Köszönet jár a magyar szavazatokért, de ezt nem csak szavakkal, hanem tettekkel kell kifejezni – véli Dan Tăpălagă.

A G4Media portál menedzsere egy véleményanyagában kiemelte, hogy az RMDSZ-vezetők és az egyházak falat húztak a szélsőséges és szuveranista árral szemben, példás mozgósításuk révén hozzávetőleg 630 ezer magyar szavazatott május 18-án az államfőválasztás második fordulójában, a 95 százalkuk pedig Nicușor Dant támogatta az ultranacionalista George Simionnal szemben. Ennek is köszönhető, hogy Románia megmenekült. Szerinte az RMDSZ egyértelműen megmutatta, hogy nem Budapest irányítja, bebizonyította lojális Románia demokratikus jövője iránt.

Bámulatra méltónak nevezte ahogyan az erdélyi magyarok Európáért és annak értékeiért harcoltak, és szerinte most elérkezett az idő, hogy a román többség megköszönje. És nem csak szavakkal, véli Tapalaga aki minimális normalitásnak tartaná, ha például betartanák az anyanyelvhasználati törvényeket azokban az önkormányzatokban, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot.

Hibának tartaná ugyanakkor azt is, ha például nem egy másik magyar kisebbségi cserélné az RMDSZ által támogatott bírót az Alkotmánybíróságban, amikor annak lejár a mandátuma. „Természetes lépés lenne, hogy a közösség képviselve legyen a legfontosabb állami intézményekben” – írta, megjegyezve, hogy nem lenne rossz ötlet az sem, ha Nicușor Dan megválasztott államfő egy magyar tanácsadót is beválasztana a csapatába. És nem csak kisebbségi ügyekhez, hiszen Tăpălagă szerint amikor az RMDSZ kormányon volt, bebizonyította, hogy nagyon jól felkészült szakemberei vannak, és komolyabbak, mint a román pártok által kínált középszerű szakemberek.

„Hiba lenne, ha az új kormány másodrendű polgárokként kezelné a többségében magyar lakta megyéket” – hangsúlyozta az újságíró az infrastrukturális fejlesztések fontosságát emelve ki. Szerinte ez alapvetően fontos ahhoz, hogy a csökkentse a helyiek Bukaresttel szembeni nehezteléseit és a kísértést, hogy attól a Budapesttől várják a megoldást, amely már eddig is a hétköznapokra tényleges hatást gyakorló fejlesztésekbe fektetett be. A román nyelv oktatástát, ugyanakkor az extremizmust büntető törvények határozott betartása is kötelező kellene legyen.

A romániai magyarok és minden román állampolgár életminőségéért a román állam felelős, nem pedig a „rokonállam” Magyarország – jelentette ki. Szerinte a bukaresti hatóságoknak tettekkel, nem pedig „olcsó propagandával” kell bebizonyítania, hogy méltányosan bánik egy kisebbséggel, amely Románia számára sorsdöntő pillanatban tanúsította hűségét az ország iránt. Véleményanyagában hozzátette, hogy Budapest továbbra is harcolni fog az „erdélyi magyarok lelkéért”, Románia pedig akkor járna el helyesen, ha pragmatikus gesztusokkal nyerné meg ezt a harcot: „a kisebbség tiszteletben tartása a törvények betartásán keresztül, a magyarok bevonása az állam releváns struktúráiba, érdekeltté tételük a román gazdasági életben, valamint a közösség kiemelése abból a gazdasági elmaradottságból és elszigeteltségből, amelyben jelenleg van.”