Mégsem Krisztus testét takarta a torinói lepel

A legnagyobb valószínűség szerint középkori hamisítvány a Krisztus halotti lepleként számon tartott torinói lepel.

Azt ezúttal törvényszéki vizsgálatnak vetettek alá a kutatók, a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrálva a relikvián. Az egyebek között vérnyom-elemzést alkalmazó és egy önkéntes és egy próbababa bevonásával végzett vizsgálat eredményeit a Journal of Forensic Sciences című folyóiratban publikálták. Matteo Borrini és Luigi Garlaschelli arra a következtetésre jutott, mint a korábbi szénizotópos kormeghatározó vizsgálat; a lepel középkori termék.

A mostani vizsgálat kizárólag azokra a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak. A vizsgálatnál az önkéntes csuklójára illesztett apró cső segítségével szimulálták a keresztre feszítésnél használt szög okozta sebből csepegő vért. A lándzsa okozta oldalsó sérülésből származó vér folyási irányát a próbababán vizsgálták.

A különböző eszközökkel végzett elemzések azt mutatták, hogy a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagyfelbontású képeken látható foltokkal, hiába vett fel különböző fekvő pozíciókat az önkéntes.

Az amerikai, nagy-britanniai és svájci egyetemek kutatói által elvégzett 1988-as tesztek eredményét a hívők egy része megkérdőjelezi, arra hivatkozva, hogy a leplen végzett helyreállítási munkálatok az elmúlt évszázadokban befolyásolhatták az eredményeket.

Az olaszok által La Sacra Sindoneként emlegetett leplet a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban őrzik és csak különleges alkalmakkor tárják a nyilvánosság elé.

A torinói lepel néven híressé vált ereklye a legenda szerint Názáreti Jézus halotti leple: Krisztus testét gyolcsba csavarták, miután levették a keresztről, majd ebben is temették el. A 4,37 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi megkínzott testének lenyomata rajzolódik ki. Erre utalnak fején, kezén és lábfején a sérülések és egy szúrt seb a szív tájékán. Az ereklye eredetiségét eddig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, a tudósok a mai napig vitáznak róla.

Az mára biztossá vált, hogy nem festmény a lenyomat, de az továbbra is kérdéses, pontosan mely korból származik. A római katolikus egyház nem foglalt hivatalosan állást a relikvia eredetiségét illetően, de XVI. Benedek pápa lerótta előtte hódolatát. A szkeptikusok szerint a vászon egy mesterien kivitelezett középkori hamisítvány. Az 1988-ban elvégzett szénizotópos kormeghatározás szerint 1260 és 1390 közöttről származik, ám sokan megkérdőjelezik ezen eredmények pontosságát.

Címlapi illusztrációnk forrása: saintgabriel.net

Kapcsolódók

Kimaradt?