Székelyudvarhelyen több mint egy éve nincs családorvosi ügyelet, azóta a sürgősségi osztályra hárul a kisebb egészségügyi panaszok ellátása is. A városvezetés most lépéseket tett annak érdekében, hogy újrainduljon a korábban több mint egy évtizeden át működő permanenciaközpont. Az első egyeztetés megtörtént – a folytatás a vidéki orvosok bevonásától is függ.

Székelyudvarhelyen több mint egy éve megszűnt a családorvosi ügyelet, és ez idő alatt egyre égetőbbé vált az igény a permanenciaközpont újraindítására. A Templom utcában működő központ 2012-ben, még Bunta Levente polgármestersége idején nyitotta meg kapuit, és több mint egy évtizeden át biztosította az éjszakai és hétvégi alapellátást a kisebb sürgősségi problémákkal jelentkezők számára. A központ 2024. március 1-jén zárt be, miután a szolgálatot teljesítő családorvosok közül hárman is beadták felmondásukat, így ellehetetlenült az ügyeletek megszervezése: mindössze négy orvos maradt, akikre 30–31 nap ügyeleti szolgálat hárult volna – ez azonban tarthatatlan volt.

A tavalyi bezárást követően Gálfi Árpád akkori polgármester abban állapodott meg a megyei közegészségügyi vezetőkkel, hogy a helyzetet átmenetinek tekintik, mert mindenki célja az, hogy a központ újra működjön. A probléma viszont nem múlt el: a városi kórház sürgősségi osztálya egyre nagyobb nyomás alá került. Zörgő Noémi, a polgármesteri hivatal szóvivője elmondta, hogy a permanenciaközpont bezárása óta 5000 beteggel többet látott el a városi kórház sürgősségi részlege, mint az előző évben – ezeknek a betegeknek pedig 75 százaléka nem is szorult komolyabb sürgősségi ellátásra. Korábban a permanenciaközpont évente átlagosan 4700 beteget fogadott.

A helyzet tarthatatlansága most új lendületet adott az újraindítási próbálkozásoknak. Március közepén Szakács-Paál István polgármester vezetésével egyeztetésre hívták a város család- és iskolaorvosait, dr. Tar Gyöngyit, a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetőjét, Duda Tihamért, a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóját, az egészségüggyel foglalkozó önkormányzati képviselőket, a Székelyudvarhelyi Városi Kórház, valamint az önkormányzat egészségügyi szakbizottságának képviselőit.

Ez volt az első konkrét lépés a permanenciaközpont újraindítása felé. A Maszolnak nyilatkozva Szakács-Paál István elmondta, a megbeszélésen a városvezetés megpróbálta feltérképezni, milyen feltételek mellett lehetne újraindítani a központot, és milyen együttműködésre lehet számítani az érintettek részéről. „Kíváncsiak voltunk arra, hogy Székelyudvarhelyen miért nem működik a permanenciaközpont, noha azt látjuk, hogy más nagyobb városokban ezek jól működnek” – fogalmazott a polgármester.

Hozzátette: „Az egészségbiztosítási pénztár vezetőjének elmondása szerint például Nagyváradon több mint harminc permanenciaközpont is működik. Valamiért Székelyföldön ez nem sikerült.” A polgármester elmondása szerint az udvarhelyi családorvosok nem szívesen vállalják a permanenciaközpontban való munkát, mert túlterheltek, és eleve kevés a családorvos a városban. Véleményük szerint a nagyvárosokban azért működnek ezek az ügyeleti formák, mert ott több az orvos, nem mindenkinek van saját praxisa, így rugalmasabban vállalnak ilyen szolgálatokat.

A városvezetés azonban nem adja fel. A polgármester közölte: „Abban maradtunk, hogy megkeressük azokat a vidéki családorvosokat, akik Udvarhelyszéken dolgoznak, és talán nyitottak lennének arra, hogy bejárjanak Udvarhelyre, és adott összegért elvállalnák a munkát.” A következő lépés egy költségvetés összeállítása lesz, majd újabb egyeztetés következik. „Megnéztük a korábbi statisztikákat: volt olyan este, hogy mindössze 6-8 beteg fordult meg a permanenciaközpontban. Ezek a számok azt mutatják, hogy nem egy elviselhetetlen teherről van szó” – fogalmazott az udvarhelyi városvezető.

Szakács-Paál István szerint nemcsak az ellátórendszer működése szempontjából lenne fontos a központ újraindítása, hanem a kórház jó hírneve érdekében is. A sürgősségi osztály leterheltsége ugyanis nemcsak hosszú várakozási időkhöz, hanem belső feszültségekhez is vezetett az intézményen belül – ez pedig az egészségügyi intézmény megítélésének sem tett jót. A város tehát úton van afelé, hogy visszaállítsa azt az ügyeleti rendszert, amely több mint tíz éven át biztosította az alapvető éjszakai és hétvégi orvosi ellátást. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e partnereket találniuk hozzá.