Lezajlott Háromszék egyik legszínesebb rendezvénye, a csernátoni Burrogtató, amelyet 12. alkalommal hoztak tető alá a Haszmann Pál Tájmúzeumban. A kezdetben mindössze pár traktort felvonultató rendezvény mostanra már nagyra nőtte ki magát, több tucatnyi különböző traktorra és egyéb járműre lehetett rácsodálkozni.

A rendezvényen nem csak romániai, hanem magyarországi – a rendezvényt az elejétől felkaroló – szakemberek is részt vettek, hiszen Kádár Zoltán vezetésével jelen voltak a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum szakemberei és Lévay Sándor gyöngyösi traktorgyűjtő is, aki idén sem érkezett üres kézzel, pontosabban kamionnal: a gyűjteményéből négy értékes Hofherr traktort hozott el Csernátonba, ezekből kettő talán csak nála található meg kerek földgolyóbison.

A traktorok dél körül sorjáztak fel a múzeum bejáratától a főépületig tartó sétány díszítő székely kapuk alatt, majd tiszteletkört tettek a faluban. Sok traktor után utánfutó volt kötve, ezeken gyerekek élvezték a rövid utazás minden percét.

Értékes és működő régi gépek

A múzeumkertet benépesítő tömeg előtt a visszatérő traktorokat fogadó Kádár Zoltán gépész és muzeológus minden gépről mondott érdekességet.  Az első gépet Haszmann Lajos, a múzeum gépésze vezette, ez egy R30-35-ös Hofherr volt. 1940-ben készült, a motorja 5800 köbcentis, egyhengeres kivitelben. „Féldízelnek is hívjuk, meg kell melegíteni az izzó kúpot és a befecskendezett gázolaj ot elporlasztva és friss levegővel keveredve öngyulladással ég el és így fejti ki a mechanikai munkaerőt” – magyarázta a szakember.A következő gép az előző egy kisebbik testvére, az R20-22-ős volt. „A számok gyakorlatilag a vonóerőt jelentik, vagyis 20-22 lóerőt tud kifejteni a gép” – mondotta Kádár László. Szintén egy másik Hofherr traktort Szabó László vezette, akit a muzeológus a „Hofherr traktorok nagy doktoraként” mutatott be, ő segít Lévay Sándornak a gépek karbantartásában. Ő egy G30-35-öst irányított. „Ez a traktor az 1950-es évek után készült, 1956-ig gyártották. Még öntöttvas és nem hurkos dugattyús” – mondotta el a gép érdekességét a szakember.

Vonult még K44-48-as, ami 1938 környékén készült, ezt a típust nagyobb uradalmaknak szánták. „Nehezebb vontatási tevékenységekre szánták, ezt 1940-től a hadsereg is használta, úgy nevezték, hogy hazaáruló, mivel a hangját nagyon messziről lehetett hallani, így aknavetővel ki tudták lőni, ezért mindig rejtegetni kellett” – hangzott el. A K50-55-ösről azt mondta el Kádár Zoltán, hogy a legnagyobb teljesítménye volt a típusokból, a motorja 13 ezer köbcentis, és mindössze egyetlen, 280 milliméter átmérőjű dugattyú dolgozik benne. „Mindent egy hengerben old meg hosszú lökettel, nagy nyomatékkal, könnyen karbantartható és kezelhető, igaz, ez nem mondható el a szervokormányról” – tette hozzá.

A múzeum tulajdonában lévő 1930-as gyártmányú McCormick is felvonult, 30-32 lóerő gép. „Ezek igazi kuriózumok voltak a Fordson traktorok mellett, úgynevezett autó típusú traktorok. Az előző Hofherrekhez képest látható, hogy mit jelent a négy henger és ezekhez már komoly sebességváltó tartomány is tartozott. Nagyon szerették az egyenletes működése miatt, cséplőgépek meghajtására is használták, de mellette megjelentek a pótkocsik, a vontatók” – mondotta el a rég gépekről a muzeológus.

Ezek után több gyártó többféle traktorját mutatták be, többek között azt a Super Dexta-t, amit Dimény Haszmann Orsolya, a múzeum vezetője irányított, erről Kádár Zoltán azt mondta: valamikor álmai traktorja volt, az 1930-as évektől 1954-ig készült.

Persze nem csak gépek vonultak fel, hanem tartottak cséplésbemutatót is, ugyanakkor beüzemelték a múzeum stabilmotorjait.

Aki csendesebb látnivalóban akart tobzódni az megtekinthette a hagyományos, kemencében való kenyérsütést, a friss cipót zsírral megkenve kínálták a közönségnek, de volt makettkiállítás is, a múzeumban Boros László minuciózus, az alkalomhoz illő makettkiállítását lehetett megtekinteni.

A nagyszínpadon köszöntőbeszédet mondott Dimény Haszmann Orsolya, de szólt a jelenlévőkhöz Fejér László Ödön szenátor is, aki mérnöki szemmel is értékelte a látnivalókat. „Nagyon sokat járok a mezőgazdászokhoz, folyamatosan tartom a kapcsolatot velük, nem csak Csernátonban, hanem szerte a megyében, de itt látom mindig, hogy a mezőgazdaságban használt gépek iránti szeretet és elhivatottság kimagasló. Bevallom, hogy gépészmérnökként én itt csak kapkodom a fejem, és igyekszem mindegyiket megnézni, hiszen a motor hangja, a gépek működési elve, logikája zene füleimnek és igazi élmény nekem is. Végignézve az itt felsorakoztatott, régen használt gépeket és ezek mennyiségét, azt lehet mondani, hogy elődeink is mindig keresték az újításokat és az akkori kor legmodernebb gépeit használták. Ez ma sincs másképp, hiszen csak nézzünk szét betakarításkor vagy a tavaszi ültetéskor. A földművelésben használatos legmodernebb technikáit sorakoztatják fel. Mondhatjuk azt is, hogy a gépek változtak, de az emberek, a hagyomány nem. Ma is a jobbra és jobbra törekszünk!” – mondotta a szenátor.

A rendezvényen fellépett a Felsőháromszéki Ifjúsági Fúvószenekar, műsort adott elő a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes, zárómomentumként pedig a Cover’n cover együttes koncertezett Kátai Judittal és Orbán Ferenccel.

A legkisebbek számára voltak népi gyermekjátékok és kézműves foglalkozás is, ez utóbbit a Békéscsabai Díszítőművész Szakkör és Hegyeli Hunor biztosították.