„Ameddig az én házamban laksz, és az én kenyeremet eszed, azt teszed, amit mondok” – harsogja a legtöbb szülő, ha kamasz gyermekével vitába száll. Pedig a „ne puszilj, ne szólj hozzám, ne mondd meg, hogy mit tegyek” beszólásokra nem kedvező válasz a parancsolgatás. Helyette türelem, kevesebb rámenősség és több megértés szükségeltetik, hiszen, ha tinédzser korszakát éli a gyermek, akkor a teljes családot megviseli a megannyi változás – vélekedett Szalay Zsuzsanna pszichológus, akit a kamaszkor testi-lelki megpróbáltatásairól és a szülő feladatáról kérdeztünk.

A serdülő határokat feszeget: nem találja önmagát saját bőrében, a megnövekedett végtagok és csetlés-botlás próbára teszi őt, nem beszélve a pattanásokról, a megjelenő testszőrzetről, a hangváltozásról, a mellek és csípő megnagyobbodásáról – nem csoda, hogy szülei felé „gorombán”, elutasítóan közeledik. Olyan harc a kamaszkor az ember életében, amit egyszerre vív meg a szülő és a gyermek, mert a „kicsi édes, egyetlen szóra ugró csemete” hirtelen kaktusszá alakul, és a kortársakat kezdi dicsőíteni, miközben anya és apa ódivatúvá, őskövületté válik – magyarázta a szakember.

A második születés kora

Napjainkban a kamaszkor kezdete már 8 éves kortól is megfigyelhető: a gyermekek ilyenkor a legkülönfélébb testi változásokon esnek át. A 8-9 éves kislányok között már jócskán akadnak olyanok, akik megélik első menstruációjukat, és a hasonló korú kisfiúk is szembesülnek az első magömléssel, a merevedési helyzettel és nedves álmokkal. Nem jellemző minden gyermekre a koránérés, ugyanis akadnak későn érő tinédzserek is, ők azok, akiknél 13-14 éves korban jelentkeznek a testi változások.

Testi, hormonális és pszichés átalakuláson egyaránt átesnek a serdülők, akiknek a megnövekedett testsúly, testzsír, csípő, combok és mellek mellett a testszőrzettel, a pattanásokkal, a mutálással, a vágyakkal is meg kell küzdeniük, közben pedig folyamatos belső vívódásban élnek, mert keresik, hogy kik ők valójában, mi a feladatuk és hol húzódnak a határaik.

A lányoknak sokkal nehezebb a dolguk, hiszen a társadalom által képzeletükbe sulykolt karcsúságideál a kidomborodott mell és megnövekedett csípő megjelenésével egyszersmind tovaszáll, nem ritka tehát, hogy komplexusokkal küzdenek. A fiúk testük megváltozására nagyrészt örömmel tekintenek, mert a megnövekedett, izmosodott karok, a mély hang, a testszőrzet és a magasság közelebb viszi őket a társadalmilag istenített férfiideálhoz.

A szakember közlése szerint kutatásai alapján elmondható, Erdélyben is uralkodó trend, hogy a fiúknak könnyebben megy saját testük elfogadása, a lányok azonban szorongóbbá válnak, mert nem felelnek meg a média által közvetített „normáknak”. A szorongás pedig gyakran odáig fajul, hogy tehetséges, sikeres lányok válnak szégyellőssé, mert szélesebb a combjuk, nagyobbacska a csípőjük, alacsonyabbak, és nem úgy néznek ki, mint „a nő”.

Legyen azonban könnyedebb vagy elkeserítőbb a változás, egy bizonyos: a csemeték, ha előzetesen nincsenek felkészítve a rengeteg furcsaságról, roppant megijedhetnek, mikor először találkoznak a vérrel, a testnedvekkel, a fájó pattanásokkal. Gyakori, hogy azok a kislányok, akiket édesanyjuk nem készített fel a menstruációra, az első vérzést betegségként értelmezik, és azok a kisfiúk, akik nem tudnak a magömlésről és az éjszakai álmokról, azt feltételezik, hogy éjszakánként az ágyba vizelnek – ezért szükséges a szexuális nevelés, és az őszinte tabumentes kommunikáció, vélekedett Szalay Zsuzsanna, hozzáfűzve, hogy megfelelő viszonyulással sok kamaszkori trauma megelőzhető.

A kamaszkor az élet egyik legnehezebb periódusa, Vekerdy Tamás pszichológus szerint a második születés kora. Ebben az időszakban viszont nemcsak a test módosul, hanem a serdülő felfogása és érzései is érnek: foglalkoztatni kezdi a gondolat, hogy ki ő valójában, és amellett azon is töprengeni kezd, hogy, milyennek látják társai, mennyire tűnhet menőnek, és próbálja felfedezni, hogy olyan lehet, mint amilyennek a szülei látják, vagy inkább arra az embertípusra hajaz, amilyennek barátai állítják be. Mivel folyamatos tűnődés, gondolkodás és fizikai átalakulás kíséri, a serdülő a végletek korát éli, a nagy belső lelki harcok háborúját vívja.

 „Nem nyomulok, de tudd, hogy bármit megbeszélhetsz velem”

Szalay Zsuzsanna kiemelte, a szülőnek fontos megértenie, hogy a kamasz a már nem gyermek, de még nem felnőtt kategóriába tartozik, tehát ennek alapján kell szólnia hozzá. A veszekedés és a harcba szállás nem hatékony stratégia, ugyanis minden egyes tiltásra és nyomulásra daccal válaszol a serdülő, örömforrás számára, ha a „még azért sem” módszerrel bosszanthatja a szülőt az eltiltást, fenyegetést, kioktatást követően.

Hatásosabb, ha a szülő a kamaszkor eljövetelével jelzi gyermekének, hogy nem nyomul, és biztosítja arról is, hogy bármikor ott van, ha szükség volna rá. Így is sok konfliktust eredményez a felnőtté válás, mert a kamasznak meg kell tapasztalnia, hogy hol vannak a határok. Feszegeti a gyermekkorban felépített családi szabályokat, próbálja megtapasztalni, hogy meddig mehet el, ezért célszerű nyugodt hangnemben leszögezni, hogy milyen határok maradnak érvényesek a serdülőkorra is, és melyek azok, amiket újratárgyalhatnak, enyhíthetnek, fölülírhatnak. Ha a szülő megnyugtatja gyermekét arról, hogy érti, kamaszkori dolga a lázadás, a tapasztalatgyűjtés, az útkeresés, és az, hogy mindent ellökjön magától, ami a gyermekkorban jó volt számára, máris mélyebb kapcsolatot épít ki a lurkóval.

Szülőként fontos felkészülni arra, hogy a gyermek serdülőkorától kezdve többet ad kortársai és barátai véleményére, mint apjáéra vagy anyjáéra, mert szüleit ebben a periódusban ódivatúnak látja. A kamaszok alig hallgatnak a felnőttekre, mert az hajtja őket, hogy „amit az ősök mondanak, lejárt duma”, ezért a meglepő testi módosulásokat, az első szerelmet és az első szexuális élményt is hajlamosabbak barátaikkal megvitatni.

A szakember tapasztalatai szerint miután a szülő tudatosítja magában, hogy gyermeke „elfordult” tőle, bepánikol, mert azt érzi, a csemete olyan emberek és társaságok hatása alá kerül, amit ő már nem tud kontrollálni. Viszont meg kell értenie, hogy ez az élet rendje, és nem azt jelenti, hogy bármit is elrontott volna a gyermek nevelésében, ellenkezőleg, éppen arról tanúskodik, hogy a gyermek egészséges ütemben fejlődik.

Ebben az időszakban nagy jelentőséggel bír az, ha a szülő partnerként tudja megtartani gyermekét, ugyanis a pszichológusok úgy vélik, csupán serdülőkorig lehet „nevelni” a csemetét, onnantól kezdve már csak társa lehet a szülő. Eredményesebb, ha ilyenkor nem hagyja el lázadásra felhívó mondat az anya vagy apa ajkát, hanem inkább arra fókuszálnak, hogy elérhetőeknek mutatkozzanak, mindezt természetesen nyomulás nélkül: a „mostanában nem beszélsz velem” lelkiismeret-furdalás keltése, és a „miért a barátaiddal osztod meg a titkaid?” felhányás eltaszítja a serdülőt.

Viszont, ha háttérből érdeklődnek, tudomásul veszik, ha gyermekük arra kéri őket, hogy hagyják magára, óvatosan érdeklődnek, és biztosítják a gyermeket arról, hogy mindent megbeszélhet velük, könnyebbé válik a kamaszkori harcok megvívása. Hiszen bármit is tesznek annak érdekében, hogy kishercegnőiket, kiskirályfiúkat megóvják, nem zárhatják be a hetvenhetedik szobába. Ellenkezőleg: engedniük kell serdülőjüknek, hogy jómaga fedezze fel a világot, megtapasztalja az örömöket és a csalódásokat, mert független, önálló emberi lénnyé csak ezáltal alakulhat a gyermek – hangsúlyozta a pszichológus.

„Ittunk a buliban, és megtörtént. Nem volt nagy dolog a szex”

Kamaszkorban a hormonok miatt fellobban a szexualitás iránti vágy, és ezzel együtt a vágyhoz való viszonyulás is megmutatkozik: ha a serdülő olyan családból származik, ahol tabu a szexualitás, szégyenérzettel társul a vágyakozás, akkor jómaga is lelkiismeret-furdalásokkal éli meg állapotát. Ilyenkor a legtöbb fiatalban megfogalmazódik a kérdés, hogy el kell-e fojtaniuk, vagy inkább ki kell élniük a vágyat, és pontosan mi is a vágy? Maga a szerelem, vagy a szerelem érzete és a vágyakozás különbözőek – világosított fel Szalay Zsuzsanna.

Hozzátette, a testi érés nem téveszthető össze a lelki érettséggel. Bár lányok esetében a menstruáció arról tanúskodik, hogy készek egy emberi lénynek életet adni, még nem jelenti azt, hogy lelkileg is felkészültek a szexuális kapcsolatra. A menstruáció ugyanis korábban érkezik, mint évtizedekkel ezelőtt, és a 11-12 éves kislányok többsége átesik első vérzésén, ezért is jó, ha a szülő felvilágosító jellegű, ismeretterjesztő könyveket vásárol gyermekeinek, ugyanis a fiúk és a lányok esetében is több gondot megold, ha ábrákon és részletes magyarázatokon keresztül értesülnek a nemi érés folyamatairól.

A könyv átadását követheti, hogy a szülő megnyugtatja gyermekét, ha kérdései adódnának a könyv kapcsán jelezheti, jómaga nyitott rájuk,  de óvakodnia kell attól, hogy az efféle beszélgetéseket ráerőltesse gyermekére. A lányokat rendkívül érdekli a téma: tudniuk kell, hogy mi a menstruáció jelentősége, hogy mit és hogyan használhatnak, hová dobhatják a betétet és a tampont, miként kell tisztálkodniuk ezekben a napokban, hogyan zajlik menstruáció alatt egy tornaóra, úszás vagy kirándulás, tehát mindamellett, hogy anyjuk felvilágosítja őket, az is célravezető, hogy évente egyszer nőgyógyászati konzultációra menjenek.

Mindez azért fontos, mert a „mai fiatalok” máshogyan közelednek a szexualitás felé, és az elmúlt időkhöz képest gyakori, hogy az orális szexuális szexet laza játékként fogják fel, mintsem szexuális aktusként tekintenének rá – figyelmeztetett Szalay Zsuzsanna, majd arról is beszámolt, hogy régebben átlagosan 17-18 éves korukban estek át a fiatalok az első szexuális együttléten, mostanság viszont 13-14 éves korukban teszik ugyanazt.

Többen buliban, alkohol hatása alatt veszítik el szüzességüket, és gyakran az osztálytársaikkal, mert „sürgeti őket az idő”, nem szeretnének az osztály utolsó szüzeinek maradni, nem beszélve arról, hogy az iskolában a „jó nőci” és „menő csaj” címkéket sokszor azok kapják meg, akik idejekorán bevállalják a szexuális kapcsolatot. Ezért is fontos iskolai keretek között beszélni a szexualitásról – nyomatékosította a szakember, aki tinédzserekkel való munkája során arra döbbent rá, hogy az orális szex és a petting megszokott, lassacskán semmi jelentőséggel nem bír köreikben. Túl könnyen, felkészületlenül és felvilágosítás híján kezdik felnőtt életüket, és legtöbbször még a védekezéstől is eltekintenek: könnyedén váltják partnerüket, és a gyakoriságot is felgyorsítják a serdülők.

Holott az lenne helyénvaló, ha azzal kezdenék szexuális életüket, aki iránt vágyat éreznek, és már azelőtt barátként tekintettek rá: tudnak beszélgetni, őszintén mesélni a „ciki” dolgokról is. Az első szexuális együttlétnek különleges élménynek kellene lennie, és nem egy olyan dolognak, amit könnyűszerrel bárkinek odavetnek – vélekedett Szalay Zsuzsanna, akinek meggyőződése, hogy a pornográf tartalmak befolyásolják elhamarkodott döntésükben a kamaszokat.

Az orális szex megszokottá válik, a fiúk agresszívabban próbálnak hódítani és megkaparintani, a lányok pedig nem bírnak alkalmazkodni a fiúk elvárásaihoz, mert az számukra nem jó. Az első szexuális élményt – legyen az felemelő vagy traumatikus – rendszerint nem szüleikkel beszélik meg, hanem barátaikkal, mert legtöbben érzik, hogy szüleik számára kényes a téma.

Ezen pedig változtatni kell: tabumentes, előítéletek nélküli hozzáállásra van szükség, és iskolai keretek között zajló szexuális nevelésre is, ha azt akarjuk, hogy a gyermek a megfelelő időben, elfogadható körülmények között az alkalmas partnerrel essen át élete első szexuális élményén – világított rá a szakember.