lehetőség, hogy megmutassák magukat. Ezzel a műsorral megpróbálom az emberek elé tárni, hogy mi történik az erdélyi zenei világ egy részében”. 

Elsősorban az erdélyi közönségnek szeretné megmutatni, akik a legtöbbször magyarországi tartalmakat fogyasztanak, hogy „nálunk is születnek vagány kezdeményezések”, és reméli, hosszú távon sikerült elérni azt, hogy jobban érdeklődjenek az itthoniak az erdélyi zenészek iránt, több koncertre járjanak, és adjanak valódi visszajelzéseket a dalaikkal, megjelenésükkel, koncertjeikkel kapcsolatban. Szeretné, „ha lenne egy híd a zenészek és a közönség között”, ez az elsőszámú célja a műsorral.

A másik fontos célkitűzés az volt, hogy kirángassa a zenészeket a mókuskerékből úgy, hogy közben fejlődési teret is nyújtson számukra. Mert a művészvilág szereplői mindig is az új impulzusokból éltek és élnek, ebből dolgoznak, alkotnak. „Ezek a zenészek sokszor maguktól nem mernek kipróbálni új dolgokat, nehezebben lépnek át határokat, így adtam nekik egy lehetőséget, aminek nem volt különösebb tétje azon kívül, hogy a közönség is fogja látni a végterméket és azt is, ahogyan ez készült. Ezen kívül szabad kezet kaptak, hogy mindent úgy csináljanak, ahogy nekik jólesik” – magyarázza a műsorkészítő.

Kamera BE, komfortzónából KI

Csabika az Udvarhelyi Fiatal Fórummal (UFF) karöltve hirdetett meg egy dalszerző tábort még 2024 őszén, és az erre jelentkezők lettek A DAL ÖSSZEKÖT résztvevői és szereplői, a tudtukon kívül. Hiába bombázták hangmérnök haverjukat a tábor részleteiről szóló kérdésekkel, Csabika nem árulta el, kikkel fognak együtt zenélni, és azt sem, hogy ez bizony egy három napig tartó, kamerával lekövetett tábor lesz. De talán ezt az „aprócska” elhallgatott tényt meg tudták bocsátani Csabikának, hiszen minden versenyzővel régóta ismerik egymást, van már egyfajta bizalom közöttük.

Persze eleinte sokaknak zavaró lehetett a kamera jelenléte, kicsit befeszültek tőle, de egyből letisztázták, hogy itt nem kell semmi mesterkéltség, semmi megrendezettség, nem kell szerepelni: csak egymásra hangolódni és dalt szerezni. „Tudták, hogy nem bulváros vagy klisés dolgokat akarok megmutatni. Itt Erdélyben nincs annyi műsor, nincs annyi kamera, nincs túl sok megjelenési lehetőség, még az interjúkhoz sincsen mindenki hozzászokva, ezért eleinte kicsit kényelmetlenebb lehetett, de a műsor által ezt is gyakorolhatták” – tudtuk meg a műsorkészítőtől, aki hozzáfűzte, hogy nagyon büszke erre a tíz emberre, aki fejest ugrott az ismeretlenbe és bátran teljesítette a feladatot.

Nem túlszerkesztett, hanem életszagú

És hogy mi volt ez a bizonyos feladat? A tíz zenész három csapatra osztva kellett egy-egy dalt írjon olyan műfajban, olyan nyelven, olyan hangzásvilágban, amilyet csak akartak. A lényeg, hogy a végeredmény egy olyan dal legyen, amelyben minden alkotója megjelenik és kiteljesedve érzi magát. Persze ez teljesen egyszerűen hangzik, de azért voltak ebben alkotási folyamatban is fentek és lentek. „Lesz itt poén, lesz nyomozás, lesznek meglepetések, és lényegében végig lehet követni, hogy néz ki, amikor tíz ember össze van zárva egy házba három napig, és még egy feladatot is teljesíteniük kell. Megmutatjuk, hogyan ismerkednek meg, hogyan szerelik be a hangszereket, hogyan vágnak neki a munkának. Mindezt úgy, hogy nem rendezzük meg, hagyjuk életszerűen történni a dolgokat” – mondta. Csabika ebben is látja a műsor egyediségét: nem túlszerkesztett, nem játszanak rá a drámára, nincsenek kiesők, nem olyan, mint egy kereskedelmi tévés műsor. „Ez valódi lenyomata a zenei világunknak, az összes poénjával és váratlan szituációjával együtt” – tette hozzá.

Kicsi pénz, nagy meló

Dobai Csaba eddigi műsorainak is hasonló volt az alapelve, mint ennek az alkotótábornak: „Az első és legfontosabb az, hogy valami értékeset csináljunk, olyat, ami tényleg egyedi és van mondanivaló mögötte, és nem mellesleg nagyon szeretjük is csinálni”. Az Udvarhelyi Fiatal Fórummal (UFF) már volt néhány közreműködése a producernek, most is akadt egy megnyert pályázat, amit dalszerző tábor finanszírozására lehetett költeni. Így tudták biztosítani a szálláshelyet, az étkezést és egy minimális bért a stábnak. Szerencsére akadtak tettestársak, akik ezekkel a feltételekkel is bevállalták a melót, név szerint Szabó Samu, Csabika régi jó barátja, aki főoperatőr, vágó és rendező is volt, Varga Norbi szintén operatőr, aki jártas a zenevilágban, klipkészítésben és Orbán Eszter fotós, aki régóta a zenei szférában örökít meg vissza nem térő pillanatokat. A Republic Studio szakembere, Dóczy Áron pedig a műsor hangfelvételéért volt felelős.

„Szerencsém van, mert abszolút voltak mellettem álló emberel, és hál'Istennek támogat a zenei közeg, nagyon hálás vagyok nekik” – mondta Csabika, majd hozzátette, hogy remélik, be tudnak vonzani támogatókat a műsorra, hogy legalább utófinanszírozásban megoldódjon ez a kérdés, és ha igény lesz a következő évadra, akkor is számítanak támogatásokra. Mi, nézők pedig annyit tehetünk, hogy pörgetjük A DAL ÖSSZEKÖT epizódjait.

És hogy a dal valóban összeköt-e? Csabika szerint a műsorban résztvevő zenészeket már biztosan összekötötte, elindult közöttük az aktívabb párbeszéd, együttműködéseket is terveznek.  Az első epizód kolozsvári előpremiere után a műsorkészítő úgy gondolja, lassan összeköti a zenészeket a közönséggel is, ami igazán a lényege ennek a produkciónak.