Székelyudvarhelyen először szenteltek fel evangélikus lelkészt: Géczi Levente-Sándor szolgálata mérföldkő a helyi közösség életében, amelyből – ahogyan ő maga is vallja – szeretettel és kitartással lehet építkezni, hiszen „a szeretet soha el nem múlik”.

Székelyudvarhely vallási összetétele hagyományosan a római katolikus, református és unitárius felekezetekre épült. Az evangélikusok jelenléte sosem volt jelentős, és a közösségnek eddig nem volt saját helyi lelkésze. Ezért számított történelmi eseménynek, hogy március 14-én a belvárosi református templomban Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke lelkésszé szentelte Géczi Levente-Sándort.

Az udvarhelyi közösségnek eddig nem volt saját lelkésze. | Fotók: Géczi Levente/Facebook

„2020-ban indult Magyarországon a másoddiplomás levelező lelkészképzés, amelyet én négy év alatt végeztem el” – mondta a Maszolnak Géczi Levente. „Székelyudvarhely egy kicsit fehér folt volt az evangélikus térképen, ezért döntött úgy az egyház vezetése, hogy itt erősíteni kell.”

Az eseményen igét hirdetett Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök, valamint Ft. dr. Korányi András püspökhelyettes, a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. A lelkészi közösség nevében Ft. Koszta István püspökhelyettes köszöntötte a felszentelt lelkészt. Jelen volt továbbá Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere és Beke Mihály András első beosztott konzul is.

Pillantás a múltba

„1912-ben nevezték ki Adriányi Gézát, aki 1926-ig szolgált itt” – számolt be Géczi Levente. „A szombatfalvi református templomként ismert épületben látta el feladatait, amely egykor evangélikus imaházként működött. 1926-tól 1945-ig Mattes János Johann szász evangélikus lelkész szolgált magyar és német nyelven az itteni közösség számára.”

Géczi Levente lelkész vállalta a szórványközösség pasztorációját Székelyudvarhelyen.
A két világháború között mintegy 250-300 fős evangélikus közösség élt Székelyudvarhelyen, amelyet a nagyszebeni evangélikus szász püspök által kinevezett lelkész pásztorolt. „1945 után sokan elhagyták az országot, főként a szász származású hívek emigráltak Németországba. Az evangélikusok száma jelentősen csökkent, az imaházat pedig 1978-ban a református egyház vásárolta meg” – sorolta az új lelkész.

A jelen és a jövő

„A mai evangélikus közösség tagjai többnyire más vidékekről érkeztek Székelyudvarhelyre” – folytatta Géczi Levente. „Én például Hosszúfaluból jöttem, de vannak hívek Brassóból, Zselykből, Marosvásárhelyről és Aradról is. Hasonló a helyzet Csíkszeredában is, azzal a különbséggel, hogy ott saját templom és lelkészi lakás is rendelkezésre áll.”

Jelenleg havi két alkalommal tartanak istentiszteletet a Bethlen-negyedi református templomban. „Természetesen a nagy ünnepeket – húsvét, pünkösd, karácsony – mindig megünnepeljük. Célunk, hogy minden vasárnap legyen istentisztelet, és várhatóan ebben a csíkszeredai lelkész is segíteni fog, mert eddig is ő járt át istentiszteletet tartani. Azonban a munka nagy része rám hárul” – fogalmazott Géczi. Elmondta, hogy a szórványközösség pasztorációja mellett az országos evangélikus életben is részt kell venni, például az egyházmegyei közgyűléseken, valamint a helyi hívek gondozásában. „A legutóbbi népszámláláskor 51 evangélikust számoltak meg Székelyudvarhelyen. A rendszeres istentiszteleteken 8-10-en vesznek részt, nagyobb ünnepeken 20-30-an is összegyűlünk. Olyan alkalom is volt, hogy 44-en voltunk – igaz, hogy nem mindenki volt aktív egyháztag, de van egy kis mag, amelyből lehet építkezni” – fogalmazott az újonnan felszentelt lelkész.

A lelkészi hivatás

„Gyermekkorom óta közel áll hozzám az egyház” – vallotta meg Géczi Levente. „Brassó közelében, Hosszúfaluban nőttem fel, egy templom szomszédságában. Aktívan jártam bibliaórákra, később pedig jogi tanulmányaimat követően az evangélikus egyház keretein belül egyházkerületi ügyészként tevékenykedtem.”

Székelyudvarhelyen jelenleg havi két alkalommal tartanak istentiszteletet a Bethlen-negyedi református templomban.
Bár eredetileg a jogi pályát választotta, a lelkészi hivatás mindig is ott motoszkált benne. „A vonzódás már gyerekkoromban megvolt a lelkészi pálya iránt, de végül jogi irányba indultam el. Bár késői elhívás, de hálás vagyok a Teremtőnek, hogy ha későn is, de erre a pályára küldött” – közölte Géczi.

A jogi pályától azonban egyelőre nem szeretne teljesen elszakadni. Jelenleg a Magyar Villamos Művek csíkszeredai leányvállalatánál jogtanácsos, és nagyon szereti a munkáját. „Jó csapat vesz körül, állandóan energiát adnak, ahogy a mottójuk is mondja. Egy ideig ezt még szeretném folytatni, aztán majd a Gondviselés eldönti, hogy merre tovább.”
A mentoraival folytatott beszélgetések alapján tudja, hogy az első évek lelkészként különösen nehezek lesznek, főként a szórványban. „De megvan ennek is a szépsége. Van bennem energia, hogy újra- és újrakezdjek. Bízom benne, hogy ha már a Gondviselés erre a pályára küldött, akkor meg is áldja ezt a munkát” – bizakodik Géczi.

Tudja, a kezdet nem lesz egyszerű, de bizakodik.
Végül arról is beszélt, mit tart a lelkészi szolgálat legfontosabb elemének. „Azt szeretném, hogy minden embernek szolgáljak: kicsinek és nagynak, elesettnek és annak is, aki pontosan tudja, mit akar. A szeretet kell hogy vezérelje mindennapjainkat, hiszen a szeretet soha el nem múlik – ahogy a korintusi levél is tanítja” – összegzett Géczi Levente evangélikus lelkész.