Szántai Hanna, a kincses városbeli Báthory István Elméleti Líceum végzős diákja közel egy éve tölti be a Kolozsvári Magyar Diáktanács elnöki posztját. Leköszönéséhez közelítve elmondhatja magáról, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtött az elmúlt évek során, és szívesen avatott be minket a szervezet működésének hátterébe.

– Mióta vezeted a Kolozsvári Magyar Diáktanácsot (KMDT), és röviden hogyan lehet összefoglalni a tevékenységeteket?

– Tavaly február óta vezetem a szervezetet, azt megelőzően egy évig voltam elnökségi tag. A KMDT-nek megyei diáktanácsként létfontosságú dolga az érdekképviselet, az iskolai diáktanácsok összefogása és a közöttük való jó kapcsolat kialakítása. Ezenkívül lényeges feladatunk, hogy a Kolozs megyei diákságot is valamilyen szinten összefogjuk, és közösségkovácsoló rendezvényeket szervezzünk nekik. 

– Gondolom, az eseményeitek nagy szervezői munkát igényelnek. Mivel ti magatok is diákok vagytok, nem lehet könnyű tanulás mellett ezeket összehozni. Hogyan tudjátok hatékonyan megoldani ezt a szervezést?

– Emberfüggő, hogy ki mennyire tud mindkét téren helytállni. Sajnos mindenképpen romlanak a jegyeink az iskolában, főleg akkor, amikor ifjúsági diáknapokat szervezünk. Az rengeteg időt és energiát vesz igénybe. Olyan rendezvényről beszélünk, amelyre hetekkel, hónapokkal a kitűzött dátum előtt el kell kezdenünk készülni. Idővel meg lehet találni az arany középutat, hogy az iskolában és a szervezésben is egyaránt jól teljesítsünk. Egyeseknek könnyen, másoknak nehezen megy ez.

– Melyek a legfontosabb rendezvényeitek, és milyen kérdésekkel szoktak hozzátok fordulni a diákok?

– A legfontosabb az előbb említett diáknapok. Idén a résztvevők számát nézve rekordot döntöttünk, összesen 1025-en voltunk. Ezenkívül a magyar nemzeti ünnepek alkalmából is szervezünk eseményeket, március 15-én és október 23-án. Ami az érdekképviseletet illeti, hála az égnek, már nem vagyunk abban az időszakban, mint tizennyolc évvel ezelőtt, amikor a diákoknak nagy szüksége volt arra, hogy képviseljék őket. Manapság nem kapunk olyan sok kérést, általában azt szokták kérdezni tőlünk, mit tehet meg egy tanár vagy egy diák, szóval a jogaikkal szeretnének tisztában lenni. Tavaly rendeztünk is egy külön gyorstalpalót ezzel kapcsolatban.

– A kommunikáció egyébként mennyire könnyű a diákokkal, általában könnyen értesülnek az eseményeitekről?

– Ez generációfüggő, én három éve, a lici elkezdése óta vagyok tagja a diáktanácsnak, ez idő alatt sikerült megfigyelni a különbségeket. Régebb társasjátékesteket tartott az akkori vezetőség, ma már viszont ez nem kelendő. Kevésbé fogta meg a kilencedikeseket ez a program, de a mostaniakat valamivel jobban érdekli. A koronavírus néhány éve teljes leállást jelentett az események terén, ennek ellenére a diákok hamar visszaszoktak a rendezvényeinkre.

– Milyen volt közvetlenül a járvány után KMDT-tagnak lenni? Gondolom, számos kihívással kellett szembenéznetek.

– A koronavírus idején még nem voltam tag, de az akkori elnökségtől tudom, hogy nekik mindent a nulláról kellett újrakezdeni, beleértve az alapszabályzatot és a rendezvények szervezését. Korábban a gyűléseket is Zoomon keresztül tartották, tehát nehéz volt nekik visszarázódni a való életbe. Nekünk már azért könnyebb dolgunk volt, amikor átvettük a vezetést, több dolog visszaépült már addigra.

– Hogyan zajlik nálatok a tagtoborzás, a különböző iskolai diáktanácsokból kerültök ki?

– A KMDT-nek van egy héttagú elnöksége, az elnökön kívül van külön ügyvezető elnökünk, aki a pénzügyekkel foglalkozik, médiareferens, titkár és három olyan elnökségi tagunk, akiknek ügyintéző, érdekvédelmi és hasonló szerepeik vannak. Ezenkívül van a cenzori bizottság, amelynek páratlan számú tagból kell állnia, annak érdekében, hogy döntésképes legyen. Ennek tagjai a korábbi elnökségből kerülnek ki. Általában úgy lehet csatlakozni hozzánk, ha valaki a barátaival eljön, és megtetszik neki az egész. Csatlakozás esetén négy gyűlés után válhat valaki szavazásra jogosult taggá.

– Mennyi ideig maradhat valaki a vezetői pozícióban, milyen gyakran van váltás?

– Mindenkinek egyéves mandátuma van. Ha valaki már kilencedikes korában része lett az elnökségnek, akkor újra és újra jelentkezhet, akár tizenkettedikben is, de az nem ajánlott az érettségi miatt. Rengeteg feladattal kell a szervezeten belül foglalkozni, volt már olyan, aki ezt bevállalta, mert a helyzet megkívánta.

– Milyen kérdésekről szoktatok szavazni?

– Szavazni elsősorban a közgyűléseken szoktunk, ezenkívül az elnökség és a tagok többsége is kezdeményezhet küldöttgyűlést. Rendszerint februárban szavazzuk meg az alapszabályzatot, döntünk a lemondásokról és a következő elnökség összetételéről. Ezenkívül tagságikat fogadunk el a tagszervezetektől, vagyis az iskolai diáktanácsoktól. Emellett van egy pénzügyi beszámoló is, amit megosztunk a résztvevőkkel, és átbeszéljük az elmúlt évet.

– Rátérve az iskolákkal való kommunikációra, Kolozsváron nem nehéz megszámolni a magyar nyelvű tanintézményeket. Sikerül-e ezeket az iskolákat egyenlő arányban elérni, megszólítani a tevékenységetekkel?

– Ebben az évben azok részéről is nyitottságot érzékeltünk, akiket korábban nehezebb volt megszólítani. Eddig a Báthory, az Apáczai és a János Zsigmond részéről tapasztaltuk azt, hogy KMDT-szinten előretörnek. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy szinte minden suliból jöttek tagok, zeneiskolások is járnak rendezvényeinkre, a gyűlésen pedig a Brassaiból és a Waldorfból is többen részt vesznek. Ez a kérdés is évfolyamfüggő egyébként, folyamatosan változik a helyzet ezen a téren.

– Az érdekképviselet kapcsán említetted, nincsen manapság akkora szüksége rá a diákoknak, mint tizennyolc éve, az alapítás idején. Ez azt is jelenti, hogy ritkán éri őket olyan sérelem az iskolában, ami miatt szükségük lenne a kiállásra és védelemre?

– Ha szükségük lenne védelemre, vélhetően hozzánk, a saját diáktanácsukhoz vagy a MAKOSZ-hoz fordulnának segítségért. Természetesen mindig vannak és lesznek olyan dolgok, amelyekkel a diákok nem fognak egyetérteni, viszont abban bízom, stabilizálódik ez a jelenlegi helyzet. Ma már a tanárok is elfogadóbbak a tanulókkal, mint annak idején. Diákként is úgy veszem észre, egyre kevesebb olyan dolog van a tanügyben, ami sértené a jogainkat. Ha esetleg mégis olyan történik, mi kiállunk az ügy mellett, de szerencsére egyre ritkábban fordulnak elő ilyen esetek.

– A jelenlegi működési formátok mellett van-e olyan terv, amelyet a közeljövőben meg szeretnétek valósítani?

– Mivel én leköszönés előtt állok, azt mondhatom, hogy nem maradt olyan tervünk, amely nem valósult volna meg. A következő elnökségnek lehetősége lesz ötletelni, számomra lezárul ez a gyönyörű korszak, ami végigkísérte a licis életem meghatározó részét. A KMDT jövője az utódainkon fog múlni, általában mindenki hatalmas célokkal és szervezési tervekkel kezdi el az évet. Idővel rájön az ember, hogy ott van neki egy matekfelmérő, a felelés, a folyamatos tanulás, amire szintén időt kell szánnia. Néha nehéz megvalósítani, amit akarunk, de a legeslegnagyobb erőt és kitartást kívánom a szervezetnek a jövőre nézve.

– Mi fog neked a leginkább hiányozni az egészből?

– A közösség. Az, hogy van egyfajta rendszer az iskolai életben, például, hogy minden kedden 6 órától gyűlés van, a tagok kapcsolatot alakíthatnak ki egymással, és rengeteg élménnyel gazdagodhatnak. Az évek során sírtunk, nevettünk együtt, ki akartunk ugrani és visszamászni az ablakon. Nagyon sok tapasztalattal lehet itt gazdagodni, amit felnőttkorban felhasználhatunk. Bátorságot, önbizalmat adott nekünk. Bármennyi nehéz pillanatot is okozott számomra a DT, mindenkit arra biztatnék, hogy csatlakozzon, főleg, ha szereti az embereket, a közösséget és Kolozs megyét. Tényleg megéri.