Hogyan kapcsolódhat az anya „akkora vagyok, mint egy bálna” kijelentése ahhoz, hogy a gyermek megvetendően tekint a testére? Hát a pelenkázás közbeni undorodó reakciók ahhoz, hogy a gyermek később selejtesnek érzi magát? Miként eredményeznek a gólyamesék szülinapi zsúrokon, iskolákban titkon megnézett pornófilmeket? Szalay Zsuzsanna pszichológust a szexuális nevelés fontosságáról kérdeztük. Az alapokat a zavarba ejtő gondolatok és kérdések tisztázásával, valamint tanácsokkal jártuk körül.

Nemrégiben nagy port kavart a közösségi médiában egy anyuka panaszlevele, amelyet Gyerekeink és a pornó: hogy került az 5 éves szájába a szomszéd fütyije? címen osztott meg ismerőseivel. A levél tömören arról szól, hogy a nagyobb gyermekek a kisebbeket bevonva próbálják ki mindazt, amit a pornóoldalakon és az eléjük gördülő felnőtt tartalmakban látnak. Gyakran a kisebbek heccelésére, ijesztgetésére mutogatnak olyasmit nekik, amit nem bírnak feldolgozni életkori sajátosságaik miatt.

A megoldás abban rejlik, hogy a kíváncsiskodó gyermeket nem elzavarva, hanem kérdéseire válaszolva kell felvilágosítani arról, miként működik az emberi test, mi a szerepe a női és férfi nemi szervnek, hogyan szükséges óvni azokat, és miért nem jó kipróbálni a látottakat – véli Szalay Zsuzsanna pszichológus.

Mikortól kezdhető a szexuális nevelés?

Már magzati korban kikristályosodni látszik a szexuális identitás. Az, hogy bizonyos személyek miként élik meg a későbbiekben nemi identitásukat, attól is függ, hogy az anya hogyan viszonyult magzatához, miután megtudta, milyen nemű gyermeket vár. Amint az ultrahangnak köszönhetően világossá válik, hogy fiút vagy lányt várnak a szülők, kialakul egyfajta érzelmi viszonyulás a babához, amit jómaga is érzékel az anyaméhben. A szexuális identitást a születés után az is befolyásolja, hogy miként viszonyulnak a szülők a csecsemő testéhez: szeretettel, feltétel nélküli elfogadással érintik, vagy alkalomadtán undorral, haraggal közelítenek babájuk felé – ismertette a szexuális nevelés és a testhez való viszonyulás összefonódását a pszichológus.

A szakember elmondása szerint kulcsfontosságú szerepet játszik a szülők reakciója és viszonyulása abban, hogy a gyermek később miként tekint saját testére: ha azt látja, hogy az anya undorral pelenkázza, vagy szidást kap, amikor nem bírja visszatartani a székletét és a vizeletét, arra fog következtetni, hogy ő selejtes, nem elfogadható, nem szerethető. A gyermek a testet érzékeli, ezért a testén keresztül azonosítja magát, azaz testként határozza meg önmagát. Ha a teste elutasítást, szidást kap, akkor azt megélése szerint ő maga kapja.

A testről kialakított negatív képet az is nehezíti, ha a gyermek megtapasztalja, anyja nem tekint elfogadással saját testére sem: az „akkora vagyok, mint egy bálna” kijelentések, vagy az önmagát folyamatosan lekicsinylő mondatok azt közvetítik a csemete felé, hogy a test utálatos, rossz, nem szerethető. A szülők felelőssége hatalmas, hiszen a saját szexualitásukhoz való viszonyulásuk egyértelműen visszatükröződik a gyermek szexualitásához való viszonyulásában. A negatív és pozitív hozzáállás egyaránt befolyásolja a csemete ismereteit, alakuló énképét.

Vannak olyan családok, ahol a meztelenséget is lazán kezelik: a gyermeknek megengedik, hogy zuhanyzás közben nézze a szülőket, érdeklődjön a látottakról. Jó, ha a szülő fesztelenül, oldottan tud beszélni a testről és a szexualitásról, ehhez azonban arra van szükség, hogy saját szexualitásával egyensúlyba kerüljön – vallja a szakember. Kiemelte, akkor tudja a szülő jól venni a szexuális nevelés akadályait, ha tisztában van azzal, hogy miként alakult saját szexualitása, milyen tényezők befolyásolták jó vagy rossz irányba, és mindemellett jól érzi magát a testében, pozitívan viszonyul önmagához.

Hogy születtem én?

Babakorban az apró rezdülésekre figyelni kell, hiszen minden egyes mondatnak, tettnek üzenetértéke van. Ahogyan cseperedik a csemete, egyre több kérdést tesz fel, hogy a világot megismerhesse, és ebből nem marad ki a saját teste iránti érdeklődése sem. Négy éves korában éri el kíváncsiságának csúcspontját a szexuális érdeklődése, eddig a korig már megkérdezi, hogy mi van a lába között, mire használható az, miért van a testvérének vagy a szüleinek másmilyen, hogyan lett, miként került az anyja pocakjába. Szalay Zsuzsanna nyomatékosította, a jó szülő elfogadó és szeretetteljes az ilyen helyzetekben: a gyermek kérdéseit, szintjének megfelelően válaszolja meg.

Azaz nem bonyolódik anatómiai ismeretekbe, ahogyan méhecske-történetekkel vagy gólya-mesékkel sem tereli el az apróság figyelmét. Hanem azt mondja: „anyuka és apuka szeretik egymás, úgy lettél, hogy összebújtak, szerették egymás testét, és ennek következtében te kis magocska módjára elkezdtél növekedni anyukád pocakjában, majd megszülettél”. Ugyanis az idő elteltével a gyermek kielégítetlen kíváncsiságát megpróbálja más forrásokból enyhíteni, így akad a kortársak magyarázataira és a pornófilmekre.

A szakember úgy véli, a válaszadás folyamatában a szülők leginkább attól tartanak, hogy nem nevezik meg helyesen, a gyermek igényeinek megfelelően a nemi szerveket és a különböző szexuális fogalmakat. Holott elegendő a fütyi, a cuni vagy az egyéb olyasfajta megfogalmazás, ami családjukban használatos, arra azonban fontos figyelniük, hogy a női nemi szervet ne nevezzék „csúnyájának”. Ez a régi kifejezés ugyanis azt ébreszti a lányokban, hogy takargatnivalójuk van, nem elfogadható, csúnya a nemi szervük – és ez már a szexuális nevelés negatív változata.

Párbeszédnek kell kialakulnia, és nem légből kapott felvilágosításnak – nyomatékosította a szakember, hozzáfűzve, hogy nem szükséges kiselőadást tartani arról, hogy miként lesznek a kisbabák, mert ezt a beszélgetést voltaképpen a gyermekek vezetik. Mivel hallanak és látnak dolgokat, megannyi kérdéssel hozakodnak elő, és azt is világosan adják értésére a szülőnek, hogy mikor elégedettek a magyarázatokkal, mikor nincs már egyéb válaszra, eszmefuttatásra szükségük. Kíváncsiságukat csak az tudja kerékbe törni, ha a szülő az első kérdezősködés során leteremti, elhessegeti őket, arra hivatkozva, hogy a téma nem gyermeknek való, és a válaszokra várnia kell, míg felnő. Nem megfelelő hozzáállás ez, amit a gyermek azzal kompenzál, hogy más forrásokból kezd ismereteket gyűjteni.

Szülőként azt is tisztázni kell a gyermekkel, hogy a saját testéről ő rendelkezik, és engedély nélkül más nem nyúlhat hozzá. Kivételt csak az orvos képez, aki megvizsgálhatja, másoknak azonban nincs joguk bármikor hozzáérni olyan testrészekhez, amelyek megtapintására előzetesen nem kaptak engedélyt tőle. Emellett arról is indokolt felvilágosítani a csemetét, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket a fürdőszobában, saját elvonultságában végez az ember.

Az önkielégítés sem ördögtől való, hiszen a test egyik természetes és egészséges megismerési módja. Csupán tisztában kell lennie a gyermeknek azzal, hogy ezt az örömszerzést nem jó túl gyakran végezni, és az sem elfogadott, ha mások előtt maszturbál, mert magánszférába tartozó tevékenység.

A szexuális nevelés fontos, mert…

A gyermekekhez az információáradat mindenképpen eljut, tehát nem az a kérdés, hogy kell-e felvilágosítani őket vagy sem, hanem az, hogy szülőként saját válaszokkal bővítenénk ismereteiket, vagy a kortársakra, az internetre bízzuk az irányítást. Ha a szülő felvilágosít, az beszélgetést szül, azonban ha az internet teszi mindezt, akkor frusztráció, elfojtott félelmek maradnak a gyermekben, valamint indokolatlan szorongások és tévképzetek, mert olyan vizuális ingerekkel szembesül, amelyeket nem bír feldolgozni.

A kontrollálatlan média-fogyasztás a gyermekek körében odáig vezet, hogy már 10 éves korukban vagy annál fiatalabban is szembesülnek felnőtt tartalmakkal. Jó esetben, a gyermek-szülő közti bensőséges kapcsolatnak köszönhetően megbeszélik szüleikkel a látottakat, elmondják a félelmeiket, és megoldásokat keresnek a problémára. Rosszabb esetben pedig egyedül maradnak a rengeteg negatív élménnyel, mert nem mernek szüleikkel beszélni a témáról.

Sajnálatos, hogy a pornográf tartalmak, mivel vizuálisak és erőteljes képek, beleégnek a gyermek tudatába, és évekkel később is ott kísérthetnek egy-egy tévképzet, félelem, elfojtás mellett. Ezért is fontos nyitottan és nem lehurrogással kezelni a szexualitás témakörét – magyarázta Szalay Zsuzsannak, hozzátéve, hogy a szexuális felvilágosítás és a szexuális nevelés közötti különbség is ebben a párhuzamban keresendő. Míg a szexuális nevelés magzatkortól kezdődően tart, és folyamatosan épül a kérdésekre és tapasztalatokra alapozva, addig a szexuális felvilágosítás egy információrázúdítás, amely során – lévén, hogy gyorsan meg kell ejteni – általában a nem kívánt terhességről és a nemi betegségről hallanak a gyermekek, azaz újabb riogatással szembesülnek.

A szexuális nevelés abban segít, hogy a fiatal felnőttkorára eljuthasson egy olyan szexuális identitás kialakításához, amelyben a szexualitást örömforrásként éli meg, és úgy tekint rá, hogy azzal gazdagíthatja a kapcsolatait, örömöt adhat és kaphat általa. Napjainkban is rengeteg tabu övezi a szexualitást, pedig ebből ered az élet, az életörömökhöz, a kreativitáshoz és a spontaneitáshoz vezető út, ezért szükségszerű, hogy minél görcs mentesebben tekintsenek rá az emberek.