Hagyományos hazai, papírvékony francia, duci kis amerikai vagy élesztős orosz – bármelyikre is esik a választás, sokkal finomabb végeredmény érhető el, ha palacsintasütési tudományát tökéletesíti a konyhában tevékenykedő. A liszt, a serpenyő, a zsiradék kiválasztása mind-mind olyan tényező, ami nehezítheti vagy könnyítheti a palacsintakészítést – írja a mindmegette.hu portál.

Mindent a lisztekről

A liszt nemcsak a palacsintatészta állagát, hanem az ízét is meghatározza, ezért tanácsos minél többet kipróbálni belőle: a búzaliszt világos, jól süthető tésztát eredményez; a hajdinaliszt enyhén diós ízű, gluténérzékenyek számára ideális; a teljes kiőrlésű liszt karakteres ízű, ami jól passzol a sós palacsintákhoz és pikáns töltelékekhez, ugyanakkor barnás tésztát ad; a tönkölyliszt pedig kellemesen édeskés, hosszan tartó teltségérzetet eredményez, fehér és teljes kiőrlésű változatban is kapható.

Az is kulcsfontosságú, hogy miként készül a lisztből a massza: sütés előtt jó pihentetni 15 percet a bekevert alapot, mert így kellőképpen összeáll a palacsintának való. A tej pedig segédeszközként szolgál: lazíthatja, ha nem elég folyós az állaga. 

Lényeges a serpenyő

Alapszabály, hogy a palacsintasütőben kizárólag palacsinta sül. Ez lehet öntöttvas, amelynek patinája kevés zsiradékon is meggátolja az aranyszínűre sülő palacsinta letapadását, ráadásul nagyon finom ízt kölcsönöz. A nagymamáktól örökölt súlyos darabokat meg kell becsülni, hiszen az újonnan vásárolttal megannyi problémába ütközhet az ember: az első használat előtt tanácsos jól bekenni olajjal, majd kiégetni a serpenyőhöz mellékelt utasítás szerint. A tapadásmentes megkönnyíti a konyhában tevékenykedők dolgát, ugyanis a kerámia- és a teflonos serpenyő könnyen tisztítható, és a bevonatnak köszönhetően nem ragad le benne a palacsinta.

Célnak megfelelő zsiradékot használni

A vaj kiváló az édes palacsintákhoz. Nem érdemes túlhevíteni, és a palacsintát közepes tűzön kell sütni, máskülönben megbarnul. Az olaj, ha semleges ízű  (napraforgó, repce) vékony réteget képez a palacsintán, és azt is megakadályozza, hogy az előre kisütött darabok összeragadjanak a tányéron vagy a fagyasztóban. A vajzsír (olvasztott vaj) rendelkezik a vaj minden jó tulajdonságával, de lényegesen jobban bírja a magas sütési hőmérsékletet.

Palacsintaforgatás

A profi forgatáshoz érdemes óvatosan elválasztani a palacsinta alját a serpenyőtől, majd fedőt tenni a serpenyőre, és ezt követően lendületesen megfordítani. Ilyenkor kicsit meg is rázható, hogy a palacsinta biztosan a fedőre essen. Ezután könnyen visszacsúsztatható a fedőről, hogy a másik oldala is megsüljön.

Vészhelyzet

Van néhány tipikus hiba, amely egyszerűen orvosolható. Ha a palacsinta leragad, akkor előfordulhat, hogy túl kevés a zsiradék a serpenyőben, ugyanis annak egyenletesen kell bevonnia a teljes sütési felületet. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy nem megfelelő a palacsintasütő, ezért a biztos megoldás az, ha teflonos vagy kerámiabevonatú serpenyőt szerez be az ember.

A túl keményre sikeredett palacsinta is általános hiba: 10 dkg liszthez elég 1 db tojás. A massza pedig lazítható szódavízzel vagy buborékos ásványvízzel is, és fontos betartani a 15 perc pihentetési időt.Az odaégett palacsinta ugyancsak gyakori, ami abból ered, hogy sütéskor túlhevül a vaj. Ilyenkor ajánlatos kitörölni a serpenyőt, és friss zsiradékot tenni bele, még jobb, ha vajzsírt vagy olajt használ a sütögető.