Tévhitek és tények a bioélelmiszerek fogyasztásáról
A bio- vagy vegyszermentes élelmiszerek iránti érdeklődés aranykorát éli napjainkban. A teljesen vagy részben mesterséges módon előállított élelmiszerekkel kapcsolatban egyre több az előítélet, holott a valóságban nehéz lenne elképzelni mai életünket például antibiotikumok nélkül, amelyek eredetileg maguk is természetes módon létrejött hatóanyagok voltak.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara által szervezett Science Espresso elnevezésű előadás-sorozat utolsó, nyolcadik bemutatóját dr. András Gábor az egyetem élelmiszer-tudományi tanszékének tanársegédje tartotta Téveszmék és félretájékoztatás az élelmiszerfogyasztásban címmel.
Amint előadásában kifejtette, napjaink táplálkozási szokásaiban kiemelkedő problémát jelent, hogy a fogyasztók számos megtévesztő információval találkoznak, és tulajdonképpen a mai napig nem létezik a bioélelmiszerekre vonatkozó pontos meghatározás. Amit biztosan tudunk: a többségnek ellenérzései vannak a túlzott vegyianyag-felhasználással szemben – ezt hívják kemifóbiának –, az előadó szerint azonban ennek hátránya, hogy sokan vakon bíznak a bioélelmiszer néven forgalmazott termékekben.
A kemifóbiások meggyőződése szerint a természetes eredetű tápanyagok és vitaminok hatásosak, míg a mesterségesen előállított, technológiailag kezelt, feldolgozott élelmiszerek nem.
„A szervezetünk azonban nem képes arra, hogy különbséget tegyen a természetes eredetű és a mesterségesen előállított vitaminok között. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek sok esetben jobban felszívódnak a gyümölcsökből, és arra is van példa, hogy az összetevők között szinergizmus lép fel, azaz az egyik komponens erősíti a másik hatását” – mutatott rá a szakember.
Mi a bioélelmiszer?
Az ilyen élelmiszerek alapjellemzője, hogy előállításuk során nem használnak mesterséges növényvédőszereket, műtrágyát vagy más vegyi anyagokat. A termesztéshez használt talajterületnek legalább két-három éven keresztül vegyszermentesnek kell lennie. Ahhoz, hogy ezt elérjék, a biotermesztés megkezdése előtt ennyi évig pihentetik a földet. Növényvédőszerek alkalmazása megengedett, ha azok teljesen természetes eredetűek, fontos szempont, hogy ezek ne szívódjanak fel a növényekbe, hanem csak azok felületén fejtsék ki hatásukat.
A bioélelmiszerek tehát organikus, bio- vagy más néven ökokörnyezetben termesztett vagy tenyésztett alapanyagokból készülnek. A biogazdálkodásban mindig fontosabb tényező a minőség, mint a mennyiség, mindamellett, hogy az alapanyagok feldolgozása és az asztalra kerülő termék előállítása során sem használhatnak fel az egészségre káros anyagokat.
A minőség, valamint a száz százalékban természetes anyagok felhasználása értelemszerűen költségesebb, mint a nagyipari körülmények között előállított műtrágya, szintetikus növényvédőszerek és gyógyszerek felhasználása a termékek előállításánál.
Egységnyi idő alatt kevesebb bioélelmiszert lehet előállítani, ráadásul nagyobb odafigyelést és törődést is igényelnek, cserébe magasabb tápanyagtartalommal bírnak, mint a nagyipari termékek.
Hogyan csapják be a vásárlót?
Ahhoz, hogy egy élelmiszer-előállító megszerezze termékére a bioélelmiszer minősítést, a fent említett kritériumoknak megfelelő terméket kell bemutatnia. Mivel azonban ezek előállítása költséges, egyes nagytermelők és forgalmazók megtehetik azt, hogy a minősítés megszerzése után nagyipari mennyiségben kezdik előállítani a biominősítést megszerző terméket. Ebben az esetben a minősítés csak marketingfogás, hiszen a szabályok betartásával képtelenek lennének nyereséges bioterméket előállítani nagy mennyiségben – hangzott el az előadáson.
Az egészséges táplálkozás egyik alaptétele, hogy a teljes kiőrlésű gabonából készült péktermékek jóval egészségesebbek, mint a finomított lisztből sütött kenyerek. Erre a tényre ugyan nem cáfolhatunk rá, azonban a növényvédőszerek alkalmazása miatt bizonyos esetekben a teljes kiőrlésű gabonából készült terméket is érdemes fenntartásokkal kezelni. A gabonák külső felületén ugyanis úgynevezett aflatoxinok telepedhetnek meg, amelyek a teljes kiőrlésű lisztben is előfordulhatnak, hiszen a felhasznált gabona külső rétegei, vagyis a korpa és a csíra is belekerülnek a termékbe. Az aflatoxinok egyébként a természetben előforduló, rágcsálókra és emberekre egyaránt veszélyes rákkeltő (karcinogén) mikotoxinok (gombamérgek), amelyeket penészgombák termelnek, és májbetegségeket, autoimmun betegséget, a szívet érintő gyulladásos betegséget és ételallergiát okozhatnak.
Természetes növényvédők
Ilyenek is vannak, biopeszticideknek is nevezik őket. Ezeknek a szereknek köszönhetően biztonságosan lehet bioélelmiszert „permetezni”. A biopeszticidek növényi illóolajok kivonásával készülnek. Azt az elvet követik, hogy a növények fejlődésük során olyan anyagokat termeltek, amelyek távol tartották a kárt okozó rovarokat, ugyanakkor magukhoz vonzották azokat, amelyek a beporzásnál segítettek. Egyes növényi illóolajok tehát rovarirtó, antinutritív, repellens vagyis táplálkozást, növekedést, tojáslerakást gátló hatásúak. Mivel illékony összetevőkből állnak, nem maradnak tartósan a növények felületén. Érdemes tudni, hogy egyes biopeszticideket már élelmiszeradalékként is alkalmazták.
A biopeszticidek másik csoportja bizonyos – főként Ausztráliában élő – pókfajok mérgének felhasználása. Mivel ez állati fehérje, teljes mértékben lebomlik. Nagy reményeket fűzhetnek hozzá, mivel a fehérjestruktúra megfelelő módosításával további kártevőket is elpusztíthatnak – ismertette a lehetőségeket az előadó.
Milyen trágyázás a jó trágyázás?
A műtrágya környezeti hatásaira nem is érdemes kitérnünk, hiszen előállításának és felhasználásának káros következményei ma már jól ismertek. Az állati eredetű, főként szarvasmarhák által termelt szerves trágya felhasználása is káros környezeti hatással jár: itt elsősorban az üvegházhatást előidéző túlzott gáztermelés (metán és szén-dioxid) jelent gondot.
A megoldás a biotrágyázás lehet, amelynek alkalmazása hosszú távon egyelőre csak kis területen hasznos, azonban innovatív és sokat kutatott terület. A biotrágyázás során olyan mikroorganizmusokat juttatnak a talajba, amelyek egyébként is részesei a talajéletnek, csak a mezőgazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen változások miatt a számuk jelentősen csökkent. Az általában folyékony halmazállapotú termékek a szó szoros értelmében nem trágyák, hiszen nem a lebomlásuk és felszívódásuk által, hanem élettevékenységükkel fejtik ki növénynövekedésre kedvező hatásukat.
Következtetések
Ha az észszerűség határain belül maradunk, értékes, jó minőségű termékek állíthatók elő, amelyek friss áruként helyi értékesítésre kiválóan alkalmasak. Gyógy- és fűszernövények esetén – amikor a feldolgozás során a hatóanyagokat dúsítják – a növényvédőszer-mentes termesztés kifejezetten előnyös lehet. Ugyanakkor szükséges a biotermékek szigorú ellenőrzése, mivel a magasabb eladási árak csábítóak a hamisítók számára, és csalással indokolatlanul magas profit érhető el.