A Bihar megyei határban a csend szinte süketítő: a kiégett kukoricások zörgésén kívül semmi sem töri meg a csendet, amit a rekkenő hőség szabadít a tájra. Az évszázados rekordokat megdöntő aszály nemcsak a termést perzselte fel és hozta csődbe a gazdákat, de a kutak és folyók kiszáradásával már a lakosság ivóvízellátását fenyegeti. A vízügyi szakemberek jelenleg a lakossági vízellátásra helyezik a hangsúlyt. Eközben Bukarestben a bürokrácia és a politikai bizonytalanság miatt még a tavalyi aszálykárok kifizetése sem történt meg, miközben az idei kukorica- és napraforgótermés is teljesen odaveszett, az állattartók pedig sosem látott nehézségekkel szembesültek, aminek hatására családi gazdaságok egész sora csődbe mehet.

A horizont felett szinte forr a levegő: mintha egy óriási, láthatatlan kemence ajtaját nyitották volna rá Bihar megyére. Hetek óta egyetlen, frissítő esőt adó felhő is alig téved az égre, a nap pedig kora reggeltől késő estéig könyörtelenül perzsel mindent, ami még életben maradt a határban. Az utakat vastag por borítja. A határban járva a csend szinte süketítő – megszűnt a tücsökszó, elhallgattak a madarak, egyedül a kiszáradt növények zörgése töri meg a hőséget, amikor a meleg szél átfúj a tájon. Bihar földjei, amelyek egykor az ország egyik legmegbízhatóbb élelemkamrájának számítottak, most egy tikkadt, kifosztott csatatérre hasonlítanak.

Odaveszett a kukorica- és a napraforgótermés

A dráma nem most kezdődött, de a kalászosok idei betakarításakor vált végérvényesen kézzelfoghatóvá. A gazdák még bizakodtak a tavasz elején, ám a csapadék kritikus hiánya már a búza fejlődésének legfontosabb szakaszaiban megpecsételte a termés sorsát. Az eredmény lehangoló és kétségbeejtő: a megszokott, jó években elvárt 8–10 tonnás hektáronkénti hozamok helyett a kombájnok alig 4–4,5 tonnát tudtak betakarítani. Ez a normális mennyiségnek alig a fele. A szemcsék pedig aprók, sokszor satnyák maradtak. A mezőgazdasági vállalkozások szembesültek a rideg valósággal: az üzemanyag, a műtrágya és a vetőmag ára az egekbe szökött, miközben a raktárakba kerülő gabona mennyisége sok helyen még a bekerülési költségeket sem fedezi.

Ha a búza körüli veszteség megrendítő volt, a tavaszi vetésű növények látványa egyenesen szívszorító. A kukorica- és napraforgótáblák gyakorlatilag teljesen kiégtek. Ahol máskor embermagasságú, mélyzöld kukoricások hullámoztak, ott most sárga, papírszárazsággá sorvadt, derékig érő kórók meredeznek a semmibe. A csövek sok helyen ki sem fejlődtek, ahol pedig megjelentek, ott a csuhé alatt hiányos, összeaszott szemtermés rejtőzik. A napraforgó sem bírta tovább a megpróbáltatásokat: a virágtányérok tenyérnyire zsugorodtak, fejüket a porba hajtják, sárga szirmaik lepergetek, a magok pedig üresek maradtak. A tápanyag és a víz teljes hiánya miatt a növények vegetációja leállt, a nap pedig nem megérlelte, hanem szó szerint megperzselte.

Eső után kiált a föld

A talaj állapota riasztó képet mutat. A Bihar megyei feketeföldek, amelyek híresek voltak páratlan termőképességükről, most mély, többujjnyi vastag repedésekkel szabdaltak. A talaj hőtartaléka pedig akkora, hogy még az éjszakai órákban sem tud lehűlni, a hajnali harmat fogalma pedig teljesen ismeretlenné vált. A kisebb patakok és csatornák medre kőkeményre száradt agyagcsíkká változott. A gazdák tehetetlenül állnak a területeik szélén. Egy élet munkája, a generációkon át öröklődött tapasztalat és a modern technológia mind csődöt mondott a természet elnyújtott, brutális csapásával szemben.

Az előrejelzések szerint a rendkívüli forróság rendületlenül kitart, a hőmérő higanyszála nap mint nap eléri vagy meghaladja a 38-40 Celsius-fokot, miközben a meteorológiai térképeken egyetlen csapadéktömb sem látszik a belátható jövőben. Hitelcsapdába kerülő családi gazdaságok, leálláshoz közeli állapotban lévő állattartó telepek és a jövőtől való félelem árnyékolja be a bihari falvak mindennapjait.

A katasztrófa hullámai ugyanis mostanra a növénytermesztésből átcsaptak az állattenyésztésre is, ahol a helyzet roppant nehéz és drámai fordulatot vett. A legelők már a nyár közepére teljesen kiégtek; a zöld gyep helyén csak kopár, porzó területek maradtak. Az állatok éhesek, a gazdáknak pedig nincs más választásuk: a tikkasztó nyári hőség közepén kénytelenek takarmánnyal etetni az állatokat. Ez a kényszermegoldás azonban gyorsan felemészti a tartalékokat, avagy roppant költségekbe verik az állattartókat. A kiszáradt kukoricások és a félgőzzel teljesítő búzamezők miatt idén szinte egyáltalán nem képződik takarmányalap. Nincs széna, hiányzik a szilázs, a szemes takarmány ára pedig megfizethetetlenné válik.

Sorra bedőlnek a kis gazdaságok

A takarmányhiány és a fenntarthatatlan költségek miatt sok állattartó a legfájóbb döntésre kényszerül: elkezdték eladni, vagy vágóhídra küldeni az állataikat.

A katasztrófa már nem csupán a mezőgazdaságot veszélyezteti, hanem az egész térség gazdasági és szociális egyensúlyát – fogalmazza meg Nagy Miklós, a Románia Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Bihar megyei szervezetének vezetője. A szakember meglátása szerint jelenleg olyan helyzettel szembesülnek a mezőgazdászok és az állattartók, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Jóllehet az ország többi részén kedvezőbbek a feltételek, a Partiumot sújtó aszály és az ezzel járó következmények kis, főleg családi gazdaságok százait küldi padlóra.

A búza betakarításakor kiderült, hogy a bizakodásra okot adó tavaszt követően nagyon jelentős hőhullám perzselte a földeket, emiatt komoly hozamcsökkenés volt tapasztalható. Nagy Miklós szerint figyelembe kell venni azt, hogy a hektáronként betakarított, a normális hozamnak a felét kitevő idei termés ára még azt sem fedezi, mint amennyibe belekerült a földek megmunkálása, a vetőmag, a műtrágya és a gondozás, ez rendkívül nehéz helyzetbe hozza a gazdákat, nem is beszélve a kisebb, családi gazdaságokat.

Az RMGE Bihar megyei vezetője kiemelte, az aszály okozta károk mellett számolni kell még az üzemanyagár jelentős növekedésével is – így teljesen érthetővé válik a mezőgazdászok elkeseredett segélykiáltása.

Ami a kukorica- és a napraforgótáblákat illeti, a helyzet még drámaibb. „Ezeknek a nagy kultúráknak vége, idén semmi sem lesz belőlük. Eső hiányában és a forróságban a növények kiszáradtak, még mielőtt termést hozhattak volna” – jelentette ki Nagy Miklós. A mezőgazdasági szakember, aki Szalárd község polgármestere is, elmondta, a polgármesteri hivatalok fogadják a gazdák kárjelentését és összeállítják, majd továbbítják a kormánybiztosi hivatalhoz a kártalanításhoz szükséges dossziékat, azonban a bürokratikus rendszer miatt a kárpótlás kifizetése nagyon lassan zajlik. Megtudtuk, még a tavalyi károk kifizetése sem történt meg, ezért a gazdák reménytelen helyzetben érzik magukat, azt gondolják, az állam magukra hagyta őket. Nagy Miklós szerint most a kormány térfelén pattog a labda, de egyelőre nem adta jelét annak, hogy érdemben foglalkozna az ország nyugati részét súlytó aszálykárokkal.

Még a tavalyi kártérítéséket sem fizette ki az állam

Három héttel ezelőtt megérkezett az európai uniós határozat arról, hogy a EU milyen mértékben finanszírozza a gazdák tavalyi aszálykárát, de ez is csak töredéke annak, mint amit a gazdák tulajdonképpen elszenvedtek – mondta el megkeresésünkre Tánczos Barna megbízott mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter, hozzátéve, „sajnos bevett szokás”, hogy „legjobb esetben is” egyéves csúszással fizeti ki az állam a kártérítéseket, kivéve akkor, ha a ország költségvetése olyan helyzetben van, hogy ezt az uniós támogatást meg tudja hitelezni. Tavaly nem volt olyan helyzetben a minisztérium, hogy fizetni tudjon.

A Maszol kérdésére a miniszter közölte, jelen pillanatban vonatkozó kormányhatározat a pénzügyminisztériumban áll. A kormány hektáronként száz eurós kártérítést irányzott elő, de „az első visszajelzések azt mutatják, hogy a pénzügyminisztérium nem fogja ezt a kártérítési szintet elfogadni a szűkös költségvetésre hivatkozva. Várjuk a pénzügyminisztérium válaszát. Meglátásom szerint szeptemberben ezeket a pénzeket ki lehet majd fizetni, persze ez függ attól is, hogy ki lesz a mezőgazdasági és a pénzügyminiszter” – mondta Tánczos Barna utalva a romániai kormányválság egyelőre beláthatatlan kimenetelére.

Több évtizedes probléma a mezőgazdasági biztosítási rendszer hiánya

Az RMDSZ-es miniszter szerint Romániában alapvető, immár húszéves probléma, hogy a mezőgazdasági minisztérium nem tudott kidolgozni egy olyan biztosítási rendszert, amely ne függjön folyamatosan az ország költségvetésétől. „A szárazság okozta károk kifizetésére ma Romániában egy teljesen rudimentális rendszer működik: ha az államnak van pénze, akkor fizet az aszálykárokra, ha pedig nincsen pénze és költségvetési problémákkal küszködik, akkor nem fizet. Ezt szinte minden más uniós országban biztosítási rendszer bevezetésével védik ki, Romániában ilyen nincs” – magyarázta. Tánczos Barna emlékeztetett, a Mezőgazdasági, Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) minden gazda alaptámogatásából visszatart 3 százalékot erre a célra, ebből kellene létrehozni a biztosítási rendszert. A miniszter elmondta, nemrég a Világbank csapata az Európai Unió kérésére elkészített és be is mutatott egy tanulmányt, amely elemzi az EU-tagországok mezőgazdasági biztosítási rendszerét, kiemelve 5-6 ország részletes bemutatását. Ebből kiindulva Tánczos Barna szerint a mezőgazdasági minisztérium – függetlenül attól, hogy ki lesz majd a miniszter – el tudja készíteni év végéig, legkésőbb jövő év elejéig azt a biztosítási rendszert, amely a gazdáknak egy védőhálót jelent majd, és nem kell mindig az államtól várniuk az aszálykárok megtérítését.

Jelenleg, vagyis a 2026-os esztendőben a mezőgazdasági igazgatóságokhoz országos szinten több mint 110 ezer hektárnyi aszály sújtotta területre érkezett be kártérítési kérelem, ez a tavalyi 620 ezer hektárhoz képest – országos viszonylatban – jóval kevesebb.

A beérkezett kérelmek eloszlása is jól mutatja, hogy az ország melyik részén okozza a legnagyobb gondokat a vízhiány. Tánczos Barnától megtudtuk, az eddig beérkezett 110 ezer hektárnyi aszálykár-jelentésből mintegy 20 ezer hektárt Arad megyéből, Bihar megyéből több mint 10 ezer hektárt és Temes megyéből több mint 2 ezer hektárt már el is fogadtak a mezőgazdasági igazgatóságok szakemberei a helyszínelés és a helyi adatok begyűjtése alapján. Amikor ezeknek a kárbejelentéseknek felmérése és az összesítése megtörténik, akkor kerül a mezőgazdasági minisztérium asztalára, hogy a pénzügyminisztériummal közösen – amennyiben a költségvetés megengedi – kifizessék a kártérítéseket. Amennyiben a költségvetés nem engedi meg, akkor ismét jövő évre maradnak a kifizetések.

Kérdésünkre Tánczos Barna elárulta, évek óta tart az országos öntözési rendszerek újraépítése, de ez egyelőre csak az ország déli részére koncentrálódott, mivel eddig ott voltak a legnagyobb aszályproblémák. „Amennyiben olyan vezetése lesz a mezőgazdasági minisztériumnak, amely megérti, hogy Erdélyben és a Partiumban, illetve a Bánságban is hasonló problémák vannak, akkor bízom abban, hogy azokba a régiókba is kerül elegendő forrás egyrészt ahhoz, hogy ilyen öntözőhálózatokat építsenek, másrészt egy teljesen új koncepcióra van szükség a vízgazdálkodás területén, mert az árterületeken meg kell tartani a csapadékot, a záportározókban több vizet tárolni. Ezzel kapcsolatban Bihar megyében Pásztor Sándornak vannak újszerű és korszakalkotó elképzelései, itt épültek meg az első olyan záportározók, melyek már működnek és képesek akár öntözésre is vizet tárolni a nyári aszályos időszakokban” – mondta el a miniszter.

Az RMDSZ-es politikus szerint ezeket a típusú beruházásokat kell folytatni, éspedig a vízügyi igazgatóság és az Országos Talajjavítási Igazgatóság együttműködésében. Meglátása szerint „ezt a két intézményt össze is kellene vonni, egy egységes vízgazdálkodási tervet kidolgozni és nem szétforgácsolni az erőforrásainkat”.

A vízhiány a kánikula után is megmarad 

„A helyzet akár Bihar megyei, akár partiumi szinten kritikus. Mára már több mint harminc olyan település van csak Bihar megyében, ahol akadozik a vízellátás, van, ahol éjszakára állítják le a szolgáltatást, máshol csak napközben pár órára tudják biztosítani a vezetékes ivóvizet”, mondta el a Maszol megkeresésére Pásztor Sándor, a nagyváradi székhelyű Körösök Vízügyi Igazgatóságának vezetője. Kiemelte, a legnagyobb problémák a domb- és hegyvidéki településeken állnak fenn, ugyanis ezeknek az ivóvizét többnyire felszíni forrásokból, patakokból biztosították, de ezeknek a vízfolyásoknak most több mint fele kiszáradt.

A dombvidék alsó részein és a síkvidéken pedig másik probléma a talajvízszint süllyedése, jelenleg 2,5–3,5 méterrel van alacsonyabban, mint normálisan lennie kellene, ami azt jelenti, hogy a vízellátási egységek szivattyúi ennél jóval magasabban vannak, tulajdonképpen már a levegőben lógnak. Pásztor Sándor hangsúlyozta, az altalajvíz szintjének állandó csökkenése immár egy hatéves probléma, amely az elmúlt két esztendőben felgyorsult, és sajnos egyelőre nem is látszik, hogy érkezne annyi csapadék, amelytől pozitív irányba változhatna az évek óta tartó ijesztő tendencia.

„Kedden reggel átiratban értesítettük a prefektúrát és csütörtökre összehívtuk Bihar megye mind a száz polgármesterét, próbálunk velük közösen intézkedéseket hozni, elsősorban azt, hogy a polgármesteri hivatalokon keresztül rávegyük az embereket, hogy felelősen használják fel az ivóvizet és bánjanak elővigyázatosan a vízhasználattal, mert a vízhiány nagyon nagy gondokat fog okozni a következőkben” – magyarázta a vízügyi szakember.

Hozzátette, „a jelenlegi helyzetet sokan azzal tévesztik össze, hogy mivel kánikula van, azért nincs víz, és ha jövő héten mérséklődik a forróság, akkor lesz víz. Nos, a valós helyzet az, hogy nem lesz. Ez a folyamat legjobb esetben is októberig kitart, ugyanis akkora nagy a csapadékdeficit, hogy egy teljes évi csapadékmennyiség hiányzik a földből. Megközelítőleg négyzetméterenkénti 500 liter víz hiányzik a talajból, ennyivel kevesebb csapadék hullott az elmúlt öt-hat évben. Hiába esik 20 liternyi eső, tulajdonképpen hosszú távon semmit nem segít” – jelentette ki Pásztor Sándor.

Sorozatosak a negatív rekordok

A vízügyi igazgatóság területén kedden reggel tizenhat mérőállomáson észleltek történelmi negatív rekordot. Az 1800-as évek vége óta végzett, mintegy 140 éves állandó, napi szintű monitorozási időszak során ilyen még sosem volt. A legkirívóbb példa a Fekete-Körös, amelyben ebben az időszakban kellene legyen másodpercenként 15 köbméter víz, ehhez képest most van 0,6 köbméter. Mivel ez a folyó átlépi az országhatárt, a magyar-román államközi vízgazdálkodási egyezmény szerint a román félnek biztosítania kell egy minimális vízmennyiséget a határszelvényben is.

A megszorító, illetve a felelős vízhasználatra felszólító intézkedések közepette például a keddi adatok szerint Nagyváradon a szokásos gázmennyiség 2,5-szörösét használják fel, ami hosszú távon tarthatatlan, mondja Pásztor Sándor. Bár a Sebes-Körös más eset, mivel tározórendszer épült a folyó felsőbb szakaszain, ami egyelőre biztosítja a nagyváros vízellátását. A Berettyó folyó részleges ellátása is részben megoldott a berettyószéplaki tározóból, de sok más településen hosszú távon fenntarthatatlanok lesznek a jelenlegi kényszermegoldások. Példaként a már említett Fekete-Körössel és a Fehér-Körössel, illetve a domb- és hegyvidéki településekkel komoly gondok vannak, naponta mintegy öttel nő azon települések száma, amelyek képtelenek tovább biztosítani a vízellátást.

Eső egyelőre nem várható

Pásztor Sándor hangsúlyozta, a vízügyi hatóság prioritási listájának elején a lakossági vízellátás szerepel, ezért most minden erőforrásukat erre összpontosítják. Kérdésünkre elmondta, a mezőgazdaság már elveszett, a kukoricatermés már odalett, ezzel a jelenlegi helyzetben már nincs mit kezdeni.

„Ez egy nagy közép-európai probléma, ne gondoljuk azt, hogy csak nálunk okoz gondokat az aszály. Érdekesség azonban, hogy az Erdélyi-szigethegység, illetve a királyhágó vonala egy vízválasztó ebben a helyzetben, ugyanis Erdélyben és az ország többi részén van víz. Van egy érdekes sáv, Románia nyugati országrészében, a Partiumban és a magyarországi Alföldön kritikus a helyzet, a Dunántúlon pedig ismét jobbak már a körülmények – közölte a szakember. – Áttekintve a közép-európai vízügyi adatokat, a legnagyobb Duna-beszállító folyó a Száva, aztán a Tisza, mindegyik katasztrofális állapotban van. Nincs is honnan. legyen a Tiszában víz, a Szamos, a Berettyó és a Maros összesen nem hoznak most annyit, mint amennyit korábban egyetlen folyó képes volt.”

Pásztor Sándor ugyanakkor közölte, jelentősebb esőre egyelőre nincsen semmilyen kilátás. Az előrejelzések szerint augusztus 20. után előfordulhat némi csapadék, de kevés, ráadásul egyenetlen eloszlásban érkezhet, ami „a jelenlegi helyzetben semmit nem segít”.  Csak egy hosszan tartó, jelentős mennyiséget hozó esőzés tudná feloldani a helyzetünket, de esős őszre évek óta nem volt példa.