A csapadékszegény időjárás, illetve az egyenlőtlenül érkező csapadék, valamint a hegyvidéken telente csak vékony rétegben felhalmozódott hó mind-mind olyan jelenségek, amelyek alapjaiban változtatják meg az életünket. Még csak most kezdődik a nyár, de már látni azt, hogy a Partiumban komoly szárazság pusztít, az Érmellék névadó patakja pedig ennek a folyamatnak a biztos vesztese lesz.  Pásztor Sándor vízügyi szakember szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a nyár folyamán vízfogyasztás-korlátozásokra lehet számítani.

Az utóbbi öt évben a hegyvidéken lévő patakjainknak közel a fele kiapad a nyári periódusban, néhány évvel ezelőtt az arány még harminc százalékos volt. „2022-től kezdődve egy olyan jelenség indult be, amely nem volt jellemző Középkelet-Európában, mégpedig hogy egyszerűen eltűnnek a hegyvidéki patakjaink, ez pedig olyan típusú jelenség, amely más éghajlati viszonyok között megszokott” – mondta el a Maszol megkeresésére Pásztor Sándor vízügyi szakember, a Körösök Vízügyi Igazgatóságának vezetője. 

Riasztó adatok

„Mi azt tapasztaljuk, hogy komoly gondok vannak. Nem érzi ezt teljesen például a Nagyváradon élő ember, mert a Sebes-Körösön tározórendszerek vannak kiépítve, amelyekben egy normális tél folyamán több mint 150 millió köbméter vizet felgyűjtünk, amit fokozatosan engedünk le és abból megélünk. Ugyanakkor a vízügyi medencében más folyókon, például a Fekete- vagy a Fehér-Körösön minimális vízhozamaink vannak, ez azt jelenti, hogy 3–5 köbméter másodpercenként a normálisnak tekinthető 15–20 köbméter helyett” – magyarázta a vízgazdálkodási szakember. Hozzátette, ugyanakkor a sík- és dombvidéki tározóknak a nagy részében is komoly gondok vannak, az átlagos vízhozam a tavakba 20–45 százalékos, és a térségben körülbelül kilenc olyan tározó található, amely teljes mértékben kiszáradt.

„Nem találkoztam még ilyennel 35 éves pályafutásom során. A vízügyi igazgatóság több mint kétszáz helyen folyamatosan monitorozza az altalajvizek szintjét is a Körösök vidékén, és sajnos a mérőkutakban 1,9 és 3,2 méter közötti mértékkel van alacsonyabban a talajvíz, mint ahogyan kellene legyen”. Ez több közvetlen következményt is jelent, magyarázta a vízgazdálkodási szakember, például azt, hogy megszakadt a kapillaritás, amit láthatunk is: esik az eső, de nem látszik a földfelszínen semmi, mert annyira nagy a csapadékdeficit, hogy minden, ami leesik, az gyorsan beszivárog az alsóbb rétegekbe, míg régebben egy kiadós eső után tócsák, pocsolyák alakultak ki, amelyek csak napok múltán száradtak fel.

A mélypontot már májusban átléptük

„Ez az év már most elég problémásnak tűnik. Jelen pillanatban olyan vízszintjeink vannak, amelyek egy normális esztendőben, tizenöt-húsz évvel ezelőtt nyár végén, ősszel sem voltak, a mélypontokat rendszerint augusztusban és szeptemberben értük el. Most pedig a valamikori mélypontot már rég túlléptük májusban” – tudatta Pásztor Sándor. Elmondta, ez a nagymértékű vízhiány már mindenképpen érinti a lakossági ellátást, vízügyi szakemberként, intézményvezetőként már figyelmeztette a kormánybiztosi hivatalt, hogy nagy valószínűséggel a június-július hónap folyamán be kell vezetniük azokat az intézkedéseket, amelyek az aszályos periódusokra vonatkoznak. „Korlátozni fogjuk megfelelő szakaszokon a vízfogyasztást, ennek megvannak a szabályai és a szintjei. Nyilvánvalóan nem azzal fogjuk kezdeni, hogy a lakossági ellátást korlátozzuk, de az olyan típusú mezőgazdasági és ipari felhasználást, amelyek veszélyeztetik a folyóinkban a hozamot, azt mérsékelni fogjuk” – közölte.

A földrajzi helyzetből adódóan a Partiumból a folyók Magyarországra lépnek át, a két ország között pedig létezik egy nemzetközi egyezmény arról, hogy Romániának a határszelvényben biztosítania kell egy megfelelő mennyiségű átjutó vizet mind a Sebes-, mind a Fekete- és Fehér-Körösön, mind pedig a Berettyón. A Sebes-Köröst kivéve a többi folyón ennek a mennyiségnek a biztosítása „eléggé akadozik”, és értelemszerűen ha nem tudják biztosítani az egyezményben megállapított szintet, akkor arról értesíteniük kell a magyarországi vízügyi hatóságot és közösen kell lépéseket tenniük. Tavaly például másfél hónapig tartott ez a periódus, idén pedig a folyók egyelőre nincsenek a minimális vízszinten, „de nem vagyunk messze tőle”.

Egyébként lezajlott a közeli, Kolozs megyei Dregán-víztározó esedékes műszaki ellenőrzése és folyamatban van annak a feltöltése is.

Megtudtuk, a Körösök medencéjében körülbelül 130 éve mérnek vízhozamokat, az altalajvizeket is nagyjából száz éve felügyelik, és „az látszik, hogy az utolsó jó pár évben a vízmennyiség görbéje konstans módon lefelé ível. A 2022-es aszályos esztendő talán súlyosabb volt, mint a mostani, azonban idén még ezután következik az első kánikulai hullám, és még hosszú lesz a nyár.”

A Partiumban van a legnagyobb gond

Az országos vízügyi helyzetet tekintve jelenleg a Partium áll a legrosszabbul – tudatta Pásztor Sándor. „Idén egy atipikus év van, és az ország déli részén komolyan csapadékok voltak, keleten is jobb a helyzet, ezelőtt egy jó héttel pedig Székelyföldön elsőfokú árvízvédelmi készültség volt érvényben egyes folyókon. A Bánság, illetve Temes megye is jobban áll, mint az Arad megye déli részétől egészen Szatmár megyéig terjedő régió, beleértve az országhatár túloldalán az alföldet is, tehát eléggé kritikus a helyzet.”

Bihar megye északi részén, az Érmelléken komoly gondok vannak a csapadékhiány miatt - közölte kérdésünkre a vízügyi igazgató. Pásztor Sándor hozzátette, hogy a legnagyobb helyi probléma, hogy az Ér pataknak nincsen vízügyi medencéje, teljes mértékben síkságon található és nem kap utánpótlást, emiatt az elmúlt öt évben folyamatosan kiszáradt nyaranta. „Kezdeményeztünk egy projektet, hogy a Szatmár megyei Érendréden, ahol egy szükségtározónk van, ezt átalakítsuk állandó tározóvá, amit megpróbálnánk télen felgyűjteni és nyáron ezt leengedve biztosítanánk az Ér medrében a minimálisan szükséges vízmennyiséget. Ha ugyanis az időjárás hosszú távon így folytatja, akkor biztos, hogy az Ér patak az áldozata lesz ennek ennek az időjárás-változásnak.”

A rendkívül csapadékhiányos időszak a hegyvidéken is komoly következményekkel jár. A Bihar-hegységben, ahol 10–15 évvel ezelőtt telente még 1,5–2 méteres hótakaró alakult ki, az utóbbi pár esztendőben alig havazik, a hótakaró vastagsága pedig jobb esetben is mindössze 40–60 centiméteres. Ez a mennyiség roppant kevés, hamar elolvad és a magashegyi vidékek szinte teljesen kiszáradnak, de a domb- és síkvidék is víztartalék nélkül marad, ez jól látszik a kiszáradó hegyi patakokon és az éppenhogy csordogáló folyók vízhozamán.

Bálind György dél-bihari erdészmérnök megkeresésünkre közölte: a Bihar-hegységben és a Királyerdőben az erdők nagyon nagymértékben megsínylik a szárazságot, a magasabban lévő lucfenyők és az alacsonyabb területek tölgy- és bükkerdői is „szenvednek”, az átlagostól sokkal több a kiszáradt fa. „Amikor megyünk az erdőbe bélyegezni a fákat, azt látjuk, hogy lépten-nyomon kiszáradt fákat látunk. Egyelőre nincsen statisztikánk arra vonatkozóan, hogy a kiszáradás milyen mértékű, de azt látjuk, hogy az utóbbi években sokkal több elhalt fát találunk, mint azt megelőzően” – magyarázta az erdőgazdálkodási szakember.