A tánc egy olyan önkifejezési eszköz, amely segít a mozgáskoordinációban, fejleszti a testet és lelket egyaránt. Sokan azért is vágnak bele és azért szeretik, mert nincsen edzés jellege, mégis ugyanolyan előnyöket kínál, mint más mozgásformák, miközben szórakoztat és lehetőséget biztosít a kapcsolatteremtésre. A tánc világnapja kapcsán beszélgettünk Kovács Andrea Tímeával, a Brill Dance Táncstúdió koreográfusával, illetve Svella Adél balettoktatóval, akik Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában gyakorolják és népszerűsítik a tánc művészetét.

„Első osztályos korom óta táncolok, a tánc mindig az életem része volt. Öt éve alapítottam meg a saját stúdiómat, ahol a latin, standard táncoktól a modern stíluson keresztül a hip-hopig különböző stílusokat oktatok. A hip-hopot oktatom nagyobb mértékben, ez erőteljes mozdulatsorokat tartalmaz és a vidámabb táncstílusok közé tartozik” – mondta Kovács Andrea Tímea, aki szerint a tánccal minden érzelmet ki lehet fejezni. A fiatalok körében a hip-hop a kedveltebb, mivel a csapatmunka, a szinkronban való mozgás jellemzi, ezáltal a táncos megtanul csapatban dolgozni és együttműködni. 

„Belső motivációm, hogy megszerettessem a stílust és a tánc művészetét azokkal, akik csak a nézők sorát gyarapítják. Igyekszem saját lépések, mozdulatok megalkotására, hiszen fontos, hogy egy tánciskolának legyen egyénisége és saját stílusa” – magyarázta a táncos, aki úgy véli, sokat kell gyakorolni. Emellett fontos a folyamatos edzés, bemelegítés is az órákon, hiszen ezáltal fejlesztik az állóképességet és erősítik az izomrendszert. Fontos, hogy egy táncos egy intenzív koreográfiában ne fáradjon el és az utolsó másodpercig tudjon 100 százalékot teljesíteni.

A hip-hop igénybe veszi az izmokat, a koreográfia során erősen és feszesen kell végrehajtani több mozdulatsort, hirtelen és gyors ütemekre. „Ez a táncstílus sok talajgyakorlatot és akrobatikai elemet tartalmaz, amelyek szintén megerőltetik a testet. Ezért vannak az edzések, hogy ezeket a műveleteket könnyebben és nagyobb teljesítménnyel tudjuk végrehajtani” – tette hozzá a koreográfus.

A botláb csak egy ideig botláb

A tánc jó kondíciót biztosít, felgyorsítja a vérkeringést, ezáltal fittebbek leszünk és szellemileg is nagyobb teljesítményre leszünk képesek a mindennapokban. 

„Személyes tapasztalatom, hogy nagy az érdeklődés a tánc iránt, a felnőttek leginkább a sztenderd és latin táncokat kedvelik. Tánc közben elfelejtjük a gondokat, levezethetjük vele a feszültséget, az érzéseink egy egészséges formában felszabadulnak. A hölgyek szebbnek látják magukat, a férfiak pedig határozottabbnak, sármosabbnak” – fejtette ki Kovács Andrea Tímea.

Elmondása szerint azoknak sem kell félniük, akik nem érzik a ritmust, hiszen egy jó tanár ilyenkor a ritmusérzék kifejlesztését segítő gyakorlatokkal kezdi az oktatást. Kitartással, gyakorlással és némi idővel ez kialakul, hallani és érezni fogják a zenét. „A botláb is csak egy ideig botláb. Aki ezt mondja, az általában csak feszült emiatt, számára a könnyedséget, a lazaságot kell megmutatni. Egyszerűbbé és könnyedebbé kell számukra varázsolni a mozgást” – magyarázta a koreográfus.

„Minden mozog, tehát minden táncol"

„Táncolni már kiskoromtól fogva nagyon szerettem, ha zenét hallottam, máris mozogni kezdtem rá. A zene, a ritmus meghatározza a mozgást, kihozza az emberből a szépséget, az eleganciát, a nőiességet, férfiasságot, de ki tudja hozni az elfolytott agresszivitást is” – mondta Svella Adél, aki már hosszú évek óta táncol és oktat. A klasszikus balett meghatározta a táncstílusát, de szereti az Isodora Duncan-féle szabadtáncot is, amelyben nincsenek szabályrendszerek és korlátok. A tánc egy olyan önkifejezési eszköz, amelyben megtapasztalható a szabadság élménye.

„A tánc mint nyelv sokfajta lehet: van, aki a néptánc nyelvét ismeri, van, aki a társasági táncot, van, aki a klasszikus balettben járatos, van, aki a hip-hopban. Ami mindegyikben közös, az a ritmus. A ritmus bennünk van. A körülölelő világ, amelyben élünk, egy ritmusrendszer. Ezt a két ritmust kell összhangba hoznunk, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal. A szívritmus, a légzés, a természet ritmusa, a napszakok, évszakok váltakozása, a mindenségben való eligazodásunk iránytűje. Ennek a ritmusnak a megtalálásában a tánc nagy segítségünk. Minden mozog, tehát minden táncol” – tette hozzá a táncos.

A világot megismerni a táncon keresztül nem csak külsőségében, hanem a lélek mélységeiben is nagy kaland. „Nemrég egy két éves táncterápiás önismereti kurzuson vettem részt Budapesten. Az ott szerzett tudást jól be tudtam építeni a több éves pedagógiai tapasztalatomba, és ezáltal egy más minőségű oktatói módszert sikerült kialakítanom. Óvó- és iskolapedagógusnak nagyon hasznos lehet felismerni a művészeti nevelés fontosságát. Táncolni bárki tud, a „botlábú” is. A táncnak nincs akadálya, a ritmusérzék fejleszthető. Táncolni jó társaságban, de jó egyedül otthon is”– zárta gondolatait Svella Adél.