Az online oktatás körüli kérdések, helyzetek cseppet sem mondhatóak egyszerűnek. Bár az iskola szeptemberben elkezdődött, mégis csonka első félévről beszélnek a pedagógusok. Gyereknek, szülőnek, tanárnak lenni ebben az időszakban még annyira sem könnyű feladat: sok türelemmel, erőfeszítéssel és lemondással jár minden napot így megélni és túlélni.

Kézdivásárhelyi pedagógusokat kerestünk meg, közöttük olyanokat is, akik gyermeket nevelnek, így munkájukban és szülőként is meg kell állniuk a helyüket. Ők meséltek a Maszolnak az aktuális időszakról, arról, hogy mennyire látják hatékonynak az online munkát, mi a legnehezebb számukra, illetve miben bíznak a jövőre nézve.

Megtalálni az egyensúlyt a szakma és az anyaság között

Szentgyörgyi Noémi-Erzsébet óvónő, négy gyermek édesanyja szerint az új helyzetben az a legaggasztóbb, hogy az online oktatási rendszer nem elég hatékony, ugyanakkor az is kétségeket támaszt benne, hogy tudja, a gyermekeknek nem kellene képernyő előtt ülniük, az iskola most mégis erre kényszeríti őket.

„Édesanyaként és óvónőként is igyekszem optimistán látni ezt a borzasztó nehéz időszakot, hisz a gyerekek a társaiktól, barátaiktól, pedagógusaiktól vannak elszakítva, valamint az iskolai, óvodai élet egyedi hangulatától, szépségétől. Nem találom hatékonynak ezt az online rendszert, ami a képernyő előtt ülést illeti és feltételezi, idáig ettől óvtuk gyerekeinket. A pedagógusok nagyon jól végzik a dolgukat, nem erről van szó. Azonban a technikai nehézségekkel való küszködés miatt sok gyerek kudarcként éli meg ezt az időszakot. Két iskolás és két óvodás gyerek édesanyjaként, óvónőként minden napunk egy-egy tragikomédia. Jó lenne minden pillanatát megörökíteni és majd egyszer visszanézni, amikor már vége, hogy egyszerre sírjunk és kacagjunk” – fejtette ki a négygyermekes óvónő.

Példaként felhozott egy mindennapi esetet: a két iskolás gyereknek online órája van, az apának esetleg online gyűlése.„A két óvodás gyermek ugye nem némul meg erre az időre, elmenni nem merek velük, hisz szükség lehet rám. Nekem a tíz éves fiam mutatta meg, amikor a tanfelügyelőnő tartott online gyűlést, hogy hogy láthatom egyszerre mind a 48 kolléganőmet. Háromszobás a lakásunk, kérdés, mit kell vásárolnunk a laptopon kívül, mert a tablet nem a legjobb eszköz a Google Meet-ekhez, wifi router, fülesek, jobban záró ajtók, jó lenne még két szoba, hogy ne vonják el az osztálytársak figyelmét az ovis testvérek tevékenykedései” – részletezte a nehézségeket Szentgyörgyi Noémi-Erzsébet.

Elsősorban a gyermekei nyugodt, vidám, kiegyensúlyozott édesanyja szeretne lenni, és annak örülne a legjobban, ha képernyőmentesen játszana a négy gyermek, bújócskáznának, társasjátékoznának. Az is nagy nehézséget jelent a munkájában, hogy nem minden gyermek családja engedheti meg magának a digitális eszközöket. A hátrányos helyzetű családból származó gyerekeknek nyomtatott lapokon adják ki a feladatokat.

„Szívem szerint nem terhelném a szülőket, de kötelességünk felajánlani a foglalkozásokat, főleg azért, mert az iskolába készülő gyerekeknek nagyon fontos dolgozni. De azzal nem értek egyet, hogy a szülők fáradtan, kimerülten, ingerülten kínozzák a gyerekeiket. Semmi jó nem származik abból. Gyűlölöm magam, ha a gyerekemre felemelem a hangomat, amikor nem ért valamit. Mindenkinek nagyon nehéz ez az időszak. De hiszem, hogy túl leszünk rajta. Fő az optimizmus és a humorérzék, hogy minden nap új erőnk legyen” – összegezte a pedagógus.

A családi élet és a munka egyformán kihívás

 „Egyik lányom harmadikos, a másik ötödikes. A feleségem angolt tanít heti 19 órában, én pedig iskolaigazgató vagyok, van egy kilencedik, valamint egy tizenkettedik osztályom, akik érettségire készülnek” – vázolta fel a családi és szakmai helyzetét Bejan András, a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatója, történelemtanár.

Mint mondta, a munka és a családi élet felosztását úgy oldották, hogy a felesége és a gyermekek otthon vannak, órarend szerint tanulnak, míg ő bejár az iskolába. Mindezzel együtt nem érzi hatékonynak sem a saját, sem a családtagjai munkáját, tanulását. Az igazgató-történelemtanár szerint az online oktatási rendben a legnehezebb a számonkérés, hiszen a mindennapi tanulásra fordított idő elmarad a gyerekek esetében. Tapasztalatai szerint csak azt jegyzik le, amit  később be is kell mutatniuk, de az esetek többségében a tudásuk hiányos és felületes.

„Igazgatóként azt tudom mondani, hogy amit elvárunk, elvárok a tanároktól, megvalósul. Iskolaszinten egységes platformot használ mindenki, a tanórák 98 százalékát megtartják, ezt rendszeresen ellenőrzöm. Az óráinkra való készülés azonban időigényes, mert mindent vizuális formában is meg kell mutatnunk a diákoknak, különben unalmasak vagyunk. A legnagyobb problémát rendszerint a 0-4-ik osztály okozza, hiszen esetükben szülői segítség nélkül nem sok mindent lehet megvalósítani, ezt az otthoni tapasztalatok alapján is állítom. A délutánok pedig tanulással telnek nálunk is. Mi szerencsések vagyunk szakmabeliként, de még így is nagyon nehéz” – mutatott rá Bejan András.

Ahány osztály, annyi felkészülés

Simon Anikó magyartanár, tizenegy osztálya van, és mindegyik csoportnak külön készül leckékkel, tananyagokkal, másodiktól egészen a nyolcadikosokig.

„Hirtelen dobtak be a mély vízbe, s úszni magunknak kellett megtanulnunk. A múlt tanévben a Zoom alkalmazást használtuk oktatási felületként, ettől a tanévtől viszont áttért az iskola a G-Suite platformra. Minden új volt nem csupán számunkra, hanem a diákok és szülők számára is. Próbáltam minden csínját-bínját kitanulmányozni az alkalmazásnak, ami részben sikerült is. Mégis néha azt érzem, hogy egy-egy tanóra fabatkát sem ér, hiába próbálom kézzel-lábbal magyarázni az új tananyagot. Heti 28 órám van, 40 percesek az online órák, de olyan is van, hogy este 11 órakor még a laptop előtt ülök, és vagy a platformra feltöltött házi feladatokat ellenőrzöm, vagy éppen oktatóanyagot készítek nekik” – ismertette a munka összetettségét Simon Anikó.

Mint mondta, a korosztályok között nagyok a különbségek: a másodikosok 10 perc után már kezdenek ásítani, veszítik el a figyelmet, de ha a tanár rákérdez az elmondottakra, többé-kevésbé jól válaszolnak. A nyolcadikosoknál ez pont fordítva van: szinte maximálisan koncentrálnak az órán, mégis, ha kérdést tesznek fel nekik, félve válaszolnak.

„Állunk elébe a kihívásoknak, minden pedagógus próbálja a legtöbbet kihozni magából, de azért titokban reméljük, hogy nem tart hosszasan ez az állapot, s nemsokára minden visszaáll a régi kerékvágásba” – osztotta meg velünk reményeit a pedagógus.

Vannak jó oldalai is az online oktatásnak

Domokos Bíborka három kézdivásárhelyi tanintézményben is művészettörténelmet és rajzot tanít. Elmondása szerint vegyes érzések kavarognak benne, mivel véleménye szerint napjainkban a technika használata elkerülhetetlen, és előnyünkre is válhat a gyors ütemű fejlődés.

„Igyekszünk kihasználni a helyzet adta előnyöket, bizony, ilyenek is vannak. Különböző platformok használatát sajátítjuk el, érdekes, hasznos online képzéseken, előadásokon veszünk részt, képek, videók, játékos feladatok, bemutatók sokaságát továbbítjuk pillanatok alatt diákjaink felé. Ugyanakkor éppen ezek az előnyök jelentik egyben az árnyoldalt is. Hosszú, a testünket és lelkünket kicsit sem kímélő órákat töltünk számítógépek, laptopok, tabletek, okostelefonok képernyőjére tapadva, miközben személyes kapcsolataink, társasági énünk, való világunk egyre távolodik” – mutatott rá a tanár.

Véleménye szerint egyre hatékonyabban működik az online oktatás: március-június folyamán még előfordult, hogy egy osztályból mindössze négy tanulóval sikerült kapcsolatba lépnie. Új megoldásokat keresnek, hatékonyabb módszereket, eszközöket, platformokat próbálnak használni, és ez maga után vonja a javulást. Viszont szerinte ez közel sem azt jelenti, hogy nincs már hova fejlődni, bőven akadnak még megoldandó problémák.

„Három iskolában tanítok, heti 21 órában, 8-12. osztályokat. Gyakran éjszakába nyúlóan keresgélek használható képek, videók, megoldások után, vagy tananyagot, feladatot készítek elő és versenyt futok az idővel. De nem szeretnék panaszkodni, sokan ugyanezt két-három gyerek mellett oldják meg, szóval biztosan nem lehetetlen a jó időbeosztás, talán csak nekem nem erősségem. A legnehezebb az, hogy folyamatosan napirenden kell lennem három különböző iskola működésével, eseményeivel, feladataival. Követni a történéseket e-mailben, Classroomban, Messengeren és WhatsAppon. Számomra megterhelő összehangolni ezeket főleg úgy, hogy közben úszom az átnézésre váró üzenetekben, hiszen közel 500 diákot tanítok. Néha még a technika ördöge is ellenünk dolgozik: „nem megy a kamerám!”, „nem hallok semmit!”, „akadozik!”, „nem tudom feltölteni!”, „kidobott!”, „lefagyott!”, és még sorolhatnám” – részletezte az online iskolai mindennapokat.

A diákokról korosztálytól függetlenül az a véleménye, hogy kellő komolysággal, tudatosan és lelkiismeretesen állják a sarat. Tapasztalata szerint azon tanulók esetében akadnak gondok, akik az offline oktatás során sem tanúsítanak érdeklődést az iskola iránt. Ugyanakkor minél kisebbek a tanulók, annál több figyelmet, útbaigazítást igényelnek, erőteljesebb a gyermeki lelkesedésük, érdeklődésük, majd ahogy egyre nőnek, önállóbbá, tudatosabbá válnak. Ez az online oktatáshoz való hozzáállásukban is megnyilvánul.

„Sokan okostelefonon vannak jelen az online tanításban. Nekik bizonyára nehezebb dolguk van, figyelmesebben kell követniük az eseményeket. De sajnos még mindig tudok olyan tanulókról is, akiknek eszközhiány következtében nincs lehetőségük részt venni az órákon. Bízom benne, hogy lassan ezek a problémák is megoldódnak, ahogy abban is, hogy a jelenlegi állapot minél előbb rendeződik, és úgy tekinthetünk majd vissza rá, hogy bármilyen rossz is volt, tanultunk belőle, fejlődtünk általa” – osztotta meg véleményét Domokos Bíborka.

Hátrányban a nulladikosok és az elsősök

Kézdivásárhely polgármestere, Bokor Tibor korábban a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatója és fizikatanára volt. Elmondása szerint hátrány, hogy az intézkedéseket meghozó stratégiai csoportban csak egészségügyi szakemberek és politikusok vannak, hiszen a döntéshozatalba gazdasági szakembereket és pedagógusokat is be kellene vonni.

„Nagyon sok az egymásnak ellentmondó intézkedés, sokszor mi magunk sem tudjuk, mi lenne a legjobb döntés. Tavaly a nulladikosok a második félében már online oktatásban részesültek, ők most elsősök, és ismét online zajlik a tanításuk. Őket most kellene megtanítani írni, olvasni, ami nem a szülő feladata. Ha ez a periódus kimarad az életükből, mi lesz ebből a generációból? Valaki gondolt erre?” – tette fel a kérdést az elöljáró, aki állítja, nyomást kellene gyakorolni a döntéshozókra, hogy a hagyományos tanítás újraindulhasson.

(Címlapkép: Pixabay)