Pályafutása a televízió-képernyőről vezetett a politikai színpadra – médiás tapasztalata ellenére azonban nem egyszer zátonyra futott az elhamarkodott nyilatkozataival. Keresztekkel a nyakában, népviseletbe öltözve gyakran olyan hatást kelt, mintha egy népzenei fesztivál fellépője lenne, nem pedig egy haladó szellemiségű párt vezetője. A 2024-es – érvénytelenített – államfőválasztás meglepetés dobogósa, aki már látta magát a Cotroceni-palota lépcsőjén integetni. Kampánya harsány, de üres: a vehemens stílus, a hangos támadások és a karizmatikus póz mögött alig fedezhető fel valódi szakpolitikai tartalom.

Elena Lasconi Câmpulung remek polgármestere, aki érthető módon többre vágyott, de a „magasabb fokozatú” közéleti szerepvállaláshoz nem elégséges a személyes ambíció, elengedhetetlen a politikai tapasztalat is, aminek a stratégiai érzék és a kompromisszumkészség megfelelő elegyével kell keverednie. Ez szükséges ahhoz, hogy egy aspiráns ne csak a reflektorfényben, hanem a hatalomgépezet belsejében is otthonosan mozogjon. A volt televíziós újságíró lendülete és szenvedélye irigylésre méltó, az elmúlt hónapok eseménysora azonban azt bizonyítja, hogy a tartós sikerhez ezek nem elégségesek a nagypolitika világában – különösen akkor, ha valakinek a saját pártján belül is szűk a mozgástere.

Azt is bizonyította ugyanakkor, hogy nem egyszerű egyensúlyozni a konzervatív és a progresszív nézetek között, a hibák pedig feszültséget szülnek és minduntalan megbontják az egységet. A közéletben való tapasztalatlanság és a politikai kérdésekben való felkészületlenség, illetve az általános műveltség hiánya árt a politikai hitelességnek – és ezt nem tudja ellensúlyozni sem a tévedés beismerése, sem a laza nevetés. Innen nézve a fő kérdés, hogy amennyiben Elena Lasconi képes lesz megszerezni a politikai hatalmat, tud-e egyensúlyozni a személyes ambíciók és a (párt)politikai realitások között.

A pártja által kilőtt „szinteállamfő”

Elena Lasconi a közvéleménykutatások szerinti esélytelen jelölt vehemenciájával vetette bele magát az államfőválasztási kampányba. George Simion és a néhány tízezer szavazatot szerző Cristian Terheș, Sebastian Popescu és Silviu Predoiu mellett Elena Lasconi a tavalyi államfőválasztáson is indult, maga mögé utasította az USR-nél nagyobb pártok jelöltjeit (Marcel Ciolacu, George Simion, Nicolae Ciucă) és 1 772 500 szavazattal (19,17%) bejutott a második fordulóba, Călin Georgescu mellett.

Az alkotmánybíróság választások eltörlésére vonatkozó döntése érthető módon hidegzuhanyként érte, elhitte azt, hogy a nagy pártok támogatásával államfő lehet, hisz „csak” 4%-kal maradt le Georgescutól. Joggal érezte úgy, hogy a taláros testület/a hatalomra éhes kormánykoalíció elvette tőle élete esélyét és innentől kezdve az indulásában a bosszú is benne volt. Ezt tovább erősítette Nicușor Dan indulása, amit a maga részéről árulásnak tekintett és annak ellenére sem lépett vissza, hogy az ellenzéki pártban nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a két politikus párhuzamos indulása megosztja az USR választótáborát.

Elena Lasconi elméletileg a Mentsétek meg Romániát Szövetség jelöltje maradt – azért elméletileg, mert április 9-én pártja (néhány befolyásos politikusa révén) visszavonta támogatását, bejelentve, hogy a független jelöltként induló Nicușor Dant támogatják. A szavazólapon egyébként az USR logója lesz a neve mellett. A döntést nemcsak Elena Lasconi nem tudta lenyelni, a Központi Választási Iroda is közölte: menet közben nem gondolhatja meg magát egy párt és nem kezdhet egy másik jelölt melletti nyilvános kampányba. (Nem úgy egyébként, mint ahogy tette Ludovic Orban volt miniszterelnök, aki a tavalyi államfőválasztás első fordulója előtt néhány nappal, élő televíziós műsorban jelentette be, hogy kiszáll a versenyből és Elena Lasconit támogatja. Ludovic Orban egyébként így is 20 089 szavazatot kapott.)

Ennek fordítottját a jóérzésen kívül senki nem tiltja, így Elena Lasconi a lovak közé csapott. Az államfőjelöltek vitáján Nicușor Dan volt a fő célpontja, akitől egy alkalommal a Bibliára tett esküt kért arról, hogy sohasem hazudott. Csütörtök délután újabb fokozatra kapcsolta a kampánygépezetét: fényképeket tett közzé, amelyekkel azt próbálja bizonyítani, hogy tavaly decemberben Victor Ponta és Nicușor Dan találkozott Florian Coldeával, a SRI volt igazgatóhelyettesével, akivel az esetleges indulásukról egyeztettek. A fényképek mindhárom szereplője cáfol, trükközött felvételeket említ, jelen cikk írásáig pedig Elena Lasconi nem tette közzé azokat a vonatkozó videofelvételeket, amelyeket ígért. Emlékezetes azonban, hogy a modernkori Románia történelmében volt már egy olyan államfőválasztási kampány, amelyben egy találkozó miatt bukott el a jelölt – Traian Băsescu és Mircea Geoană párharcáról van szó, illetve utóbbi Sorin Ovidiu Vîntu üzletemberrel való találkozójáról.

Televízióból jöttem...

Elena Lasconi messziről küzdötte fel magát a fővárosi politika elitjébe. 1972. április 20-án született Hátszeg városában, tanítóképzőt végzett, 1990-ben érettségizett, de csak 2001-ben szerzett felsőfokú diplomát – a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem turisztikai és kereskedelmi menedzsment szakán államvizsgázott. A központi sajtó tavaly arról cikkezett, hogy 5-ös és 6-os osztályzatokkal kínlódott végig négy évet egy dévai magánegyetemen, amely nem volt akkreditálva, ezért tett záróvizsgát a fővárosban. Közéleti pályafutása a televízió képernyőjéről vezetett a politika színpadára: közel 25 éven át dolgozott a PRO TV-nél (1996 és 2020 között), volt riporter, háborús tudósító, műsorvezető, producer és vezetett asztrológiáról szóló műsort is. Pályafutása során olyan eseményekről tudósított, mint a koszovói és afganisztáni háborúk, valamint a 1999-es törökországi földrengés. Gyakran foglalkozott társadalmi kérdésekkel, köztük olyan fajsúlyos témákkal, mint a családon belüli erőszak vagy a gyermekkereskedelem.

Médiás tapasztalatát váltotta politikusira – 2018-ban lépett be az USR-be, majd 2020-ban megnyerte első polgármesteri mandátumát az Argeș megyei Câmpulung városában, a szavazatok 56 százalékát megszerezve legyőzte a PSD jelöltjét, Liviu Țâroiut. 2024-ben a második mandátumát is megszerezte, 69,58%-os eredménnyel. 2020-ban még csak azzal került be a hírtévékbe, hogy polgármesteri mandátuma átvételekor papot hivatott, hogy űzze ki a gonosz szellemeket a hivatalból. 

2023-ban azonban – vallásosságból – szintet lépett: egy televíziós műsorban arról beszélt, hogy igennel szavazott a család alkotmányos fogalmának meghatározásáról szóló népszavazáson. Ekkor az USR európai parlamenti listavezetője volt, a haladó nézeteket valló és a melegek jogai mellett kiálló párt eltávolította onnan, lánya pedig, aki bevallása szerint azt LMBTQ-közösség tagja, elhatárolódott tőle. 2024 júniusában az EP-választásokon az USR csak 8 százalékot kapott – Elena Lasconi pedig ekkorra kapott vérszemet. Cătălin Drulă lemondott a pártelnöki tisztségről, Lasconi pedig átvette a helyét, a tagság 68,14%-a támogatta. Innen pedig már csak egy ugrás volt az államfőjelöltség.

A tapasztalatlanság határvonalán

Elena Lasconi nem csupán a melegházassággal kapcsolatos véleményével ment szembe az USR álláspontjával. A progresszív nézeteket valló párt elnökeként folyamatosan igyekezett megfelelni a konzervatív, ortodox nézeteket valló választóknak is, egyre inkább eltolva pártját is abba az irányba. Feltűnően két keresztet visel a nyakában, sokat beszél a jó kereszténységről, politikai üzeneteiben gyakran visszaköszön a konzervatív világlátás, amely igencsak éles kontrasztot alkot az USR eredetileg inkább szekuláris, progresszív alapállásával. Értelemszerűen arra megy rá, hogy támogatást kapjon a vallásos szavazók köréből, erre játszik rá a sokszor népi motívumokkal díszített ruhája, nemzetiszínű karkötője, miközben az USR törzsszavazóit, a liberálisabb gondolkodású nagyvárosi értelmiségieket ez elidegeníti.

Többet árt azonban pártja népszerűségének a felkészületlensége, illetve az a tény, hogy minden jel szerint a kamerák előtt szerzett rutint nem tudja kamatoztatni a közéletben. Nagyon könnyen belefut keresztkérdésekbe és nem tud kibújni azok elől, hogy konkrét, egyébként igencsak egyszerű kérdésekre nem tudja a választ. Például azt, hogy Romániában NATO-csapatok állomásoznak, vagy mikor csatlakozott az ország a katonai szövetséghez, ki tagja a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak (CSAT), milyen feladatköre van, mely országok vannak az ENSZ Biztonsági Tanácsában vagy mi Bukarest álláspontja a közel-keleti kérdésben.

Politikai nagyotmondása nem ritkán a visszájára sül el. Amikor például felszólította a PNL-t, hogy írja alá az USR bizalmatlansági indítványát a Ciolacu-kormány ellen, a családon belüli erőszak témáját használta politikai tőkeszerzésre. „Írjátok alá az USR bizalmatlansági indítványát! Különben maradtok képmutatók, hazugok, olyan szeretők módjára viselkedtek, akik tudják, hogy megcsalják őket, még kapnak is egy nyaklevest, de maradnak a kapcsolatban – vagyis a kormányban –, a pénzért és a kiváltságokért” – fogalmazott.  Államfőjelöltként olyan általánosságokban beszél, mint a munka adóterheinek csökkentése, a bürokrácia visszaszorítása, az igazságszolgáltatás reformja. Céljai között szerepel egy olyan Románia megteremtése, ahol az állam a polgárokért van.