Régi házak padlásán porosodó iratok, évtizedeken át féltve őrzött fényképek, egykori ifjúsági egyesületek emlékei és az első világháborúból fennmaradt családi levelek kaptak főszerepet Gelencén. A háromszéki település a Múzeumok Őszi Fesztiváljához csatlakozva két különleges kiállítással idézi meg a múltat. A november 5-i Szent Imre-búcsút követően megnyitott tárlatok nemcsak a helytörténet iránt érdeklődőknek tartogatnak érdekességeket: azt is megmutatják, miként válhatnak a több évtizedes, olykor évszázados emlékek a mai fiatalok számára is élővé és személyessé.

A Bodor György Kultúrotthon emeleti kiállítótermében berendezett tárlatok két különböző korszakot és témát dolgoznak fel, közös bennük azonban, hogy mindkettő eredeti dokumentumokra épül. A Fiatal szívvel, erős hittel című kiállítás a gelencei ifjúsági szervezetek 20. század első felében végzett tevékenységét tárja fel, míg a Kékben megmarad egy első világháborús családi levelezésből merítve, a mai gyermekek alkotásain keresztül teremti meg a kapcsolatot múlt és jelen között.

Két padlásleletből állt össze egy közösség története

Kovács Attila, Gelence község jegyzője – a nagyközség falumúzeumának a szorgalmazója – a megnyitón elmondta: az ifjúsági szervezetek történetét bemutató gyűjtemény létrejöttében két szerencsés felfedezés játszott meghatározó szerepet. Az első 2023-ban történt, amikor egy régi ház megvásárlását követően értékes iratanyagra bukkantak. A dokumentumok között az egykori legényegylet működésére vonatkozó feljegyzések, jegyzőkönyvek és más írásos emlékek is voltak.

Az újabb felfedezés idén, húsvét előtt, nagypénteken történt. Egy másik gelencei ház padlásáról ezúttal a leányegylethez kapcsolódó iratok kerültek elő. A két gyűjtemény, valamint a helyi családok által rendelkezésre bocsátott fényképek és személyes tárgyak segítségével fokozatosan kirajzolódott, milyen szervezett közösségi élet zajlott a településen a múlt század első felében.

Kovács Attila hangsúlyozta: a mesterséges intelligencia és a digitálisan előállított tartalmak korában különösen fontosak a kézzelfogható történelmi bizonyítékok. A kiállításon nem utólag kitalált történeteket, hanem eredeti iratokat, korabeli feljegyzéseket és személyes emlékeket láthatnak az érdeklődők. „Ezek kézzel fogható, meg is tapintható dolgok” – hangsúlyozta.

A dokumentumokból kiderül, hogy Gelencén már az intézményesített egyesületi élet kibontakozása előtt is szerveződtek ifjúsági közösségek. A fiatalok pedagógusok irányításával színdarabokat tanultak be, kulturális rendezvényeket tartottak, és rendszeresen összegyűltek. A későbbiekben az Erdélyi Katolikus Népszövetség helyi szervezete, majd a KALÁKA leányegylet és a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete – szerk. megj.) legényegylet biztosított szervezett keretet a közösségi tevékenységnek.

A fennmaradt iratok arról tanúskodnak, hogy a színjátszás különösen népszerű volt. A fiatalok többfelvonásos darabokat vittek színre, az előadásokat pedig gyakran táncmulatság követte. A rendezvényeknek ugyanakkor szigorú szabályaik is voltak. Az egyik korabeli beszámoló szerint az alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében bizonyos mulatságokon megtiltották a szeszes italok kimérését, helyette málnaszörpöt kortyolgattak. A jó hangulat azonban a feljegyzések szerint így sem maradt el.

A leányegylet tagjai vallási és közösségi programokon, vezetőképzéseken vettek részt, emellett kézimunkát, háztartási ismereteket és más gyakorlati tudnivalókat sajátítottak el. A legények számára a mezőgazdasági ismeretek, a gazdálkodás és a közösségi felelősségvállalás kapott nagyobb hangsúlyt.

A kiállításon eredeti tagsági névsorok, meghívók, munkafüzetek, jelvények és ruhadarabok is láthatók. Különleges értéket képvisel egy fennmaradt leányegyleti szőttes ruhadarab, amely az egykori közösség viseletét idézi.

A személyes történetek közül talán az egyik legmeghatóbb egy befejezetlen kézimunkához kapcsolódik. Készítője mindössze 32 éves korában, három gyermekét hátrahagyva hunyt el, így nem tudta befejezni munkáját. Az alkotás azonban megmaradt, és évtizedekkel később az unokája fejezte be, aki személyesen már nem ismerhette nagyanyját.

A dokumentumok a második világháború éveinek nehézségeibe is betekintést engednek. Kovács Attila beszámolója szerint a negyvenes években a leányok sebesültápolási képzésen is részt vettek. A háború végével, majd az egyházi oktatás és az egyesületi élet korlátozásával fokozatosan megszűntek azok a szervezeti keretek, amelyek korábban meghatározták a falu fiataljainak mindennapjait.

Amikor a százéves levelek a gyermekek hangján szólalnak meg

A másik kiállítás egészen eltérő módon közelíti meg a történelmet. A Kékben megmarad című tárlat alapját Kovács Attila Ne sírjatok, mert a Jó Isten megsegít – Héjja István főhadnagy és családja levelei a Nagy Háborúból, 1914–1917 című könyve képezi. A könyv megjelent, néhány hét múlva be is mutatják – hangzott el a kiállításmegnyitón.

A több mint százéves levelezés egy család mindennapjait, aggodalmait, reményeit és a háború okozta megpróbáltatásait őrizte meg. A személyes hangvételű sorokból nem csupán a történelem nagy eseményei, hanem az egykori emberek érzései, félelmei és családi kapcsolatai is kirajzolódnak.

A történeteket a KreaKids Stúdió és a gelencei Jancsó Benedek Általános Iskola nyolcadikos tanulói dolgozták fel Babos-Máthé Réka szakmai irányításával. Az alkotók a cianotípia nevű, jellegzetes kék színű képeket eredményező eljárást alkalmazták.

A régi levelek részletei, családi fényképek és dokumentumok ezúttal nem csupán papíron jelennek meg: textilképeken, képkeretekben, pólókon, kapucnis pulóvereken, estélyi ruhán és képeslapokon is visszaköszönnek. A gyermekek saját elképzeléseikkel és alkotói megoldásaikkal adtak új formát a történelmi emlékeknek.

A kiállítás egyik különlegessége, hogy a látogatók nemcsak elolvashatják, hanem meg is hallgathatják az egykori levelek részleteit. A kihelyezett QR-kódok segítségével a diákok felolvasásában elevenednek meg a több mint száz éve papírra vetett gondolatok.

A munkában Ilyés Janka, Ilyés Anna, Lőrincz-Ugron Zselyke, Hegyeli Hermina, Király Balázs, Györffy Balázs, Imre Róbert, Fejér Adrienn, Cseh Dalma, Szakács Ármin, Néda Zalán, Kocsis Zsófia, Lukács Zsuzsanna és Gál Fanni vett részt. A QR-kódok elkészítésében Lőrincz-Ugron Etele, a rendezvény plakátjának megtervezésében Márton Viola nyújtott segítséget.

Babos-Máthé Réka a kiállítás kapcsán külön köszönetet mondott tanítványainak, akik vakációjukból, szabadidejükből és tanítási idejükből is áldoztak a közös munkára. Mint rámutatott, a projekt nem egyszerűen történelmi dokumentumok feldolgozásáról szólt. A gyermekek egy több mint száz évvel ezelőtt élt ember és családja történetével ismerkedhettek meg, miközben saját alkotásaikon keresztül fogalmazhatták meg, mit jelentenek számukra a múltból fennmaradt emlékek.

A két tárlat így egymást kiegészítve bizonyítja, hogy a helytörténet nem pusztán évszámok és megsárgult iratok gyűjteménye. Egy padláson felejtett dokumentum, egy megőrzött ruhadarab vagy egy régi családi levél olyan történeteket hordozhat, amelyek több nemzedéket is összekapcsolnak.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében rendezett kettős kiállítás november 13-ig látogatható a gelencei Bodor György Kultúrotthon emeleti kiállítótermében, naponta 9 és 14 óra között.