Victor Ponta a helyét kereső román politikus archetípusa – a „belülről építkező” karriermodellt követi, bár van benne reformpotenciál, nem ideológiai elköteleződés, hanem politikai haszonszerzés alapján gondolkodik, hitelességi válsággal küzd, kommunista tanítómesterei példáját követve túlélésre és a hatalom megszerzésére rendezkedik be. Államfőjelöltként totális változást ígér, ami saját bevallása szerint az ő személyében kezdődött, hisz – mint fogalmazott – nem az az ember, aki tíz évvel ezelőtt volt. Elnökjelöltportré Victor Pontáról.

„Szeretnék nagyon jó bíró lenni, és 40-50 évesen fontos pozíciót betölteni a mindenki által kritizált, korrupcióellenes ügyészségben” – 2002-ben még erről álmodozott Victor Ponta. Tizenkét évvel később viszont már arról beszélt, hogy „rendkívül izgatott vagyok a gondolattól, hogy ha a románok november 16-án így döntenek, én leszek az az elnök, aki 1989-ben még nem volt 18 éves, de aki minden román állampolgárral együtt ünnepelheti a nagy egyesülés 100. évfordulóját 2018-ban és a 2019-es évet, amikor Románia lesz az Európai Unió soros elnöke”.

Ez a két vallomás érzékelteti talán a legjobban, hogy rövid idő alatt milyen, többállomásos, utat járt be a román belpolitikai prérin a junior országos bajnok kosárlabdázó és rallybajnok Victor Ponta, aki megannyi (politikai) bukás után igyekezett újrapozícionálni magát – talán ezt nevezi a szakirodalom a posztkommunista elit ideológiai rugalmasságának.

Ponta és a hatalom iskolája

Victor Ponta politikai karrierje azt bizonyítja, hogy az elit-hálózatok mekkora jelentőséggel bírnak az egyén fel-, illetve kiemelkedésében. Adrian Năstase miniszterelnök protezsáltjaként került a nagypolitikába, államtitkári rangú vezetője volt a kormányfő ellenőrző testületének. Előmenetelét azonban inkább segítette a hazai belpolitikában igen hasznos atyáskodás, amit egykori tanárától, illetve az őt körülvevőktől kapott. Fiatal kora ellenére nagy elvárásokat támasztottak irányába – a sajtó és párttársai „kis Titulescuként” (Nicolae Titulescu egykori külügyminiszter után) emlegették, reformszellemű, nyugatias politikusként tekintettek rá. Ez volt az a pont, amikor Victor Ponta már nem ügyészi székről álmodozott, hanem egy minél magasabb politikai tisztségről.

Adrian Năstase kormányában 2001 és 2004 között ténykedett, 2002-től 2006-ig a Szociáldemokrata Párt Ifjúsági Szervezetének volt az elnöke. Miután 2004. december 12-én az államfőválasztáson Adrian Năstase alulmaradt Traian Băsescuval szemben, Victor Ponta látványosan kifarolt egykori mentora mellől, és Mircea Geoană kegyeit kereste. 2006 decemberében a Szociáldemokrata Párt alelnökévé választották, és ezt a tisztséget 2010 februárjáig töltötte be. 2009-ben Mircea Geonă is elveszítette az államfőválasztási versenyt Traian Băsescuval szemben, így a párt élén is meg voltak számlálva a napjai.

„A baloldal sikerre viszi Romániát, a Szociáldemokrata Párt megmenti Romániát Băsescutól és Boc-tól, mert vannak megoldásaink az ország számára” – ezekkel a szavakkal veszi át Ponta 2010 februárjában a PSD vezetését és marad 2015 júliusáig a párt elnöke. 2012-ben azzal írt történelmet, hogy ő volt a rendszerváltás utáni Románia legfiatalabb miniszterelnöke. 2015 nyarán távoznia kellett a párt éléről – az államfőválasztási verseny elvesztése után a pénzmosás, a közokirat-hamisítás, korábban pedig a plágium vádja vetült rá. Ugyanazon év őszén a Colectiv-klubban történt tragédia után az utca nyomására a miniszterelnöki székről is lemondott.

Amikor a túlélés a tét

Victor Ponta 2015 után a kegyvesztett szociáldemokrata pártelnökök életét élte – 2017-ben Sorin Grindeanu kormányában kormányfőtitkár volt, döntéséért azonban a párttagságával kellett fizetnie. A később korrupcióért letöltendő börtönbüntetésre ítélt Liviu Dragnea döntése értelmében kegyvesztetté vált a PSD-ben mindenki, aki a pártelnök utasításait nem követő miniszterelnök mellé állt – akit aztán saját pártja buktatott meg. A PSD-ből kizártak köre élére állt, és klasszikus újrapozícionálási lépésként megalapította a Pro Románia Pártot. Nem a valódi ideológiai megújulás vezette, hanem a túlélési ösztön, a korábbi, a szocdem szavazóbázisnak szánt politikai üzenetek átcímkézése és újracsomagolása. A terv nem jött be, az új párt a 2020-as parlamenti választáson 241 272 szavazatot, ami 4,09%-ot jelentett, így nem jutott be a parlamentbe.

A mandátum nélkül maradt Ponta a versenyszférában találta meg a helyét, de a 2024-es választások előtt Marcel Ciolacu miniszterelnökként meglátta benne a veszélyt és inkább maga mellé állította, mintsem, hogy arra eszméljen, hogy a PSD meggyengítésén munkálkodik. Így lett az egykori pártelnök-kormányfőből tiszteletbeli tanácsadó, aki egyre erőteljesebb késztetést érzett magában a múlt porának a lerázására, Călin Georgescu kizárása után pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy ringbe szálljon. Döntését nagyban segítette az, hogy a PSD besorolt a liberális Crin Antonescu mögé, akivel ugyan fújt ő már egy követ az USL-ben, ám a közös jelölt gondolatától viszolygó megveszekedett szociáldemokraták fanyalgása növelte az önbizalmát.

Az alku mestere

Victor Ponta túlélő attitűdjének „köszönheti”, hogy a hatalmi pozíciója megőrzése érdekében sikerült csúcsra járatnia a taktikai szövetségkeresést. Ennek legékesebb példája a 2011-ben kezdődött összeborulás a Nemzeti Liberális Párttal. Így született meg az országos politikában szörnykoalícióként emlegetett Szociál Liberális Szövetség/Uniunea Social-Liberală (USL). A Nemzeti Liberális Párt részéről Crin Antonescu és Eduard Hellvig, a Szociáldemokrata Párt részéről Victor Ponta és Liviu Dragnea rázott kezet, a pártszövetség 2012-ben csaknem 60 százalékos győzelmet ért el a parlamenti választásokon. Ezt követően kezdődött Victor Ponta és Traian Băsescu egymásnak feszülése.

Az államfőválasztási kampány során ez nincs annyira kidomborítva, mint PSD–PNL–RMDSZ alkotta választási szövetség jelöltje esetében, az ő portréjában részletesen írtunk arról, hogyan készítette elő Victor Ponta és Crin Antonescu Traian Băsescu leváltását, ami végül nem jött össze. A 13 évvel ezelőtti eseményeknek igencsak ellentmondásos a megítélése. Az egykori besúgóból (Petrov) lett államfő, a Traian Băsescu felfüggesztésére tett kísérletet puccsként értelmezők arra mutatnak rá, hogy az USL-s kormány sürgősségi rendelettel úgy módosította a referendumtörvényt, hogy az államfő a népszavazáson résztvevők több mint felének a támogatásával, azaz egyszerű többséggel is leváltható legyen (ne kössék a szavazás sikerét a referendum érvényességéhez), elfeledve azt, hogy a küszöbbel épp Traian Băsescu játszadozott a taláros testület utólagos jóváhagyásával. Băsescu sikeres politikai manővereinek hatására a hazai közvélemény megosztottá vált: sokan Antonescuban és Pontában látták a jogállami intézmények esküdt ellenségeit. Kettejük, illetve Băsescu ténykedése a belpolitikai környezetre és Románia nemzetközi megítélésére egyaránt hatással volt.

Dottore, a politikai túlélő

Victor Ponta az Ungureanu-kormány bukása után lett Románia miniszterelnöke, erről a kormányról fontos azt tudni, hogy tulajdonképpen a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar főtanszékeinek a létrehozása körüli politikai káosz áldozata lett. Traian Băsescu egyébként előszeretettel élcelődött azon, hogy Victor Ponta „csak” egy rallys másodpilóta, akire nem lehet rábízni az országot. „Hogyan irányíthatod az országot, ha csak másodpilóta vagy egy autóban? Tehát egy olyan ember, akinek nincs képzettsége egy három méter hosszú autó vezetéséhez. Ő csak másodpilóta abban az autóban, senki nem adja át neki a kormányt. Hogyan adhassunk át neki egy egész országot?” – nevetgélt Traian Băsescu a közszolgálati televízió műsorában 2012 márciusában, majd mégis kinevezte miniszterelnöknek Victor Pontát.

Kinevezése előtt egyébként arra esküdözött, hogy nem lesz Băsescu minisztere. Kormányfőként gyakran került szembe Băsescuval, akiről azt mondta, „oroszlánként viselkedik a reptéren és kismacskaként Brüsszelben”. Az ország érdekében kötöttek egymással egy úgynevezett társbérleti szerződést, ennek előírásait azonban egyikük sem tartotta be maradéktalanul. Az államfői mandátum vége felé például a szociáldemokrata politikus, kihasználva a román külpolitika kétfejűségét, szakított a hagyományokkal, és az Alkotmánybíróság döntésével szembemenve, Románia képviselőjeként jelent meg az EU-csúcson.

Victor Ponta politikai pályafutása során számos olyan botránynak volt a főszereplője, amelyek megrázták a politikai osztályt és a közvéleményt, illetve rányomták bélyegüket a róla kialakult képre. A botrányok szele minden esetben Traian Băsescu felől fújt. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy alaptalanok voltak, de jelzi azt, hogy a játékos elnök tudott időzíteni. Vegyük például Victor Ponta plágiumvádját. Történelmet írt azzal, hogy ő volt az első miniszterelnök Romániában, akit azzal vádoltak, hogy plagizálta a doktori dolgozatát. A Bukaresti Egyetem 2016-ban állapította meg, hogy az Adrian Năstase tudományos irányításával 2003-ban megjelent dolgozatának 297 oldalából 115 plagizált. Az oktatási minisztérium ezt követően visszavonta a doktori címét, tavaly azonban a Legfelsőbb Bíróság közölte: nem a minisztériumnak, hanem egy bíróságnak kellett volna visszavonnia Ponta doktori címet, így ő még mindig „dottore”. Ez a jelző egyébként Traian Băsescutól származik, aki 2012. június 13-án, 5 nappal a plágiumbotrány kirobbanása után egy sajtótájékoztatón sejtelmes nyilatkozatot tett a hivatalban lévő miniszterelnökről. „Ha az ember a jog doktora, akkor kemény. Dottore...” – mondta Băsescu a Cotroceni-palotában tartott sajtótájékoztatón Pontáról, a sajátos nevetésével zárva a kijelentést.

Ennek előzménye, hogy Băsescu bírálta Pontát, amiért nem jelezte a kormányülés előtt, hogy a Román Kulturális Intézet kikerül az államfő koordinálása alól, mondván, ez a tisztelet hiányáról tanúskodik, majd robbant a plágiumbomba, ami több mint egy évtizeden keresztül végigkísérte a volt miniszterelnököt. Egy másik, Traian Băsescu által bedobott vád Victor Ponta ügynökmúltja. Az az államfő mondta egyébként 2014-ben, hogy Victor Ponta 1997 és 2001 között a Külföldi Hírszerző Szolgálat beépített embere volt, akinek papírja van arról, hogy Petrov néven jelentett a Szekuritáténak.

Az egykori miniszterelnöknek nem egyszer az Országos Korrupcióellenes Ügyészséggel is meggyűlt a baja, de mindenikben felmentették. Az egyik legismertebb a Rovinari–Turceni állami energetikai komplexummal kapcsolatos ügy, amelyben azzal vádolták, hogy Dan Șova ügyvédi irodájától pénzt fogadott el azért, hogy szerződést kössön vele. Egy másik ügyben azzal gyanúsították, hogy pártelnökként közbenjárt Sebastian Ghiță politikai pályájának az egyengetésében, a România TV egykori tulajdonosát, volt parlamenti képviselőt korrupció miatt börtönbüntetésre ítélték, jelenleg Szerbiában él.

A politikai identitás újrakalibrálása

Victor Ponta egyszer már nekiugrott az államfői széknek – 2009-ben csak szóvivője volt a PSD államfőjelöltjének, Mircea Geonának, aki elveszítette a versenyt. Ekkor úgy fogalmazott: „Csak egy dolgot tudok: kötelességem a gyermekeim felé, hogy megszabadítsam Romániát Traian Băsescutól. Most még nem sikerült, néhány év múlva sikerülni fog.”

2014-ben a párt színeiben indult Klaus Iohannis ellen és az első fordulóban 10 százalékkal nagyobb volt a támogatottsága – míg a PNL jelöltje a voksok 30,37 százalékát szerezte meg, addig a PSD 40,44 százalékot. A második forduló exitpollja azonban hidegzuhanyként érte a szocdemeket. Klaus Iohannis 54,43 százalékkal nyerte a vokscsatát. Most ezt a nagyratörő álmot szeretné valóra váltani, a „come-back” stratégiája részeként a 25 évvel ezelőtti fiatal reformert lecserélte a „tapasztalt, kemény, nemzeti érdekvédő” figurára.

A Gândul egyik podcastjében nemrégiben kifejtette, hogy szuverenistának tartja magát. Emlékeztetett arra is, hogy ő maga 4 éve beszél szuverenista kérdésekről, „nem fél éve, mint egyesek”. Államfőjelölti kampányában egyébként nem titkoltan a trumpi utat követi és naggyá tenné Romániát. Victor Ponta államfőként Románia gazdasági fellendüléséhez kíván hozzájárulni, ennek érdekében kormányváltást ígér és név említése nélkül javaslatot tett egy „a gazdasághoz értő miniszterelnök” személyére.

A volt szociáldemokrata elnök-miniszterelnök a román–amerikai kétoldalú kapcsolatok erősítésére esküszik. Szerinte az országot olyan elnöknek kell vezetnie, aki „az amerikai kormányzat nyelvén beszél”, az EU ugyanis az ő olvasatában másodlagos szerepet játszik a nemzeti érdekek érvényesítésében. A magukat szuverenistáknak tekintőkkel ellentétben nem támogatja Románia kilépését az Európai Unióból, de az orosz–ukrán háború kérdésében például a magyar kormány álláspontját teszi magáévá. Victor Ponta elmúlt negyedszázados tevékenységén végigtekintve azt állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi 3-4 évben kezdte erőteljesebben harsogni a nemzeti narratívát – különösen gazdasági és mezőgazdasági kérdésekben. Minden jel szerint ezzel próbálja újra megszólítani a PSD-től elfordult, de továbbra is baloldali és nemzeti érzelmű szavazókat.

Egyébként magyarkérdésben is megfigyelhető ez a radikális váltás. 2014-ben ő volt az első miniszterelnök (és egyetlen?) aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc székely honvédjeinek hősiességét méltatta a Nyergestetői csata helyszínén. 

2018-ban, amikor Mihai Tudose hivatalban lévő miniszterelnök a Realitatea TV egyik műsorában akasztással fenyegetőzött az erdélyi magyar pártok közös autonómiaköveteléseit kommentálva, Victor Ponta volt az első jelentősebb román politikus, aki határozottan elítélte a diplomáciai feszültségeket is kiváltó kijelentést. A Maszolnak adott exkluzív nyilatkozatában leszögezte: a miniszterelnöknek a párbeszéd és a tolerancia szellemében kellene megfogalmaznia az üzeneteit. Tette mindezt annak ellenére, hogy korábban többször elutasítóan nyilatkozott az „etnikai alapú” autonómiáról, és azt is kijelentette, hogy Székelyföld nem létezik.

Úgy tűnik egyébként, hogy Victor Ponta érzi, hogy politikai tőke kovácsolható a Székelyföld létezésének tagadásából. Idén is előhúzta a magyar kártyát Crin Antonescu sepsiszentgyörgyi látogatása idején. 

Mivel Crin Antonescu arról beszélt, hogy megszokhattuk, hogy Székelyföld létezik, Victor Ponta arról értekezett, hogy „Románia egy és oszthatatlan”, Románia elnökének pedig az alkotmány első számú letéteményesének kell lennie „és az elsőnek, aki csak Romániát és a románokat helyezi előtérbe!”. 2020-ban egy televíziós vitában arra emlékeztetett, hogy az RMDSZ 2013-ban azzal a feltétellel csatlakozott a kormánykoalícióhoz, hogy támogatják a Minority SafePack kezdeményezést, amely az európai kisebbségek védelmét célozza. Szerinte ez azt jelenti, hogy az RMDSZ támogatja, hogy Európa beleszóljon Románia belügyeibe, ami szerinte ellentétes az ország szuverenitásával.

Victor Ponta politikai kalandja tehát a legszemléletesebb példa arra, hogyan képes valaki túlélni és újrapozícionálni magát egy folyton változó politikai térben. Victor Ponta amolyan jó szélkakasként mindig arra fordult, amerre a hatalmi szél fújt. Most abban bízik, hogy politikai opportunizmusnak ez az iskolapéldája a nemzeti érdekvédő szerepét erősíti fel, amellyel mind a PSD, mind az AUR táborából sikerül voksokat szereznie. Az viszont, hogy ezzel képes lesz-e országos bizalmat építeni, egyelőre nyitott kérdés marad.